Viktor Baloga miniszter maradt

A Janukovics-Juscsenko kormány

Hivatalosan jogilag természetesen Ukrajna új kormányát Janukovics nevével jelölik. A gyakorlatban a kormánylistát két ember állította össze, és a 24 miniszter is ehhez a két emberhez lojális. Az arányok persze messze nem egyenloek. A Régióknak 13 minisztere van, Juscsenkónak 7, papíron ketto Moroznak, és ketto a kommunistáknak. Az utóbbiak egyébként is "eladták" valamiért a kvótájukat, hiszen egyik miniszterük sem kommunista.

Természetesen a tárcákat súlyozni kell aszerint, mekkora befolyást lehet gyakorolni rajtuk keresztül a költségvetési kérdésekre. Ilyen szempontból az elnök helyzete még szomorúbb, hiszen az egész gazdasági blokk Janukovics embereibol áll. Méghozzá régi, nagy irányítási tapasztalattal rendelkezo, az elso Janukovics-kormányban is miniszterkedo figurákból.

Ezt a nyomasztó túlsúlyt lett volna hivatva ellensúlyozni Porosenko miniszterelnök-helyettesi kinevezése. Az, hogy mégis Azorov lett a pénzügyi-gazdasági helyettes, talán a legnagyobb kudarc, amit az elnöknek el kellett könyvelnie a "premieriádában".

Hivatkozni lehet az eroszakszervezetekre a belügytol az ügyészségig, amelyek elnöki befolyása alatt maradtak, hogy majd azok segítségével tudja érvényesíteni Juscsenko az akaratát. Ez azonban igen gyenge érv, hiszen a különbözo szerveken keresztül akkor sem sikerült megszorongatni Janukovicsékat, amikor azok ellenzékben, vesztes helyzetben voltak. A miniszterelnök Janukoviccsal szemben pedig végképp lapítani fog mind az ügyészség, mind a titkosszolgálat.

Az elnök másik eredménye, amit sikerült kicsikarni a tárgyalásokon - az alkotmánybíróság újraindítása - szintén kevés befolyási lehetoséget ad. A parlament ugyanis elfogadott egy törvényt, amely megtiltja az alkotmánybíróságnak a politreform vizsgálatát. Ettol persze az alkotmánybíróság még alkotmányellenesnek nyilváníthatná ezt a jogszabályt. A taláros testület azonban mindig igen érzékeny volt az eroviszonyokra, így nem valószínu, hogy a meggyengült Juscsenko kedvéért belevágnak egy olyan nagy hordereju akcióba, mint a politreform érvénytelenítése.

A legkevesebb haszna Juscsenkónak az "univerzálénak" elkeresztelt politikai nyilatkozatból lesz, amit még aláíratott a partnereivel, mielott beadta volna a derekát. Az elmaszatolt formulák az ország egységérol, állam- és kisebbségi nyelveirol, külpolitikájának irányairól szövegszeruen sem kötelezik a gyozteseket semmire, úgyhogy még meg sem kell szegniük az írásos ígéreteiket, miközben kijjebb szorítják Juscsenkót a hatalomból.

Janukovics jelölése az elnök által, majd a parlamenti szavazás összezúzta a Mi Ukrajnánk frakciót, amelynek egy része szavazott, másik nem. Így az elnök még az elnöki párt frakciójára sem számíthat a késobbi küzdelmekben, foleg ha valamilyen parlamentoszlató akcióhoz próbálják majd mozgósítani oket.

Juscsenko elnök tehát a parlament feloszlatásával revolverezve egy sor engedményt csikart ki Janukovics miniszterelnökségéért cserébe, azok azonban nem elégségesek az ország új eros emberének kordában tartására. Arra lenne tehát ítélve Juscsenko, hogy egyre fogyó befolyású miniszterelnök-helyettes legyen Janukovics kormányában? Az eroviszonyokat figyelembe véve, ez a pálya vár rá.

Ami miatt valamelyest mégis egyenrangú partnere maradhat a miniszterelnöknek, az maga Janukovics. A donyeckiek ugyanis tisztában vannak vele, hogy az ország fele nem fogadja el oket. Szükségük van a nem orosz régiókat szimbolizáló Juscsenkóra, hogy nyugodtan tudják kormányozni az ország egészét. Egyelore úgy tunik, Janukovics saját uralmának zálogát Juscsenkóban látja. Természetesen a megszelídített, sarokba szorított, egyedül maradt, de igen nagy tisztelettel kezelt Juscsenkóban.

Sz. K. M.