Kárpátalján szeretik a dixielandet
Interjú Olekszandr Uhacs zenekarvezetővel
A KMKSZ által szervezett Kárpátaljai Nemzetközi Könynyűzenei és Jazzfesztivál résztvevőjeként találkozhattunk Beregszászban Olekszandr Uhaccsal, az Ungvár Dixieland Band (UDB) vezetőjével, az Ungvári Közművelődési Szakiskola főelőadójával, akit az alábbiakban mindenekelőtt arról kérdeztünk, van-e igény manapság a dixie-landre.
- Műfajilag hogyan határozná meg az együttesük által játszott zenét?
- Főleg a klasszikus dixielandet játsszuk, de szívesen kalandozunk a későbbi irányzatok, a bip bop, a hard bop felé.
- Jól tudom, hogy az önök együttese azon kevés művészeti csoportok egyike Kárpátalján, akik túlélték a rendszerváltást?
- Ami a kárpátaljai könnyűzenei együtteseket illeti, az UDB valóban a legpatinásabbak közé tartozik, hiszen idén februárban ünnepeltük fennállásának huszadik évfordulóját.
- Érthetjük ezt úgy is, hogy Ukrajnában, Kárpátalján van igény a zenéjük, a dixieland iránt, vannak fellépési lehetőségeik?
- Ukrajnában ma már évente több színvonalas, tekintélyes jazzfesztivált rendeznek. Példaként említhetném az Odesszai Jazzkarnevált, ahol többször megfordultunk magunk is, vagy a donecki fesztivált. Ezek az események egytől egyig a jazz valódi ünnepei, hiszen az esetek többségében szó sincs valamiféle versengésről, nincsenek helyezettek - a jazzben az ilyesminek egyébként sincs hagyománya -, a hangsúly a közös zenélésen, a játék, az együttzenélés örömén van. A világon, Európában jóval több a hasonló rendezvény, hiszen lényegesen nagyobb hagyományokra tekinthet vissza a könnyűzene, a jazz. Némelyik európai eseményre magunk is eljutottunk. Tavalyelőtt például a németországi Görlitzben léphettünk fel. Bár Ukrajna nem ismeretlen az ottaniak számára, meglepte őket, hogy egy vidékről, Kárpátaljáról érkezett együttes ilyen színvonalú produkcióval állt elő. Azt mondhatom tehát, hogy világszerte van igény a jazzre, különösen annak úgymond könnyedebb válfajára, az általunk is játszott zenére.
- Érvényes ez a megállapítás Kárpátaljára is?
- Kárpátalján bizony vannak problémák. Mindenekelőtt az utánpótlás kérdését említeném. A jazz általában, s ezen belül a nagy létszámú hangszerest igénylő dixieland vagy bigband elképzelhetetlen technikás zenészek, mindenekelőtt fúvósok nélkül. Ám hovatovább egyre nehezebb az utánpótlás biztosítása, mert - véleményem szerint - meglehetősen helytelen politika érvényesül a zeneiskoláink támogatása tekintetében. Úgy vélem, manapság mindenekelőtt a falusi zeneiskolák szorulnának nagyobb támogatásra, hiszen a tehetségek általában éppen az ottani kis zeneiskolákból kerülnek ki.
- Ami a zenekarok működtetését, a zenészek megélhetését illeti: fenn tudja tartani magát manapság Kárpátalján egy zenekar abból, hogy dixielandet játszik?
- Természetesen meg kell tudni keresni ezeket a pénzeket. El kell tudni adni magunkat, pontosabban a produkciónkat.
- Van-e igény erre a fajta zenére a közönség részéről?
- A saját példánkból kiindulva azt mondhatom, számos fellépési lehetőség kínálkozik rendszeresen megyeszerte. Gyakorlatilag elmaradhatatlan résztvevői vagyunk évről évre több járási központ, város ünnepségeinek. Több száz, esetenként több ezer ember áll ilyenkor a tereken és hallgatja élvezettel a játékunkat, mert a tömegtájékoztatási eszközök révén általában csak a populáris zene jut el hozzájuk, márpedig nekik az általunk játszott élő zenére is szükségük van.
solt
