Lelkészek váltak ki az egyházból

Interjú Zán Fábián Sándorral, a Kárpátaljai Református Egyház főjegyzőjével

2006. augusztus 4., 10:00 , 290. szám

Talán már eljutott olvasóinkhoz is a hír, hogy három lelkész kilépett a Kárpátaljai Református Egyházból. A kialakult helyzetet értékelő zsinati ülést követően Beregszászban egyházkerületi lelkészi és egyházgondnoki gyűlést hívtak össze. Ezen hűségnyilatkozatot fogalmaztak meg, amelyet a lelkészek és világi vezetők nagyobb része alá is írt, néhányan azonban ezt nem tették meg. Horkay László püspök úr többszöri megkeresésünk ellenére sem volt hajlandó lapunknak nyilatkozni. Így Zán Fábián Sándor főjegyző úrtól kértük, tájékoztassa olvasóinkat a kialakult helyzetről, hisz az augusztus 16-án Tiszapéterfalván megrendezésre kerülő V. Református Világtalálkozó miatt a korábbinál is jobban figyel a református világ az egyházunkban zajló folyamatokra.

- Miből adódik az a vita, amely miatt egyes református lelkészek kiválnak az egyházból, mások pedig hűségnyilatkozatokat írnak alá?

- Ha világi módon akarok fogalmazni, akkor azt kell mondjam, hogy a sebesség. Látnunk kell, hogy a protestáns egyházak Európában megfeledkeztek a hitvallásukról, és ez történt nálunk is. Sokfelé felmerült már a megújulás igénye. Az új reformációról már tíz éve írnak és beszélnek, komoly irodalma van Európa-szerte. Sok mindennel, ami megújításra, reformációra szorul, én is egyetértek. A különbség a többség és a kiválók között leginkább az, hogy mi a reformációt az egyházon belül szeretnénk munkálni és nem kívül. Mert ha valaki már kívül van, akkor nem ennek az egyháznak a megújulását munkálja. Ugyanakkor bennünket Isten ebben az egyházban hívott el és állított szolgálatba. Belátom, hogy sok probléma van az egyházfegyelmünkkel, de nem értek egyet azokkal, akik szerint ezt az egyházon belül nem lehet helyreállítani. Számomra is kérdés, hogyan lehetne a névleges és tényleges egyháztagok között különbséget tenni, hogyan lehet különbséget tenni abban, hogy kiknek adjuk ki az úrvacsorát és kiknek nem, kiknek a gyerekeit kereszteljük meg; kérdés, hogy mire jogosítunk fel a konfirmációval, ami az én meglátásom szerint is túl korai 14 éves korban, hisz a mi fiataljaink ekkor még nagyon komolytalanok.

Valóban szükség van változásokra, de szerintem mindannyiunk közös érdeke, hogy egyházunk szervezeti egységét megőrizzük, és én ezért kívánok továbbra is dolgozni, mert Isten engem ide állított. Aki viszont lemond az egyházszervezetről, az hűtlenné vált ehhez az egyházhoz, ahhoz, amit a Kárpátaljai Református Egyház képviselt és képvisel.

- Hogyan végződött a nagyberegi, nagymuzsalyi és a viski lelkész ügye?

- Ők maguk mondtak le a szolgálatról. De nem azonos a három eset. Bocskor Viktor nagyberegi lelkész álláspontja különbözik a másik kettőtől: ő a gyermekkeresztséggel nem ért egyet, tehát ha nem megyünk bele a konkrétumokba, akkor ő egy református baptistának nevezhető irányzatot kezdett el követni, és a gyülekezetből néhányan, akik helyesnek tartották a tanítását, követik.

A muzsalyi lelkész, Tóth Zoltán lelkiismereti okokra hivatkozva, a gyülekezet ellenállását tapasztalva mondott le. Elmondta, hogy ő a sakramentumokat nem tudja mindenkinek kiszolgáltatni, neki erre nincs ereje. Úgy nézett ki kezdetben, hogy egyszerűen feladja ezt a nem könnyű szolgálatot. Meglepő volt, hogy Tóth Zoltán az otthagyott nyájból kis gyülekezetet szeretett volna magának létrehozni. Ez már nehezen magyarázható, hisz valakiket érdemesnek tart arra, hogy kiszolgáltassa nekik a sakramentumokat, másokat meg nem.

Visken tudomásom szerint a lelkészt egy napon nem engedték be a templomba. Összefogott ötven-hatvan ember, akik nem értettek egyet a Delényi István által a konfirmáció gyakorlatában bevezetni kívánt változtatásokkal, aláírásokat gyűjtöttek, beadványt fogalmaztak, követelve, hogy a lelkész mondjon le hivataláról.

