Egy "rádzsa" megvette a Krivorizssztalt
"Krivij Rih rádzsája" – az ukrán sajtóban nemes egyszerűséggel csak így titulálták Lakshmi Mittalt, az indiai milliárdos vállalkozót, akinek cége, a Mittal Steel Germany GmbH nemrég megvette Ukrajna egyik legnagyobb acélipari vállalatát, a Krivorizssztalt.
Sok ez vagy kevés?
Hatalmas volt az öröm kormány- és országszerte, amikor a Krivorizssztal acélipari vállalat részvényeinek 93,2 százalékára kiírt privatizációs árverésen a kikiáltó kimondta: "24 milliárd 200 millió hrivnya – harmadszor. Eladva". Az öröm érthető, hiszen a vállalatért kapott mintegy 4,8 milliárd dollár az egész posztszovjet térség leghatalmasabb privatizációs ügylete, amely egymagában több bevételt hozott Ukrajnának, mint az elmúlt 14 év során magánosított valamennyi állami tulajdon együttvéve.
Az elemzők nem győzik hangsúlyozni, hogy az elért vételár legmerészebb várakozásaikat is felülmúlta, senki sem számított 3,5 milliárd dollárnál nagyobb bevételre. Igen jelentős összeg a 4,8 milliárd dollár a Mittal Steel számára is, amely tavaly például "mindössze" 2 milliárdért jutott hozzá a lengyel Polskie Huty Stalihoz. S hogy kifizetődik-e majd az új tulajdonosnak a vétel? Minden jel szerint nagyon is, hiszen az elkövetkező években több száz millió dolláros fejlesztések várhatók a vállalatnál, amely a legóvatosabb becslések szerint is legkésőbb 10-12 éven belül visszahozza az árát.
Mi legyen a pénzzel?
A kormánynak és a nemzeti banknak máris intézkedéseket kellett foganatosítaniuk annak érdekében, hogy elkerüljék az egyszerre jelentkező hatalmas valutamennyiség lehetséges negatív következményeit, holott a vételárat várhatóan csak egy hónap múlva, decemberben fizetik majd ki. Ennél azonban lényegesen több fejfájást okozhat annak eldöntése, hogy mire fordítsák a sokmilliárdnyi hrivnyát; már csak azért is, mert a jelek szerint ez legalább annyira politikai, mint közgazdasági probléma.
Mindenekelőtt figyelembe kell venni, hogy a narancsos forradalmat követően reprivatizált vállalat előző tulajdonosainak minden bizonnyal mégiscsak vissza kell majd fizetni az általuk a 2004-es első magánosításkor kifizetett 800 millió dolláros vételárat. Ami a fennmaradó összeget illeti, Viktor Juscsenko államfő arra tett ígéretet, hogy azt az utolsó fillérig országos fejlesztési programok finanszírozására fordítják. Ez megfelelne a Világbank elvárásainak is, a hitelintézet ugyanis óva intette Ukrajnát attól, hogy a privatizációs sikert a fogyasztással összefüggő kiadások növelésére fordítsa a középtávú gazdasági növekedést szolgáló befektetések helyett.
Kérdés azonban, hogy a gazdasági és politikai szükségszerűségek végül nem kerekednek-e felül a szép elképzeléseken. Ukrajna ugyanis idén mintegy 7,9 milliárd hrivnyás államháztartási hiánnyal számol, s tekintettel a parlament által nemrég elfogadott kiadásnövelő módosításokra a 2006-os költségvetésben, legalább ekkora hiány várható jövőre is. Ennek megfelelően születnek olyan forgatókönyvek is, melyek szerint mindenekelőtt a költségvetésben tátongó rések betömködésére használnák a 4,8 milliárd dollár jelentős részét. Ez utóbbi felhasználási variáns realizálódásának az is növeli a valószínűségét, hogy jövő tavasszal parlamenti választásoknak nézünk elébe. (korrespondent.net/Kárpátalja)
