Helybenjárás vagy araszolás a demokrácia felé

Az európai megfigyelők demokratikusnak nyilvánították az ukrajnai választásokat. Tehát előrelépés történt a korábbi állapotokhoz képest. Az európaiakat azonban sem pontos, sem elfogulatlan megfigyelőknek nem lehet tekinteni. A Juscsenko-tábor élvezi a támogatásukat, ennek megfelelően érdekük szemet hunyt a tényleges állapotok felett, amelyeket kívülállóként amúgy sem tudnak reálisan felmérni.

A Kucsma-időszak jellegzetessége az adminreszursz kíméletlen felhasználása volt a választásokkor, a végeredmény elcsalásával bezárólag. Történt-e ezúttal a tényleges erőviszonyokat eltorzító manipuláció?

Az exit poll, vagyis a szavazáson részt vettek tömeges és módszeres kikérdezésével végrehajtott felmérés ezúttal majdnem teljesen egybeesett a végeredménnyel. Kivéve azt, hogy a radikális baloldali oroszbarát Vitrenko a hivatalos eredmények szerint nem vette a 3%-os küszöböt. Vajon direkt ejtették ki? Ez minden további nélkül elképzelhető, de Vitrenkóért nem lépett sorompóba sem az ukrán jobboldal, amely gyűlöli, sem Janukovicsék, akiknek konkurense, és akik szintén együttműködésre képtelennek tartják. Hogy ne vetették volna be az adminreszurszot, ne vásároltak volna szavazatokat, ne írtak volna át jegyzőkönyveket, azt nem meri állítani senki. Az viszont igaz lehet, hogy ezeknek az eszközöknek a felhasználása nem volt képes a népítéletet alapjában befolyásolni.

A pártrendszer letisztulása szempontjából történt előrelépés, igaz, azon az áron, hogy a szavazatoknak vagy a negyede elveszett oly módon, hogy a parlamentbe be nem jutó pártokra adták őket. Kiderült, hogy a parlamentbe való bejutáshoz önmagában a népszerű vezér, a szervezeti háttér, a pénz, az eladható kampányüzenet kevés. A sikerhez ezeknek együttesen kell meglenni. A pénz és a vezér például kevésnek bizonyult Litvin esetében, mert a békéltetés és konszolidáció mint kampányüzenet nem kellett senkinek. Medvedcsuk, Sufrics, Bojko, Kravcsuk viszont annyira ellenszenves volt a választók szemében, hogy a profi módon végigcsinált kampány sem segített az egyesített szocdemeken.

Az eredmény első közelítésben azt jelenti, hogy Nyugat- és Közép-Ukrajna legyőzte Dél- és Kelet-Ukrajnát. A donok tehát az elnökválasztás után elveszítették a parlamentit is. Igaz, közben egyeduralomra tettek szert saját területük helyhatóságaiban.

A második legfontosabb eredmény az erőviszonyok átalakulása a narancsos vagy a Majdan-táboron belül. Julija diadalmaskodott, kétszer annyi szavazatot gyűjtve, mint a nasa ukrainás üzletemberkörök. Moroz nem tudott túlterjeszkedni a maga 5-6 százalékos, tehát kispárti táborán. Nem marad más hátra, mind pajzsra emelni a fékezhetetlen ambíciójú Julija Timosenkót.

Ehhez nem fűlik a foga Juscsenkónak és környezetének. Így a papírforma a koalíció alakításakor igen vontatottan érvényesül. Ahelyett, hogy Juscsenko, Timosenko, Moroz már szétosztotta volna szavazatarányosan a pozíciókat, mindenféle koalíciós kombinációkról keringenek a hírek.

Nyíltan persze soha nem fogják beismerni, hogy Timosenkót szeretnék kirekeszteni a hatalomból. Inkább az ország megosztottságán szeretnének úrrá lenni a Janukoviccsal történő szövetség útján. Vagy az ország előtt álló reformokhoz szükséges politikai háttér biztosításához akarnak nagykoalíciót létrehozni.

A döntő tényező itt az, mennyire félik a pártvezérek választóikat. Nyugaton, akár már Magyarországon is azért jönnek gyorsan létre a koalíciós megegyezések, mert a választások eredménye meghatározza, kivel muszáj megegyezni. A választói akarat figyelmen kívül hagyása politikai öngyilkossággal ér fel. Az ukrán politikai elit azonban túlságosan is hozzá van szokva a szavazók totális manipulálhatóságához. A nasa ukrainás és a régiós oligarcháknak nehezen fér a fejébe, miért ne kormányozhatnának együtt, ha egyszer egyformán ellenségnek tekintik Juliját?

Mert ezen a módon biztosítják, hogy ő legyen a következő elnök - hangzik a kézenfekvő válasz. Hiszen a mostani választás azt mutatja, hogy hiába erős a kelet-ukrán tábor, mégis gyengébb, mint a másik. A narancssárga tábor szavazói pedig jelezték: rossz néven veszik, ha nyíltan palira veszik őket. Egyelőre csak a többséget kapta meg Timosenko a táboron belül, az újabb Juscsenko-Janukovics paktum viszont a narancsos szavazóbázis egyedüli Messiás-vezérévé tenné, olyanná, mint Juscsenko volt, amikor elnökválasztást nyert.

Abban reménykedni, hogy hatalmi pozíciók nélkül összeomlik a Timosenko-tábor, naivitás, hiszen a Juscsenko-tábort is összehozta, majd egyben tartotta a nyerés esélye 2001-től 2005-ig.

Az ellen-Timosenko-társaságnak sokkal egyszerűbb a második Timosenko-kormány bukására játszani. Az ország előtt álló nehézségek mértéke, ötvözve a narancsos táboron belüli összevisszasággal, borítékolja a még fel sem állt kormány korai összeomlását.

Na de hogyan fog itt érvényesülni a közérdek? Esetleg véletlenül. A kiéleződött, nyílt kimenetelű versengés viszonyai között lökést kaphat a pártok és a civil társadalom megszervezésének folyamata. Hacsak bele nem fásulnak az emberek a sok politikai változásba, amelyek nem hoznak javulást életükben: érintetlenül hagyják a korrupt, tehetetlen államapparátust, marad a romokban heverő közegészségügy, közellátás, tovább gazdagodnak a félig üzletember, félig alvilági fazonok. Csak a politikai elemzők számára biztosított, ha nem is a jólét, de legalább a szakmai leterheltség.

Sz. K. M.