Ugyanakkor mindhárom lelkész beadványában azt olvashatjuk, hogy nem kívánják tovább a népegyházat szolgálni. Tehát különbséget tesznek hitvalló és népegyház között. Ez pedig egy Magyarországról indult mozgalom szóhasználatával cseng egybe. Szalay Szilárd volt magyarországi református lelkész hozta ide ezeket a tanításokat az elmúlt években, amely részben valóban átgondolandó, részben pedig meggondolatlan egyházi megújulást sürget.

Abban én is egyetértek, hogy nekünk, lelkészeknek nem az embereket, hanem Istent kell szolgálnunk, ezt sajnos nem mindenki akarja tudomásul venni. Annyira távol vannak a névleges református emberek az Ige tanításától, az egyházfegyelemtől, a hitvallásoktól, hogy sokan nem is értik, miről beszélünk. Itt arról van szó, hogy Istennek vannak elhívott emberei, és ő küldi el azokat bizonyos szolgálati helyekre, ahol aztán az Ige tanításának megfelelően szolgálják az Isten ügyét és nem az emberek kénye-kedvét.

A nagyberegi és a nagymuzsalyi eset kapcsán ismételten utalnék a gyorsaságra. Ezek a lelkészek nemcsak saját gyülekezetüket előzték meg, hanem más lelkészeket is. Bár szükség van a megújulásra, de a megújulást minél szélesebb körben kell véghezvinni, és semmiképp nem helyes egy kis közösséget a gyülekezetből kiszakítani.

- Vannak még a kivált lelkészeken kívül olyanok, akik nem írták alá a hűségnyilatkozatot? Igaz-e, hogy Kopasz Gyula beregi esperes is közöttük van?

- Igazából ez a kérdés még nincs lezárva, de három lelkészt valóban meg lehetne ennek kapcsán említeni. Kopasz Gyula esperes úr például egyetért azokkal a lelkészekkel, akik kiváltak, de nem lépett ki az egyházból. Mögötte sokkal több szolgálati év van, sokkal jobban ismeri a gyülekezetét, és szerintem lehetségesnek látja azt, hogy a tényleges gyülekezet többsége belátja, hogy magán kell először egyházfegyelmet gyakorolnia.

- Három olyan lelkész van, aki már kivált, még hárman kijelentették, hogy nem kívánják aláírni a hűségnyilatkozatot. Ez legkevesebb hat gyülekezetet érint a 108-ból, ráadásul ideológiai egység is kimutatható a kiválók gondolkodásában. Megtörténhet, hogy a holland példához hasonlóan létrehoznak hatan, vagy akár többen is egy úgynevezett "szigorú református" egyházat Kárpátalján?

- Tanításukat ismerve azt kell mondjam, hogy nincs ilyen szándékuk, mert ők azt vallják, hogy minden gyülekezet saját autonómiájában kell megélje hitét. Nem kívánnak egyházszervezetet létrehozni, csak egyházközségeket, ez derül ki azokból az irataikból, amelyek eljutottak hozzánk néhány héttel ezelőtt. Ezekből kiderül továbbá, hogy egyházi felsőbbséget nem ismernek el. Ha viszont nincs egyházi felsőbbség, akkor nincs egyházszervezet sem. Szerintem tarthatatlan az álláspontjuk, hisz az általuk elképzelt egyház nem tudná fenntartani szeretetintézményeinket és iskoláinkat, nem beszélve arról, hogy vezetők az egyházközségen belül is vannak, gondolok itt a presbiterekre, a gondnokra, a lelkészre, tehát ott is van egyházi felsőbbség. Érveikkel ellentétben igenis van szó a Bibliában presbiterről, lelkészről és püspökről is. Egyébként meg az az elképzelésük, hogy a gyülekezet minden tagja egyforma, utópia. Igenis szüksége volt és van is egyházunknak szervezetre és az azt elsősorban kifelé képviselő püspökre. A hollandiai "szigorú református" egyházban is van elnök, szóvivő, felügyelő, ami valójában csak elnevezésében különbözik a mi egyházunk tisztségeitől.

- Egyházi berkeken belül arról is beszélnek, hogy Szilágyi Lajos főgondnok urat le fogják váltani a Nagyberegi Református Líceum éléről. Van ennek a pletykának alapja?

- Ennek abban az esetben lehet alapja, ha úgy dönt, hogy mégsem írja alá a lelkész-gondnoki konferencián megfogalmazott hűségnyilatkozatot. Azóta már volt egy rövid beszélgetésünk, akkor arra hivatkozott a főgondnok úr, hogy a nyilatkozat őt baráti és emberi kapcsolataiban korlátozza, ezért nem tudja ezt aláírni. Ugyanakkor biztosított arról, hogy ő nem kíván kiszakadni a Kárpátaljai Református Egyházból. Az én meglátásom szerint amennyiben a nyilatkozatot nem írja alá, nem maradhat a beregi líceum igazgatója. Ha valaki egy gimnáziumot vezet, akkor nem mindegy, hogy milyen példát mutat. Tehát, hogy marad-e igazgató, az kizárólag rajta múlik.

Badó Zsolt