Szent Iván-éji "árulás"

2006. július 14., 10:00 , 287. szám

Olekszandr Moroz az érintettek többségét meglepte, amikor a Szent Iván éjszakájára ("íł÷ ˛âŕíŕ Ęóďŕëŕ") eső házelnökválasztáson jelöltette magát, felrúgva a narancsos koalíciót.

Utána azonban már magától értetődő volt a Régió–szocialista–kommunista koalíció megszületése Moroz házelnökségének megszavazása formájában. Másnap az új többség résztvevői annak rendje és módja szerint megkötötték a koalíciós megállapodást és megnevezték a miniszterelnök-jelöltjüket, Janukovicsot. A történészek válogathatnak, hogy melyik napot, július 7-ét vagy 8-át tekintik a narancsos forradalom hivatalos végének.

Szan Szanics erkölcsi értelemben kétségtelenül gyengének bizonyult, egyébként pedig a politikai manőverezés magasiskoláját mutatta be. 5 %-os eredményével a második leggyengébb (33 fő) frakciót tudhatja magáénak a parlamentben, mégis sikerült a miniszterelnöki poszt után a legfontosabb pozíciót megszereznie.

Tényleges súlyát tovább növelheti, ha a bjutosok és Nasa Ukrajinások továbbra is kitartanak. Ez esetben ugyanis a 238 fős koalíciónak mintegy tíz fős tartaléka lesz a 226-os létszám biztosításához. Így bármikor megzsarolhatja majd Janukovics miniszterelnököt a kormánybuktatással. A donyeckiek vezére nem is győzi hangsúlyozni, mennyire nyitott az új "krízisellenes koalíció", a Nasa Ukrajinás és bjutos dezertőrök közeledésére, ha esetleg Juscsenko pártja nem lenne hajlandó az ún. "széles" koalícióra. Minden egyes újabb koalíciótag csökkentené Janukovics kiszolgáltatottságát egy olyan profi zsarolótól, mint Moroz.

Az elnöki párt egyelőre keménykedik, és Timosenkóhoz hasonlóan soron kívüli parlamenti választásokat emleget. A frakció egésze egy széles koalícióba nem mehet bele, esetleg egy NU–Régiók kettősbe, ehhez azonban az utóbbinak meg kellene buktatnia Morozt mint házelnököt, és odaadnia a miniszterelnökséget Juscsenko embereinek. Erre azonban most már a donok nem hajlandók és – legalábbis verbálisan – állnak az előrehozott választások elé.

Az elnök egyelőre szintén zsarolással próbálkozik: ha nem választják meg, illetve esketik fel az alkotmánybírákat, nem hajlandó beterjeszteni Janukovicsot. Az alkotmánybíróságot azért tartják alkotmányellenesen működésképtelenül, hogy ne lehessen azon keresztül visszacsinálni az alkotmányreformot. Juscsenko azonban csak a parlamentfeloszlatással fenyegetőzhet, csakhogy az pont az ő pártját, a Mi Ukrajnánkat mosná el.

Julija nehéz helyzetben van ugyan, de legalább nem kell dilemmáznia, mit tegyen. Ellenzékbe fog vonulni és hősies küzdelembe fog a Kucsma-rendszer restaurálásának megakadályozásáért. A lánglelkű forradalmárt úgyis jobban alakítja, mint a megfontolt miniszterelnököt. Azt ugyan biztosra lehet venni, hogy frakciója üzletember része nem fogja követni a barikádra, ami azonban nem változtat az alaphelyzeten: a narancsos szavazótábor számára ő marad a remény hordozója.

Janukovicsék, ahogy arról már szó volt, nyertek. Mindössze az a kérdés, hogy mennyire. Ha lesz tömeges átállás, akkor rövid távon stabilizálhatják magukat mint hatalmat. Ha marad a jelenlegi hármas, a kemény ellenzéki szerepet játszó narancsosok, a kormánynak keresztbe tevő elnök, akkor a Janukovics-kormány egy pillanatra sem lesz stabil, sőt megalakulása is kétséges marad.

A szocialista párton belül néhányan hangosan szembeszálltak Morozzal, de gyorsan visszakoztak. Azt, hogy szavazóik hogyan ítélik meg az árulást, majd a legközelebbi választások mutatják meg. Az egyszerű emberek ugyanis azt látják, hogy Medvedcsuk gratulált először Moroznak, akit a régiós képviselők nagygyűlésén ünnepeltek megválasztása másnapján.

Sz. K. M.