Kárpátaljai magyar fiatalok, avagy megmaradásunk zálogai

Boldogulás szülőföldön (45. rész)

Sokat hangsúlyozzuk, hogy Kárpátalja jó adottságokkal rendelkezik a turisztika terén, ami ha megfelelő szakértői kezekben lenne, valóban húzóágazattá válhatna a régióban. Viszont a valóság az, hogy a legtöbb földink nem a turizmusban érdekelt, hanem az építőiparban, a mezőgazdaságban, a gyümölcs- és zöldségtermesztésben, s talán kevésbé – ami nagyon sajnálatos – az állattenyésztésben. E heti írásunkban egy olyan kárpátaljai magyar fiatalt mutatunk be, aki megjárta a kőműves szakma képzeletbeli létráját, járt külföldön, sok tapasztalatot szerzett, aztán hazatért, és Istenbe vetett hitével, kitartásával, leleményességével, ügyességével itthon alapított vállalkozást, ami azóta is folyamatosan felfelé ívelő pályán van. Mészár Norbert elkötelezett Isten, a hazája, a családja, a közösség, a helyi értékek és a munkája iránt. Ajánlom figyelmükbe az izsnyétei fiatal családapával készült interjúnkat.

– Kérlek, mesélj magadról!

– Mészár Norbert vagyok, 32 éves. 18 éves koromban kezdtem el az építőiparban dolgozni, és azóta is ebben a szakmában tevékenykedem. A munkám mellett a család jelenti számomra a legnagyobb értéket: van egy gyönyörű feleségem és három csodálatos gyermekünk. Nemrég választottak meg presbiternek immár második ciklusban az izsnyétei református gyülekezetben. Hiszem, hogy az Istenben vetett hit segít megmaradni és épülni az életben.

– Mi volt a legfőbb ok, hogy itthon, Kárpátalján maradtál? Miért marad itthon egy kárpátaljai fiatal?

– Az egyik legfontosabb ok a család volt, de ugyanilyen fontosak a barátok, és az, hogy szeretek itt, Izsnyétén élni. Ez a közeg otthonos számomra. Úgy gondolom, sok fiatal azért marad itthon, mert felelősséget érez a gyökerei, a családja és a közössége iránt. Bár az itthoni élet sok kihívással jár, mégis itt lehet igazán értéket teremteni és példát mutatni.

– Mit csinálsz? Milyen tényezők jellemzik leginkább ezt a munkát? Mit szeretsz a legjobban benne?

– Az építőiparban dolgozom, többnyire szobákat újítok fel. A-tól Z-ig mindent megcsinálok (burkolok, festek, gipszkartonozok, falazok stb.). Az évek során meg kellett tanulnom, hogy az emberek, a megrendelők azt szeretik, ha egy mesterember „mindent is” csinál, hogy ne kelljen nekik százfelé rohangálni, keresni külön kőművest, ácsot, burkolót, festőt, villanyszerelőt. Mindezeket inkább egy személy által akarják megkapni. A munkámat pontosság, kitartás és kreativitás jellemzi. A legjobban azt szeretem benne, hogy kézzelfogható eredménye van, amit mindenki láthat. Mottóm: „Jót jó áron”. Elmondhatom, hogy már szinte az év első néhány hónapjában betelik a teljes éves munkarendem, ami számomra nagy elégedettséget jelent.

A munkám mellett van egy családi vállalkozásunk is. Fóliasátrainkban kora tavasszal piros retket és újburgonyát, később uborkát és paradicsomot, a szabadföldön pedig csemegekukoricát, káposztát és karalábét termesztünk. Ez a munka sok türelmet, szervezést és kitartást igényel, de látni és tapasztalni a saját munkánk gyümölcsét hatalmas öröm.

– Mi a legnehezebb egy ilyen vállalkozás elindításában?

– A kezdet különösen nehéz volt, mert akkoriban még nem sokan ismertek. Sok tapasztalt mesterember dolgozott már a környéken, így a bizalom kiépítése lassan történt. Mindenhol hirdetni kellett a munkáimat, hogy eljusson az emberekhez. Gyakran felmerült bennem a kérdés, hogy sikerül-e, de a kitartás meghozta a gyümölcsét.

