Kik a legbefolyásosabbak Ukrajnában?

A Korreszpondent című mértékadó közéleti folyóirat nemrég közreadta Ukrajna száz legbefolyásosabb emberének rangsorát. A névsor néhány érdekessége alapján elelmélkedhetünk azon, mit rejthet a befolyásosság fogalma Ukrajnában.

Az efféle rangsorok világszerte megközelítőleg azonos módon készülnek, azaz a legkülönfélébb területek szakértőit kérik fel a listába való jelölésre, amelybe ily módon politikusok, üzletemberek, művészek és sportolók egyaránt bekerülhettek. Természetesen a rangsor a megkérdezettek nagy száma ellenére is mindig szubjektív és torzító hatású marad, hiszen különböző értékrendeket, szempontokat igyekszik pusztán statisztikai módszerekkel összebékíteni, közös nevezőre hozni. Abban azért a legtöbben egyetértenek, hogy mégiscsak jelzésértékű lehet, ha valaki felkerül a listára, vagy éppen hogy lemarad róla. Adott esetben még az is jelentőséggel bírhat, hogy ki végzett előrébb ebben a tét nélküli megmérettetésben, s kihez képest.

Olyan időket élünk, amikor egy jelentős belpolitikai átalakulásokkal járó korszak látszik lezárulni, ezért különösen érdekes lehet, hogy milyen változásokat tükröz az úgynevezett Top-100 összetétele. A változások nagyságrendjére és mélységére utalhat, hogy a tavalyi felméréshez képest a szereplőknek majdnem a fele kicserélődött, míg mások jelentősen megerősítették pozícióikat.

Az első, s egyben talán a legfigyelemreméltóbb tény, hogy a rangsort nem az államfő vezeti, ahogyan azt korábban esetleg megszokhattuk. A második helyre szorult Viktor Juscsenkót idén megelőzte egy vállalkozó: az a Rinat Ahmetov, akit immár évek óta az ország leggazdagabb emberének tekintenek, s aki tavasszal szállt be nyíltan is a politikába azáltal, hogy a Régiók Pártjának listáján parlamenti képviselővé választották. A legkézenfekvőbb következtetés, amit a megfigyelők ebből levonnak mégis az, hogy az új viszonyok közepette a nagytőke eztán nagyobb befolyás forrása is lehet, mint a hatalom. Mint mondják, a politika Ukrajnában ma már nem csupán néhány ember "belügye", s érthetően a háttérbe szorulnak azok a korábbi politikai szereplők is, akiknek a kezében a hatalom eddig összpontosult. A nagytőke előretörését támaszthatja alá, hogy a rangsor első tíz helyezettje között Ahmetovon kívül ott találjuk még Igor Kolomojszkijt (6.), a Privatbank felügyelő bizottságának tagját, Petro Porosenkót (7.), aki ugyan politikusként is közismert, ám legalább ennyire sikeres üzletember, valamint Szerhij Tarutát (8.), az ISD elnevezésű nehézipari vállalatcsoport igazgatótanácsának elnökét is.

Némi meglepetést keltett, hogy a szakértők a lista harmadik helyére, tehát közvetlenül az államfő mögé rangsorolták Julija Timosenkót, a parlamenti ellenzék, a BJuT vezéralakját, miközben Viktor Janukovics kormányfő a negyedik helyre szorult. Olekszandr Moroz (5.) parlamenti elnök és szocialista pártvezér előkelő helyezését mindenekelőtt a mostani kormánykoalíció létrehozásában játszott szerepével magyarázzák, s felhívják a figyelmet Nyikolaj Azarov (9.) miniszterelnök-helyettesnek, a Régiók Pártja egyik szürke eminenciásának előretörésére is. Ugyancsak sikerült "beverekednie" magát az első tíz közé Leonyid Csernoveckijnak, a Kijevi Városi Állami Közigazgatási Hivatal elnökének.

A rangsorban a tizedik helytől lefelé is jobbára a politikusok és az üzletemberek váltják egymást, s legfeljebb a lista vége felé bukkan fel egy-két név, amely az ukrán tudományosság és művészet írmagját hivatott megtestesíteni ebben a környezetben. Az első, ebből a politikusi-vállalkozói körből első pillantásra talán némileg kilógó személy Oleg Blohin (15.), az ukrán labdarúgó-válogatott vezetőedzője, akinek előkelő helyezését csak még inkább kiemeli, hogy közvetlenül Jurij Jehanurov (14.) exminiszterelnök után következik a sorban. Ugyancsak az érdekességek kategóriájába sorolható, ám talán politikai viszonyokat is tükröz, hogy a rangsor 22. helyét William Taylor, az Egyesült Államok kijevi nagykövete foglalja el, miközben Viktor Csernomirgyin orosz nagykövet csupán a 36.

Feltűnő Katerina Juscsenko, az államelnök feleségének 27. helyezése, különösen, ha összevetjük azzal a ténnyel, hogy Szvjatoszlav Vakarcsuk, az Okean Elzy elnevezésű népszerű popegyüttes frontembere a 32., a listában felbukkanó első egyházi méltóság, Vladimir pátriárka, a Ukrajnai Pravoszláv Egyház (Moszkvai Patriarchátus) feje pedig a harmincharmadik...

Végül, egyetlen kárpátaljaiként a rendkívüli helyzetek minisztériumát immár sorozatban a második ukrán kormányban irányító Viktor Baloga 57. a rangsorban.

hk