Földik, egyesüljetek!

Közismert, hogy a származás döntő lehet egy ukrán állampolgár pályafutása szempontjából, ám hatással lehet minisztériumok működésére, egész megyék költségvetésének alakulására is - állítják az újságírók, akik utánajártak az összefüggéseknek.

Tévednek, akik azt hiszik, csupán arról van szó, hogy a földik szívesen segítik egymást, ha úgy hozza a sors, hogy találkoznak valahol a nagyvilágban. Kijevben például 27 olyan egyesület létezik, amely az egyes régiókból származókat igyekszik különböző földik szövetségeibe tömöríteni. Ezek nem mindegyike működik ugyan egyformán hatékonyan, s befolyásuk is különböző, ám adott esetben mégis legalább olyasféle hatásos köteléket képesek teremteni tagjaik között, mint például a komaság, csak jóval nagyobb méretekben.

Csupán egyetlen adat annak érzékeltetésére, mennyire hasznos lehet egy-egy ilyen szövetség: a 2001. évi népszámlálás adatai szerint a kijevi lakosoknak majd a fele nem a fővárosban látta meg a napvilágot. Az egyik legjelentősebb földiség ma a csernyigovi. Volt idő, amikor soraikból került ki az ország szinte teljes vezetése: Leonyid Kucsma államfő, Ivan Pljuscs, a Legfelső Tanács elnöke, Vitalij Bojko, a Legfelső Bíróság elnöke, Nyikolaj Szelinov, az Alkotmánybíróság elnöke és Mihail Potebenyko legfőbb ügyész.

Ezek az egyesületek, földiszövetségek esetenként igen kiterjedt kulturális tevékenységet folytatnak: éves kalendáriumokat adnak ki, összejöveteleket szerveznek, gyakorta még gyermek- és ifjúsági klubot is fenntartanak. Igyekeznek egyfajta kapocsként működni az idegenbe szakadtak és szűkebb pátriájuk, valamint az idegenbe szakadtak kolóniájának tagjai között. Természetesen földiszövetségek nem csak a fővárosban működnek, Donyeckben például a kijevieknek van saját egyesületük, de kétségtelen, hogy a legjelentősebbek éppen a kijeviek.

A földiszövetségek tevékenysége távolról sem merül ki csupán a kulturális és társasági események szervezésében. Vezetőik általában nyíltan és büszkén vállalják, hogy egyik legfontosabb feladatuk a lobbizás szűkebb pátriájuk érdekében. A lembergiek például egyenesen büszkék rá, hogy folyamatosan odafigyelnek arra, megyéjüknek mindig méltó rész jusson az állami költségvetésből, az pedig általánosan elfogadott gyakorlat, hogy a vidékről ügyet intézni a fővárosba érkező alacsonyabb rangú hivatalnokot a kijevi földik igyekeznek bejuttatni a megfelelő hivatalba, azaz elősegítik a "megoldást".

Természetesen ez a fajta lobbitevékenység nem kizárólag a közérdeket szolgálja. Ha például valamelyik földiszövetség rendezvényén megjelennek néhány országos bank tulajdonosai vagy vezető testületeinek tagjai, akkor természetes, hogy a földitől üzleti tanácsot is lehet kérni. Annál is inkább jól jön ez, mivel jelentős vállalkozók is szívesen csatlakoznak ezekhez az egyesületekhez. Másrészről a nagytőke jelenléte megkönnyíti a szövetségek tagjai számára a munkahelykeresést is. Ezenkívül szükség esetén kérhetnek jogi segélyt ismert jogászoktól, egészségügyi problémáikkal neves orvosokhoz fordulhatnak, esetleg még a vízumszerzésben is segítenek a magas rangú hivatalnokok, akik természetesen mind-mind egymás földijei.

A földiségnek a fentieken túl óriási szerepe van a bizalmi állások és hivatalok betöltésénél, ami nem csoda, hiszen mind az üzleti életben, mind a politikában felbecsülhetetlen érték a bizalom. Néhány ukrán nagyvállalatnál egyenesen az a gyakorlat, hogy éppen ebből a megfontolásból lehetővé teszik középvezetőik számára, hogy maguk toborozzák munkatársaikat, az állami hivatalokban pedig szükség esetén akár egy új tisztséget is létre lehet hozni, ha a földi pályájának előmozdítása a cél. A legjobb példaként erre a jelenségre némelyik kormányzati szerv napjainkban folyó átalakítását emlegetik az öreg fővárosi bürokraták, akik most éppen az informális donyecki földiség megszerveződését követhetik nyomon.

Figyelemre méltó, hogy a földiségen alapuló kapcsolatok általában nincsenek tekintettel a politikai hovatartozásra, sőt nemegyszer erősebbeknek bizonyulnak annál. Egymással vérre menő küzdelmet folytató pártok tagjai nemritkán ápolnak gyümölcsöző kapcsolatokat, nem felejtik, hogy pályájuk honnan, kinek köszönhetően indult, ívelt fel, s szárnyalhat adott esetben még magasabbra. Ezt a jelenséget egyébként elsősorban az ukrajnai pártrendszer gyengeségével magyarázzák a megfigyelők.

A fentiekből kiindulva egyfajta mutatója lehet az egyes régiók, azaz megyék országon belüli súlyának, ha megvizsgáljuk, hány szülöttjük tagja a jelenlegi Legfelső Tanácsnak. E tekintetben toronymagasan Donyeck megye a listavezető a maga 70 képviselőjével. Lényegesen leszakadva, mindössze 25 képviselővel követi a kohók és szénbányák földjét a szomszédos Dnyepropetrovszk megye, majd Lemberg(Lviv) megye következik 23 képviselővel. Kárpátalja sajnos a sereghajtók közé tartozik a maga hét honatyájával, bár, ha figyelembe vesszük, hogy a megye lakossága csupán mintegy 1,3 millió fő, nem is olyan rossz ez az arány. (Kárptáalja/Korreszpondent/podrobnosti.ua)