– Hogyan kerültél kapcsolatba ezzel a tevékenységgel, mikor döntötted el, hogy ezzel szeretnél foglalkozni?

– Akkoriban szinte mindenki külföldön dolgozott Izsnyétéről. Jellemzően sokan az építőiparban tevékenykednek, ezért már az iskolai évek alatt tudtam, mit akarok csinálni és mivel szeretnék foglalkozni. Habár az eredeti szakmám az iskolai végzettségem szerint vasesztergályos, ám azt soha nem szerettem, és hamar világossá vált számomra, hogy az építőipar az, ami igazán vonz.

– Milyen volt a kezdet kezdete?

– Az egész történet külföldön kezdődött. Dolgoztam Magyarországon, Csehországban és Németországban is, ahol sok tapasztalatot szereztem szakmailag és emberileg. Végül egy barátom felkért, hogy próbáljuk meg itthon, Kárpátalján. Azóta itthon dolgozom, és ez jó döntésnek bizonyult. Bár már néhány éve egyedül dolgozom, mindketten ugyanabban a szakmában maradtunk, csak külön.

– Mi a siker titka? Mikor sikeres egy vállalkozás?

– A siker titka a kitartás, a becsületes munka és az alázat. Egy vállalkozás akkor sikeres, ha hosszú távon is fenntartható, biztos megélhetést nyújt a családnak, és közben értéket teremt.

– Te, mint fiatal vállalkozó, mit gondolsz, milyen lehetőségekbe kell kapaszkodni itthon, Kárpátalján?

– Fontos kihasználni a helyi adottságokat, az együttműködéseket, a közösségi és egyházi kapcsolatrendszert, valamint minden elérhető képzést és támogatást. A rugalmasság, a nyitottság és a folyamatos tanulás kulcsfontosságú a sikerhez vezető úton.

– Jelenleg hogyan tud talpon maradni egy fiatal gazdálkodó vagy vállalkozó?

– Folyamatos alkalmazkodással, több lábon állással és tudatos gazdálkodással. Elengedhetetlen az előrelátás. Fontos, hogy ne adják fel az első nehézségnél, mert az út nem mindig könnyű. Ez egy jó szakma, mert az embereknek mindig lesz igényük felújíttatni.

– Mi hozhat változást a kárpátaljai fiatalok életébe, hogyan lehetnek itthon sikeresek?

– A hit, az összefogás, a tudás és a példamutatás hozhat igazán változást. Ha a fiatalok látják, hogy itthon is lehet boldogulni, bátrabban maradnak és építik a jövőjüket. A kitartás, a becsületes munka és a család tisztelete hosszú távon mindig meghozza az eredményét.

– A tevékenységed során mire vagy a leginkább büszke?

– Arra vagyok a legbüszkébb, hogy becsületes munkával el tudom tartani a családomat, és a munkám kézzelfogható értéket teremt a környezetemben. Emellett büszke vagyok a közösségi szerepvállalásomra, a gyülekezetben végzett szolgálatomra, és arra, hogy példát tudok mutatni a gyermekeimnek.

– A kialakult körülmények között mivel tudunk a legtöbbet tenni a környezetünkért, embertársainkért és önmagunkért?

– Figyelemmel, segítőkészséggel és összefogással. Sokszor egy jó szó, egy segítő kéz vagy odafigyelés is hatalmas erőt adhat a másik embernek. Fontos, hogy az ember felelősséget vállaljon nemcsak magáért, hanem a környezetéért és a közösségéért is.

– Milyen tanácsokkal látnád el a fiatalokat, és milyen terveid vannak a jövőt illetően?

– A fiataloknak azt üzenem, hogy merjenek kockáztatni, legyen hitük, dolgozzanak bölcsen és okosan. Ne adják fel, mert nem lesz mindig könnyű az út, de a kitartás meghozza gyümölcsét.

A jövőben szeretném továbbfejleszteni a vállalkozásomat, biztos alapot teremteni a családom számára, és továbbra is aktívan szolgálni a gyülekezetet és a közösséget itt, Kárpátalján.     

B. TH.