Választások és érdekképviselet

2006. február 17., 09:00 , 266. szám

A kárpátaljai magyarok a március 26-i helyhatósági választásokon magyar és nem magyar pártok között választhatnak. Akik "ukrán" pártokra szavaznak majd, azok a magyar ügy szempontjából elvesznek. Nem fognak részt venni annak eldöntésében, hogy melyik politikai erő képviselje a kárpátaljai magyar közösséget.

A következő választásoknak ez a fő tétje, amely a megyei tanácsi választásokon fog eldőlni, hiszen ezen lesz lehetősége véleményt nyilvánítani régiónk minden magyarjának. Ezeknek az embereknek arra a kérdésre kell válaszolniuk, melyik szervezet alkalmasabb a magyar érdekképviselettel járó teendők elvégzésére.

A helyes válasz a feladat, a misszió jellegéből következik. Az új jogok megszerzése, a meglévők védelme és érvényesítése állandó küzdelemmel jár. Bárki is próbálja szépíteni a helyzetet, érvei összetörnek a vereckei emlékmű torzóján, a nem létező magyar nyelvű szavazólapon, a magyarok többszörös alulreprezentáltságán az állami felsőoktatásban és a nomenklatúrában, a ’44-es elhurcoltak rehabilitációjának és kárpótlásának elmaradásán. Ha a Magyarországgal kapcsolatos ügyeink állását nézzük, hasonló kép tárul elénk: a leszavazott kettős állampolgárság, a schengeni problematika megoldatlansága, a határon uralkodó állapotok csak a legszembeötlőbbek ezek közül.

A kárpátaljai magyar ügyek képviselete elsősorban bátorságot, kitartást igényel. Bátorság és kitartás tárgyában egyértelmű eredményt ad a két magyar szervezet összehasonlítása.

A Gajdos vezette UMDSZ éveken keresztül fennen hirdette szociáldemokrataságát és dicsőítette annak vezérét, Medvedcsukot országosan, Rizakot helyben. Meg is volt rá minden okuk, hiszen Gajdos adminisztrációvezetőségétől és képviselőségétől kezdve mindent nekik köszönhetett.

Az elnökválasztás elvesztése a korábbi hatalom részéről elhozta számukra a próbatétel idejét. Igaz, nem lehet komoly megpróbáltatásokról beszélni, hiszen az új narancssárga hatalom gyengének és következetlennek bizonyult. Elég volt néhány hétig kitartani, ameddig az új garnitúrán belüli ellentétek a régiekkel való megegyezések sorozatát eredményezték.

Az UMDSZ-es szocdemek azonban azonnal megfutamodtak. Valami miatt úgy gondolták, azonnali védelemre van szükségük, amit Moroz szocialista pártjában véltek megtalálni. Hogy mennyire és mennyiben vált be számításuk, az adott szempontból nem lényeges.

Ami a döntő, hogy a Gajdos-féle UMDSZ gyávának és állhatatlannak bizonyult az első alkalommal, amikor egy legalábbis mérsékelten éles helyzetben bátorságot, következetességet, kitartást mutathatott volna.

A KMKSZ hosszú éveket húzott ki úgy, hogy hol az ukrán, hol a magyarországi kormányzat, hol mindkettő ellenségesen viszonyult hozzá. Mert példának okáért felvetette a Tiszamelléki járás tervét, vagy nem járult hozzá a státustörvény megcsonkításához.

Világos alternatíva áll tehát a kárpátaljai magyar társadalom rendelkezésére. Szavazataival az érte folytatott küzdelemhez szolgáltat muníciót vagy a nevében folytatott köpönyegforgatásra felhatalmazást.

Kovács Miklós