Gyermeklelkek varázslója

Szalai Borbála költőnő 80 éves

80. születésnapját ünnepelte június 24-én Szalai Borbála, a magyar gyermekirodalom legismertebb kárpátaljai képviselője. Nemzedékek nőttek fel költészetén, neve már-már fogalommá vált, összefonódott vidékünk magyar gyermekirodalmával. Írásainak fő témája az örök, évszakonként megújuló természet, az élővilág, a csillagok és a gyerekek. Versei hangulatosak, dallamosak, hol hárfaként zengenek, hol vidám dobként peregnek. A költőnő kedveli a tréfás verseket, a mondókákat, a kiszámolókat, a szójátékra épülő megoldásokat. Vidám, rímes, játékos mondókái, párbeszédei kiválóan alkalmasak nyelvgyakorlásra, az esetleges hangképzési, kiejtési hibák kiküszöbölésére.

- Hogyan került kapcsolatba az irodalommal és a költészettel, miből ered a gyermekversek iránti érdeklődése?

- Az irodalom iránti szeretetet édesapám oltotta belém, akinek minden estére volt egy új meséje számomra. Sajnos ezt csak halála után tudtuk meg, miután találtam az íróasztalában egy versekkel, mesékkel teleírt vastag füzetet. Nem volt olyan új meséskönyv, amelyet meg ne vett volna nekem. A verseket is ő szerettette meg velem. Nagyon sok szép olyan kifejezést tanultam meg tőle, ami mára lassan feledésbe ment, és én verseimben rendszeresen használom is ezeket, például a nyirettyű szót.

- Mikor írta meg első versét?

- Húszéves koromban, amikor megszületett a fiam. Korábban is foglalkoztam versírással, ám azok komolytalan próbálkozások voltak. A Gyí, te fakó megírására az inspirált, hogy édesapám vett a gyermekemnek egy hintalovat. A vers azóta is minden kötetemben szerepel. Nyomtatásban először 1954-ben jelent meg versem - az Új hang.

- Hogyan alakult a pályafutása?

- 1950-ben kezdtem dolgozni a Ragyanszka Skola Tankönyvkiadó magyar szerkesztőségében. Ez volt az egyetlen munkahelyem. Az 1950-es évek második felében csak alkalomszerűen írogattam. 1969-ben a Móra és a Kárpáti Könyvkiadó gondozásában jelent meg első önálló kötetem Dongó Dani danája címmel. A címadó versnek az az érdekessége, hogy minden szó d betűvel kezdődik. Férjem 1985-ben bekövetkezett halálát követően 14 évig nem írtam le egy betűt sem - elhallgattam, elapadtak a szavaim, egyáltalán nem volt mit mondanom. Amikor 2001-ben hirtelen meghalt a fiam, megeredt a szavam, mindazt kiírtam magamból, amit 14 éven keresztül nem tudtam szavakba foglalni. Ennek gyümölcseként 2005-ben két könyvem is megjelent - a Zöld erdőben jártam és a Férjhez ment a cincér lánya. Az utóbbi kötet a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség Tankönyv- és Taneszköztanácsának gondozásában jelent meg. Nagy öröm számomra, hogy a magyarországi tankönyvekbe is bekerültek az írásaim, számos versemet, mesémet megzenésítették.

- Melyik művére a legbüszkébb, milyen irodalmi elismerésekben részesült?

- A Zöld erdőben jártam című verseskötetemért megkaptam a legnagyobb kárpátaljai irodalmi elismerést - a Fegyir Potusnyak-díjat, így értelemszerűen közel áll a szívemhez, annál is inkább, hogy a kijevi könyvfesztiválon az egyik legkeresettebb, legnépszerűbb könyv volt.

- Mit tartogat még a tarsolyában a kárpátaljai és a Kárpát-medencei olvasók, és elsősorban a gyermekek számára?

- Hamarosan megjelennek a Tücsök-bogár és a Csacsi-család csemetéje verses-mesés köteteim. Nagyon sok további kötetre való anyagom van készenlétben, ám az itteni megjelenési lehetőségek nagyon beszűkültek, és a magyarországi kiadók sem mutatnak már akkora hajlandóságot a határon túli szerzők műveinek megjelenésére, mint a korábbi években. Ennek ellenére továbbra is nagyon sokat írok és optimista vagyok, szeretem a humort, ezért el tudom magam szórakoztatni.

- Mik a további tervei, min dolgozik jelenleg?

- Nagyon örülök annak, hogy megélhettem ezt a kort és továbbra is aktívan tudok dolgozni. Három évvel ezelőtt támadt egy ötletem, hogy megírom életem legemlékezetesebb momentumait. A Morzsák címet viselő életrajzi kötet kézirata már kész van, ám egyelőre nem tudom, sikerül-e valahol megjelentetni. A tervekről szólva el kell mondjam, hogy dolgozok egy köteten, melyben névcsúfolók és tréfás versek jelennének meg. Továbbra is alkotok, és szeretném ezt tenni mindaddig, amíg az erőmből telik.

- Ehhez kívánunk önnek a Kárpátalja olvasói nevében is sok-sok erőt, egészséget, kitartást, és nem utolsósorban ihletet.

Baráth József