Fizetés borítékban

A hivatalnokok követelik, hogy a vállalkozók a foglalkoztatottak bérét ne borítékban, azaz illegálisan, hanem legálisan, tehát a kötelező adók és járulékok befizetésével fizessék ki, a gyakorlatban azonban ezeknek a felhívásoknak egyelőre kevés foganatja van.

A borítékban kifizetett bérek, a hivatalosan 332 hrivnyában megállapított minimum alatti jövedelmek elleni háború időről időre újult erővel lángol fel, hol a fővárosban, hol vidéken. Legutóbb a Lemberg megyei adóhatóság tavaly októberben kezdődött akciójának eredményeiről olvashattunk a Korreszpondent című folyóiratban. Megtudhattuk, hogy bár a tavalyi esztendőhöz viszonyítva ötezerrel csökkent azon vállalatok száma, amelyek nem hivatalosan fizettek alkalmazottaiknak, állítólag a megye minden ötödik vállalata továbbra is előnyben részesíti a borítékba helyezett hrivnyát vagy dollárt.

Országos viszonylatban ennél is vigasztalanabb a helyzet: tavaly az ellenőrzött vállalatok 79 százalékánál állapították meg az adótörvények megsértését, beleértve a borítékos bérkifizetést is. Adminisztratív felelősségre vonással kellett szembenéznie 26,8 ezer felelős személynek, vállalatvezetőnek és magánvállalkozónak. A kiszabott bírságok összege 1,4 millió hrivnyára rúgott, 97 esetben bűnügyi eljárás indult – közölte az ukrán állami adóügyi hivatal.

A szakértők szerint azonban a felszólítások és büntetések ellenére a vállalatok nagyobbik fele továbbra is eltitkolja alkalmazottai valódi bérét. Az elemzők szerint a jelenség oka abban keresendő, hogy gyakorlatilag mindenki érdekelt a jelenlegi helyzetben. Az államnak és bürokráciájának lehetősége nyílik alkalomadtán informális nyomást gyakorolni a szabálysértő vállalkozókra, a munkaadók minimalizálják adóterheiket, végül a munkavállalók adómentes jövedelemhez jutnak – sorolja a rendszert megalapozó érveket Rosztiszlav Iscsenko, a Korporatív Viszonyok Kutatóközpontjának elnökhelyettese, akit a Korreszpondent idéz.

Manapság gyakorlatilag csak a multinacionális nagyvállalatok vannak abban a helyzetben, hogy alkalmazottaikat legálisan fizessék – állítják a hozzáértők. Ezek a cégek nem engedhetik meg maguknak, hogy hírnevüket beárnyékolja egy esetleges botrány, ugyanakkor az is igaz, hogy az általuk fizetett bérek gyakorta alacsonyabbak, mint amilyet a hasonló pozíciójú és képesítésű "borítékos" munkavállalók kapnak más vállalatoknál.

Sikertelenül végződött a szakértők szerint az államnak az a kísérlete is, hogy 40-ről 13 százalékra csökkentse a jövedelemadót. Mint mondják, csökkent ugyan valamelyest a motiváció, hogy az alkalmazottak eltitkolják jövedelmeiket, de az üzletemberek számára alig változott a helyzet. A vállalkozóknak továbbra is át kell utalniuk a béralap majd 40 százalékát a nyugdíj- és szociális biztosítási alapokba.

A mai helyzet szerint a munkaadó könnyen megegyezésre jut az alkalmazottaival. Például a vállalkozó a munkahelyre való felvételkor közli, hogy amennyiben az előírások szerint számolja fel a jelentkezőnek a bérét, úgy az 100 hrivnyával kevesebbet vihet haza a hónap végén, mire az illető minden további nélkül beleegyezik, hogy borítékban kapja a fizetését; annál is inkább, mivel a jó munkahely sokszor már önmagában is ritkaságnak számít.

Sajtóhírek szerint egyelőre a lelepleződés veszélye sem igen riasztja vissza a törvényszegőket. Jónéhány vállalkozó úgy tartja, végső esetben még mindig kifizetődőbb leszurkolni a kirótt büntetést, mint folyamatosan fizetni a bérek utáni kötelező járulékokat.

Téved, aki azt hiszi, hogy csak a piacokon árusító szegény ukrán állampolgárokat lehet így bűnre csábítani. Állítólag Ukrajnában dolgozó nemzetközi cégek részéről is hallható a panasz, hogy értelmiségi, magasan képzett munkatársaikat gyakorta elcsábítják a borítékban fizető konkurensek. A képlet végtelenül egyszerű: a 38 százalékos szociális kifizetések megtakarítása a vállalkozók számára lehetővé teszi, hogy 5, 10, esetleg 15 százalékkal magasabb bért ajánljanak a munkavállalónak.

A borítékos bérezésnek a munkavállalók szempontjából vizsgált hátrányairól szólva az elemzők legfeljebb azzal tudnak előhozakodni, hogy bizonyos banki hitelkonstrukciók igénylésekor feltétel egy adott jövedelemszint igazolása a munkaadó által, illetve jó néhány fejlett országba is csak úgy kaphat vízumot az ukrán állampolgár, ha egy meghatározott, legalább havi 1800 hrivnya jövedelmet tud igazolni. Hátrányt jelenthet a mai alacsony bevallott jövedelem majdan a nyugdíj megállapításakor is. Addig azonban, amíg a munkavállalók mindenekelőtt arra koncentrálnak, hogy egyáltalán munkahelyhez jussanak, s megkeressék a mindennapi betevő falatot, aligha lehet elriasztani őket az arra való hivatkozással, hogy esetleg nem kaphatnak vízumot egy európai turistaútra, s az sem igen aggasztja őket napi gondjaik közepette, mi lesz, ha egyszer nyugdíjba vonulnak. Jelen helyzet szerint a nyugdíjba vonulásra amúgy is mind kevesebb esélye van mifelénk az embernek. (Kárpátalja/Korreszpondent/podrobnosti.ua)