2006. április 7.

2006. április 7., 10:00 , 273. szám

"Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, a melyet megtalálván az ember, elrejté azt; és a felett való örömében elmegy és eladván mindenét a mije van, megveszi azt a szántóföldet." Mát. 13,44

A szántóföldbe rejtett kincs az Isten országának, az egyháznak az értékét mutatja be egy olyan ember szempontjából, aki nem kereste ezt az értéket, nem is volt annak a tudatában, de mikor rátalált, felismerte, hogy egész életében ez hiányzott a számára.

A kincs tulajdonságai: állandó értéket képvisel, nem tudjuk, mikor rejtették a földbe, de mindig képes gazdaggá tenni a tulajdonosát, nem inflálódik. Az egyház olyan örökkévaló értékeknek a bázisa, melyek nem veszítik el az értéküket, s melyek birtokában az egyéni és a közösségi élet minősége pozitív változáson mehet keresztül. A megbocsátás a feltétele az egyéni és a közösségi élet fenntartásának és működésének. Egyénileg: csak az tudja átélni a bűnbocsánat értékét, aki átélte a bűntudat marcangolását. Közösségileg: a bűnbocsánat nélkül annyi feszültség és egyéb szennyeződés halmozódik fel a családi, munkatársi, baráti kapcsolatokban, hogy azok belátható időn belül biztos, hogy tönkremennek. Az ingyen kegyelemből fakadó bűnbocsánat sajátosan a protestáns teológiának az egyik sarokpontja.

Elrejtett kincs. Valaki szándékosan elrejtette, hogy illetéktelenek ne jussanak hozzá. Az egyház értékei is elrejtettek az illetéktelenek (hitetlenek, képmutatók, gőgösek, önzők) előtt. Talán sok embernek már beleakadt az ekéje az egyházba, de csak bosszankodtak. Nem veszik az alázatot, hogy lehajoljanak, és a fáradságot, hogy leássanak az Igébe és az egyház tanításába. Ha ezt valaki megteszi, olyan értékre bukkan, melyet soha nem akar elengedni. Féltjük-e mi a bűnbocsánat, a testvéri közösség, a szabadság örömét?

Kedves Testvérem! Mennyit ér neked az egyházad?

Radvánszky Ferenc