A Hamlet kicsit másképpen

2006. november 3., 09:00 , 303. szám
Orosz Melinda és Szabó Imre színművészek

A Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház a nyári zsámbéki fesztiválra készítette el William Shakespeare Hamlet című drámája alapján A halál álom című előadását, melyet a neves kijevi rendező, Vlad Troickij állított színpadra. Az eredetileg a szó szoros értelmében szabad térre megálmodott előadásnak a napokban elkészül a kőszínházban is játszható változata, melyet először a budapesti közönség láthat november 13-án Budapesten a Thália Színházban, majd várhatóan még ugyanezen hónapban sor kerül a beregszászi bemutatóra is a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolával közösen szervezett színházi bérlet keretében. Kedvcsinálóként Szabó Imre (Hamlet) és Orosz Melinda színművészekkel (Ophelia) beszélgettünk az előadásról.

- Milyen előadás született a kijevi rendező és a beregszászi színészek együttműködéséből?

Orosz Melinda: - Színházunk főrendezője, Vidnyánszky Attila, ismerve Vlad Troickij korábbi rendkívül eredeti munkáit, fantáziát látott abban, hogy társulatunk az ő rendezésében vigye színre a Hamletet, s azt hiszem, az eredmény igazolta az előzetes várakozásokat.

Szabó Imre:- Bátran állíthatjuk, hogy rendhagyó előadás született. A produkció jelenetek, improvizációk láncolata, a rendező csak minimális szövegmennyiséggel operál, elsősorban a mozgásra, a színészek által megszólaltatott zenére alapoz.

- A hírek szerint már a próbafolyamat sem volt akármilyen.

Orosz Melinda: - A próbák nagyon kemény fizikai és egyéb szakmai gyakorlatokkal kezdődtek, majd következett az etűdök kidolgozása. Mintha a rendező azt szerette volna, ha mi magunk "szüljük meg" ezt az előadást. Természetesen rengeteget segített azzal, hogy beszélt az elképzeléseiről, arról, milyennek képzeli a darabot. Így, a témára született improvizációinkból állt össze fokozatosan az előadás, melyeket a rendező segítségével folyamatosan újragondoltunk és tökéletesre csiszoltunk. Miután elkészült ez a váz, akkor illesztettük hozzá a kiválasztott szövegeket. Az előadás végső formáját a zsámbéki helyszínen, a próbafolyamat utolsó szakaszában nyerte el, és sok tekintetben ráépült a helyszín szabadtéri, több szempontból egyedi lehetőségeire. Ezért van szükség arra, hogy most, amikor a zártabb, szűkebb színháztérben is elő szeretnénk adni a darabot, újra kell gondolni bizonyos jeleneteket.

- Mit várt el a rendező önöktől, színészektől?

Szabó Imre: - Mindenekelőtt az önállóságot és a kreativitást. Egy alkalommal például azt mondta nekünk: Olvasták a Hamletet? Akkor játsszák el. Van rá egy órájuk. Korábban sohasem hittem volna, hogy a szöveg nélkül - mert eleinte így próbáltuk az egyes jeleneteket - 20 perc alatt elő lehet adni a darabot. Kezdetben ezen dolgoztunk: érzésekből, impulzusokból, gesztusokból létrehozni az előadást. Ebben a folyamatban - ha az összhatás azt kívánta - a rendező változtatott a jelenetek sorrendjén is. A hangsúly tehát, mint említettük, egyáltalán nem a dramaturgián volt.

Orosz Melinda: - Troickij nagyon szereti a látványos képeket. Ilyenkor időnként szinte kimerevíti a színpadképet, hogy a néző magába szívhassa, elemezhesse a látványt, beleképzelhesse a látottakba a saját gondolatait.

- Önöknek, színészeknek nem hiányzott a szöveg? Nem vágytak a közismert monológra: "Lenni vagy nem lenni..."?

Orosz Melinda: - Kezdetben hiányzott, hiszen ezt szoktuk meg. Idővel azonban az ember átveszi, elfogadja az új játékszabályokat, s végül szinte már jól-esik, hogy nem a hagyományos szövegmondás a feladat, hanem olyan érzéseket kivetíteni, amelyek időnként helyettesíthetik a kimondott szót. Meglehet, a klasszikus előadásra számító nézőnek hiányozhat a klasszikus shakespeare-i szöveg, ám oly sok hagyományos előadás után érdekes kísérlet elrugaszkodni a tradícióktól, kipróbálni valami újat.

Szabó Imre: - E másfajta megközelítésmód hatására jellemző, hogy mire elkészültünk az előadással, még azt a minimális szövegmennyiséget is soknak éreztem, amely végül is elhangzik az előadás során; anélkül ráadásul, hogy ez zavarná az előadás megértését. Fogalmazhatnánk úgy is, abból indulunk ki, a közönség ismeri a darabot, a szöveget, s nekünk ehhez képest kell valami újat mondani.

- Hogyan fogadta az előadást a közönség?

Orosz Melinda: - Érdekes megfigyelni a különböző reakciókat. Nemrég Zaporizzsjában adtuk elő a darabot egy fesztiválon: ukrán közönség előtt, magyarul. Nagyon szerették a nézők az előadást, felállva tapsoltak a végén. Az igazi magyarországi megmérettetés most következik majd, november 13-án a Thália Színházban, azután pedig itthon, Beregszászban is bemutatjuk a darabot.

szcs