A tévé mint gyerekpásztor

2006. február 10., 09:00 , 265. szám

Sok szó esik manapság a televízió káros hatásairól. Orvosok, pszichológusok mondogatják, mennyit árt a gyerekek testének-lelkének a tévénézés, tanárok figyelmeztetnek a tanulásbeli lemaradásokra. Mégis, ha a gyakorlatot nézzük, számtalan családban szinte egész nap be van kapcsolva a készülék, és senki sem figyel igazán oda arra, mit és mennyi ideig néz a gyerek.

Pedig a képi információ nagyon erősen rögzül a gyerekek agyában. Napokig, hetekig foglalkoztathatja őket egy jelenet, ami felkavarta őket, és amit - koruknál és a világról szerzett elegendő mennyiségű tapasztalat híján - nem képesek feldolgozni.

Sajnos, az sem garancia semmire, ha csak a gyermekműsorokat engedélyezzük. Egyértelmű, hogy a mostanában sugárzott rajzfilmek egy része már nem a tündérmesék kategóriájába tartozik, hanem kicsinyített akciófilm, nem kevesebb félelmetes és erőszakos jelenettel, mint a "rendes" akciófilmek. Az ilyen rajzfilmek készítik elő a talajt arra, hogy a most még gyerek tévénéző néhány év múlva buzgó fogyasztója legyen a felnőtt akciófilmeknek.

Az uniformizálás és a fogyasztóvá nevelés már ebben az életkorban elkezdődik. Mindig van valami, amit gyűjteni "kell", Pokémon-figura vagy bármi más. A rajzfilmek között sugárzott reklámok pedig hatékonyan keltik fel a gyerekek vágyát a számukra valójában szükségtelen dolgok után.

Nagyon meg kell válogatnunk tehát, hogy mit engedünk nézni a gyerekeinknek. Valószínűleg nem igazán jó megoldás a teljes tiltás, mert ami tiltott, annak különleges varázsa van. De lehet az értelmes rajzfilmekre, természetfilmekre, esetleg más, építő műsorokra korlátozni a tévénézést. Érdemes egyezséget kötni a gyerekekkel: például megegyezni abban, milyen általunk is ismert műsorokat szeretnének megnézni tévén vagy videón, és hogy ez legfeljebb mennyi időt vehet igénybe. Az időbeli korlátot magunk miatt is jó megszabni - ugyanis nem feltétlenül a gyerek akar sok időt eltölteni a készülék előtt, gyakran a szülők azok, akik "gyermekmegőrzőként" használják a tévét, mondván, addig sincs vele gond. Nagyon korlátozott mértékben talán lehet élni ezzel az eszközzel, de nem jó rendszert csinálni belőle. Ha vesszük az időt és a fáradságot, hogy inkább játsszunk velük, meséljünk nekik, vagy egyszerűen csak hagyjuk, hogy velünk legyenek a munkánk közben, még ha zavarnak is - nem engedjük át a tévének a nevelő szerepét.

Ezzel nagy szolgálatot teszünk a gyerekünknek felnőtt korára is: ha nem alakul ki benne a tévézés igénye, rengeteg hasznos időt takarít meg, és komoly előnyre tesz szert azokkal szemben, akik az estét a távirányítóval a kezükben töltik.

Természetesen a tévénézési szokások kialakulásában is - mint annyi más területen - döntő szerepet játszik a példa: ha a szülők egész nap bekapcsolva tartják a készüléket, és otthon töltött idejük jelentős részében előtte ülnek, nem nagyon várhatnak mást a gyerekektől sem.

-ym-