A Rákóczi-szabadságharc történetének aktuális problémái

Kölcsey Esték

A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán immár hagyományosnak számító Kölcsey Esték keretében legutóbb november 21-én Csatáry György, a főiskola tanára tartott előadást A Rákóczi-szabadságharc történetének aktuális problémái címmel.

Az előadó az 1703-1711 között zajlott szabadságharc történetével kapcsolatos legújabb, aktuális kutatások által felvetett kérdéseket taglalta. Csatáry György – felhasználva doktori disszertációja anyagait is – az akkori Északkelet-Magyarország (ezen belül Kárpátalja) eseményeit tárgyalta.

Az előadás első részében Csatáry György a szabadságharccal foglalkozó, 19-20. századi történetírókról beszélt. A 19. században az 1867-es kiegyezés után kezdtek a tudósok komolyabban foglalkozni a téma kutatásával, amikor megalakult a Magyar Tudományos Társaság. A legfontosabb tudós ebben a korban Thaly Kálmán, aki kiadta a 10 kötetből álló, ún. Archivum Rakoczianum-ot, amivel megalapozta a szabadságharc történetének publikált forrásbázisát, de ezzel bizonyos tévhiteket ültetett a köztudatba. Szó esett még Szekfű Gyula 20. századi történetíróról is, aki 1913-ban megírta A száműzött Rákóczi c. munkáját, mely a fejedelem életének 1715-1735 közötti eseményeit tárgyalta, s Thalytól eltérően kritikusan vizsgálta Rákóczi életét és tevékenységét.

A szabadságharchoz vezető út tárgyalása kapcsán elhangzott, hogy az a főurakat az osztrákok részéről ért sérelmek, az elbocsátott és "állás" nélkül maradt végvári katonák, valamint a görög katolikus és református hívek körében uralkodó elégedetlenség miatt tört ki. Elhangzott, hogy 1703-ban a még Lengyelországban tartózkodó Rákóczi zászlókat csináltatott, és azokat követeire bízta, hogy majd csak utasítására bontsák ki, amikor maga is hazatér. A követség tagjai azonban nem tartották be a fejedelem utasítását, és visszatérve vidékünkre hamarabb kibontották a zászlókat, így a tervekkel ellentétben korábban kezdődött meg a szabadságharc. Az előadó tárgyalta a diplomáciai, nemzetiségi és hadseregpolitikát is. 1711-ben egyre reménytelenebb helyzetben került sor a salánki vadászkastélyban megtartott országgyűlésre, ahol a főurak Rákóczival külső szövetséges kereséséről döntöttek. Ám a fejedelem diplomáciai erőfeszítései már nem hozhattak eredményt. Távollétében a kuruc sereg a majtényi síkon 1711-ben Károlyi Sándor vezetésével letette a fegyvert. Összegezve az előadást, Csatáry György elmondta: "A harc végének voltak pozitív és negatív momentumai. Pozitív: a résztvevő főurak és egyszerű kurucok kegyelmet kaptak, megtarthatták fegyvereiket. Negatív: a háború gazdaságilag tönkretette az országot, az egyszerű lakosságot és nem valósult meg annak a köztársasági rendi alapon működő új magyar államnak a terve, amelyért Rákóczi és kurucai oly sok vért áldozva harcoltak."

F. Zs.