A Latorca-parti városnak ígért Munkácsy-relikviák

Ma kincset érne...

Az elmúlt hónapok nagy művészeti eseménye volt a Nemzeti Galériában megrendezett Munkácsy-kiállítás, amelynek látogatottsága minden eddigi rekordot megdöntött. A bemutatott képek többsége a művészettörténészek számára is ismeretlen volt, ugyanis ezeket Munkácsytól már szinte a festőállványról vásárolták meg nagyrészt amerikai műgyűjtők, s így nem válhattak közkinccsé. Ezt pótolta ez a tárlat, amely a szakma és a laikus szemlélő számára is páratlan élmény volt. A nagyrészt magángyűjteményekből kölcsönzött képek egy jelentős részét az Amerikában élő Pákh Imre bocsátotta a Nemzeti Galéria rendelkezésére. Az augusztusban véget ért budapesti kiállítás után a Munkácsról elszármazott műgyűjtő közel harminc képe az év végéig a debreceni Déri Múzeumban tekinthető meg.

Örömteli, hogy Munkácsy Mihálynak a világ számos városában vannak közszemlére bocsátott képei, emléktárgyai. 1992-től a festőművész szülőházának a helyén felépített lakóház homlokzatán magyarul olvasható az emléktábla eredeti szövege, s 1994-től a Munkácsi Művészeti Iskola (Rákóczi-kastély) is felvette a nagy festő nevét. Ettől az esztendőtől egy mellszobor is emléket állít a központban, a valamikori országzászló helyén, a Latorca-parti város nagy szülöttének. A két utóbbi megvalósulásához nagyban hozzájárult az UNESCO-nak az 1994-es esztendő - a művész születésének 150 éves évfordulójára - Munkácsy-évvé való nyilvánítása.

Azt kevesebben tudják viszont, hogy a város a festőművész 1900. május elsején bekövetkezett halála után röviddel komoly erőfeszítéseket tett egy reprezentatív köztéri szobor és egy múzeum létrehozás érdekében. Az előbbinek 1907-ben elkészült kicsinyített gipszmintája ma a Rákóczi-kastélyban tekinthető meg. A Munkácsy-múzeum létrehozását is komolyan gondolta a város vezetősége, ám a világháború kitörése megakasztotta a tervek megvalósítását.

Sajtótörténeti kutatásaim során bukkantam rá néhány érdekes újságcikkre, amelyek által valamennyire bepillantást nyerhetünk a részletekbe is.

Munkácsy Mihály halála után röviddel egy képviselőtestületi közgyűlés részvétét fejezte ki a festő özvegyének és egy látogatásra hívta meg férje szülővárosába. Rövidesen a művész feleségének a válasza is megérkezett, amelyben megköszönte a részvétnyilvánítást.

Nem sokkal ezután került sor arra az indítványra, amely az épülő új városházán egy emlékszoba kialakítását tűzte ki célul a festőművész tiszteletére. Láthatóan nem lett ebből az elképzelésből semmi, de a téma nem került le a napirendről. Olyannyira nem, hogy a város 1911-ben megvette nagy szülöttének valamikori szülőházát egy Munkácsy-múzeum létrehozása céljából. Ezt követően a kiállítási tárgyak gyűjtését szinte azonnal elkezdték. Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Munkácsy özvegyének jóváhagyásával a létrehozandó múzeumnak ajándékozta annak a koszorúnak a szalagjait, amely Munkácsy síremlékének a leleplezésekor lett elhelyezve.

Bay Gábor, a város akkori polgármestere minden tőle telhetőt megtett, hogy a Latorca-parti városban a lehető legrövidebb idő alatt megvalósulhasson a Munkácsy-múzeum. Az ő tevékenységének köszönhető egyébként a művész szülőházának fent említett megvásárlása is, valamint az, hogy 1911-ben sikerült felvennie a kapcsolatot Munkácsy Párizsban élő özvegyével, aki értékes tárgyakkal kívánt hozzájárulni az állandó kiállítás anyagához. Viszont az első világháború és Magyarország Trianon utáni szétdarabolása nem tette ezt lehetővé. Sok-sok év elteltével a város akkor már nyugalmazott polgármestere még egyszer megpróbálkozott az érdeklődés középpontjába terelni az elfeledett kezdeményezést: 1940-ben beadvánnyal fordult a városhoz a múzeum létrehozása érdekében, és megpróbálta a megígért Munkácsy-hagyatékot is megszerezni. Sikerült rátalálnom az erről szóló újságcikkre az egyik munkácsi lapban:

"Bay Gábor, Munkács város ny. polgármestere érdekes és a Munkácsy Mihály-múzeum ügyét jelentősen előmozdító beadványt intézett Munkács város vezetőségéhez abból az alkalomból, hogy a ... német csapatok elfoglalták Párist és a versailles-i palotára kitűzték a német lobogót.

