Idén sem lesz gazdag a Beregszászi járás
A Beregszászi Járási Tanács múlt pénteki ülésének központi témája a 2006. évi költségvetés elfogadása volt.
A járási költségvetés idei bevételeit 51 923 766 hrivnyában állapították meg, s ehhez kopijkára egyező kiadási oldalt terveztek. Mint elhangzott, bár valamelyest több pénz jut idén az oktatásra, a szociális kiadásokra és az egészségügyre, nem változott alapvetően a helyzet, továbbra is jelentős állami dotációra szorul a járás, s komolyabb önerős beruházásokra 2006-ban sem futja.
A képviselők mindazonáltal megpróbáltak hangot adni választóik érdekeinek. Vass Ottó, a tanács KMKSZ-képviselőcsoportjának helyettes vezetője például szomorúan állapította meg, hogy a számos megbeszélés ellenére sem került be a költségvetésbe a sztálini lágereket megjárt idős magyar emberek segélyezése. Mint a vita során elhangzott, a sztálinizmus magyar áldozatainak anyagi támogatásáról továbbra sem rendelkeznek a törvények, így az nem kerülhet tervezett kiadási tételként a költségvetésbe. Csak akkor lesz mód a lágerviselt magyarok megsegítésére idén, ha a járási költségvetési bevételek meghaladják a tervezettet, s a képviselők úgy döntenek, a többlet egy részét erre a célra fordítják.
Többen nehezményezték, köztük Balla Attila mezőkaszonyi képviselő is, hogy tavaly gyakorlatilag elakadt a gázvezeték-hálózat kiépítése a járásban, s idén is csupán egy jelentéktelen összeget szánnak erre a célra, holott például Mezőkaszonyban és térségében immár évek óta várják, hogy megépüljön Rafajnaújfalu felől a fővezeték hiányzó szakasza. Összefoglalva az elhangzottakat, kiderült, hogy a hiányzó néhány kilométernyi vezeték megépítése kizárólag a megyei és az állami költségvetésből finanszírozható; az amúgy is dotációra szoruló Beregszászi járás erre képtelen önerőből, központi forrásokból viszont egyelőre nem érkezett pénz e célra.
A legnagyobb vitát mindazonáltal a települési költségvetések kialakításának mikéntje váltotta ki. Mint elhangzott, a járás községei számára meghatározott bevételi és kiadási kötelezettségek, illetve az ezek alapján megítélt költségvetési támogatás nem tükrözi a települések közötti reális különbségeket. Vass Ottó az általa készített kimutatás alapján igyekezett rámutatni, hogy a költségvetési elvonások és dotációk jelenlegi rendszere miatt nemegyszer azok a települések járnak rosszabbul, amelyek több bevételre tesznek szert, illetve igen szubjektív, melyik település számára mekkora kötelezően teljesítendő bevételi szintet állapítanak meg. Szemlátomást távolról sem győzött meg mindenkit a teremben ülők közül az illetékesek magyarázata, miszerint nem a járás vezetői döntenek az egyes települések költségvetési normatíváinak és támogatásának ügyében, hanem a szigorú költségvetési előírások.
hk