Külföldi munkavállalás

Korábbi számunkban olvashattak a párkapcsolat elsőbbségéről - most ennek egy sajátos szempontjáról lesz szó; nevezetesen arról a helyzetről, amikor az egyik szülő külföldön vállal munkát.

Nagyon sok kárpátaljai családot érint ez a téma. Különösen a korábbi években, amikor mélyponton volt a gazdaság, nem volt munkahely, számos családapa - de előfordult, hogy az édesanya - arra kényszerült, hogy külföldön vállaljon munkát, mert nem tudta másképpen eltartani a családját.

Ma is van olyan helyzet, amikor nem látszik más megoldás. Mégis, fontos, hogy ha egy ilyen ajánlatot kapunk, őszintén vizsgáljuk meg, milyen hatással lenne ez a családunkra, azokra az emberekre, akikért az egészet felvállaljuk. Sajnos, a hosszú távú különélés gyakran jelenti a kapcsolat halálát - illetve egyszerűen nemigen nevezhető kapcsolatnak az, ha valaki évente néhányszor hazalátogat. A szülők közötti szeretet, a gyerekeknek a szülőkhöz kötődő viszonya a mindennapok kisebb-nagyobb eseményei, megélt nehézségei és örömei során fűződik szorossá. Ha egy családtag ezekből sorra kimarad, lassan kisodródik a család életéből, amely kénytelen berendezkedni arra, hogy nélküle élje az életét.

Sajnos, sem az édesapát, sem az édesanyát nem pótolja az, hogy nincsenek anyagi gondok és jó ruhákban járhat a gyerek. Ahogy korábbi számunkban már említettük, a gyerekek életére nézve a legmeghatározóbb ereje a szülők kapcsolatának van, ez adja meg alapvető biztonságukat. Higgyük el, hogy kevesebb kárt okoz a gyereknek, ha csak használt ruhát tudunk venni neki, mint ha huzamosabb ideig kénytelen nélkülözni édesapját, netalántán édesanyját.

Ha külföldi munkavállaláson gondolkodunk, vizsgáljuk meg magunkat, mi az a "minimális életszínvonal", aminek az eléréséért, fenntartásáért ennyi időre elhagyjuk a családunkat! Bizonyára vannak olyan helyzetek, amikor szó szerint éhezne a család e nélkül - de attól tartok, többségben vannak azok, akik a jobb megélhetés miatt szánják el magukat erre, nem is gondolva arra, hogy többet vesznek el így a családtól, mint amennyit adnak nekik ezzel.

Ezeket a szempontokat azoknak is érdemes végiggondolni, akik itthon "vállalják túl" magukat. Nem akarják kihagyni az adódó lehetőségeket, és belekerülnek a mókuskerékbe, amiből egyre kevésbé lehet kiszállni. Nyugaton van már olyan ország, ahol az apa napi átlag 5 percet tölt a gyerekeivel. Az is gyakori - sajnos, nálunk is -, hogy már a kicsi gyereket óvodába adják egész napra, és szüleit csak a hazaérkezés és lefekvés közötti időben látja, akkor is többnyire a rohanvást elvégzett házimunka és egyéb teendők közepette. Pedig semmire nincs akkora szüksége a gyereknek, mint rájuk. Ők jelentik neki a biztonságot, a kötődést, szinte mindent.

Ne hagyjuk magunkat becsapni a reklámok által - jobban kell gyermekünknek apa és anya, mint gyümölcsjoghurt, finom húsok, új játékok és ruhák. Minket, szülőket, senki és semmi nem pótolhat. Ne szalasszuk el ezt a lehetőséget!

-ym-