A beadványban Bay Gábor emlékeztet arra, hogy 1911. évi május hóban Budapesen, amikor nagy szülöttünk: Munkácsy Mihály síremlékét a Kerepesi úti temetőben fényes külsőségek között leleplezték, tisztelgő látogatást tettek Munkácsy özvegyénél s egyúttal elvitték neki a közgyűlési teremben lévő Munkácsy-szobor fényképét is. Bay akkori polgármester tudatta a világhírű festőművész özvegyével, hogy Munkács város áldozatkész közönsége megvette Munkácsy szülőházát azzal, hogy ott emlékét múzeum-szerűen óhajtja megörökíteni az utókor számára.

Erre a bejelentésre özv. Munkácsy Mihályné... kötelezőleg kijelentette, hogy amint Munkács város meghozta a maga áldozatát, ugyanúgy ő is kötelességének tartja, hogy a létesítendő "Munkácsy-szoba" berendezéséhez a festő állványát, kedvenc karosszékét, amelyben utolsó óráit töltötte, festőpalettáját, ecseteit és a "Honfoglalás" összes vázlatait Munkács városának adja.

A Képzőművészeti Tanács a síremlék leleplezése alkalmával elhelyezett koszorúk szalagjait küldte el a Munkácsy-szoba számára.

Tekintettel arra - mondja Bay Gábor beadványa - hogy a franciák fővárosa most a ...német csapatok megszállása alá került s a versailles-i kényszerszerződéssel lefoglalt Munkácsy Mihály-féle hagyaték ma is egy párisi palotában van, elérkezettnek látom az időt arra, hogy Munkács városa érvényesítse jogait özv. Munkácsy Mihályné, szül. Papír Cecília nemes hagyatékaira.

Ezért indítványozza: a m. kir. Külügyminiszter Urat kérje fel a város, hogy lépjen közbe annak érdekében, hogy Munkács városa megkapja a kötelező ígérettel neki hagyományozott, s jelenleg Franciaországban lévő Munkácsy-tárgyakat.

Ebben az ügyben Bay Gábor nyug. polgármester már a cseh megszállás idején jelentést tett."

Mivel a német csapatok a beadvány idején már megszállták Párizst, az expolgármester Hitler közbenjárását kérte, hogy a harminc esztendeje megígért ajándékot végre megkaphassa a festő szülővárosa. Ezt igazolja az alábbi idézet egy korabeli munkácsi újságból is:

"...Bay Gábor a napokban kérvényt intézett Hitler vezér és kancellárhoz s ebben ... arra kérte ..., hogy hasson oda, miszerint Páris főváros adja ki Munkács városának nagy szülöttje: Munkácsy Mihály relikviáit, amelyeket Munkácsy néhai özvegye, Papír Cecília annakidején a Munkácson létesítendő Munkácsy-múzeum számára ajándékozott.

Papír Cecília német állampolgár volt, s Páris a Munkácsy-relikviákat Németország és szövetségesei leverése után sajátította ki magának.

Munkács város magyarsága körében nagy érdeklődést keltett a hír s a megújhodó város bízik abban, hogy az ő ügye is igazságos revízió alá kerül."

Nincs tudomásunk róla, hogy bármilyen reagálás is érkezett volna ezekre a megkeresésekre.

Budapesten, a Nemzeti Galéria nyári Munkácsy-kiállításán viszont a festményeken kívül láthattunk néhány olyan tárgyat a festőművész tulajdonából, amelyek egy részét az özvegy annak idején Munkács városának ígért. Talán jobb is, hogy nem jutottak el ezek a relikviák a Latorca-parti városba. Ki tudja, mi maradt volna belőlük a két világháború és a cseh, illetve szovjet megszállás magyarságellenes tevékenysége következtében.

Popovics Béla,