Göncz Kinga: Nyitottságot tapasztaltunk

Göncz Kinga magyar külügyminisztert múlt heti ukrajnai látogatása végeztével tárgyalásai eredményeiről faggattuk, különös tekintettel a kárpátaljai magyar oktatás helyzetére és a kishatárforgalom bevezetésének lehetőségére.

- Milyen fejleményekről számolhat be tárgyalásai nyomán a kisebbségi kérdést illetően?

- Számos téma került szóba Kijevben és Kárpátalján is. Felvetettem például, hogy várható-e előrelépés a kisebbségi törvény ügyében. Az ukrán-magyar kisebbségi vegyes bizottság jövőjét illetően abban maradtunk, hogy a testület intenzívebb munkába kezd, igyekszünk megújítani a tevékenységét. Egyébként Taraszjuk külügyminiszter úr volt az, aki annak idején a bizottság megalakításának ötletét felvetette és nagyon büszke is rá. Szóba került természetesen az oktatás kérdése is. Felvetettem a magyar felvételizés lehetőségének biztosítását azok számára, akik nem magyar szakra készülnek, mivel többen jelezték, óriási problémát jelent, hogy az ukrán nyelvtudásuk hiányosságai miatt nem tudnak kellő számban bekerülni például orvosi vagy jogi karra a magyar iskolát végzett, magyar nyelven érettségizett diákok. Beszéltünk a magyar tankönyvek kiadásáról is. Információim szerint az illetékesek igyekeznek megoldani a tankönyvhiány kérdését, másrészről átalakítani, talán privatizálni készülnek a tankönyvkiadást, ami viszont veszélybe sodorhatja a magyar tankönyvek megjelentetését. Végül, de nem utolsósorban felvetettük a beregszászi főiskola ukrán állami finanszírozásának kérdését. Mint ismeretes, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola akkreditált ugyan, ám magánfőiskolának minősül, s jelenleg Magyarország finanszírozza teljes egészében. Kijevi tárgyalásaink során arról volt szó, hogy fontosnak tartanánk a tanintézmény közös finanszírozását. A probléma jelenleg az, hogy ismereteim szerint ma a normatív finanszírozás Ukrajnában nem terjed ki a magánfőiskolákra, ahogyan például Magyarországon. Összességében azt mondhatom, valamennyi felvetett kérdésben nyitottságot tapasztaltunk az ukrán fél részéről.

- Felmerültek konkrét megoldási lehetőségek, határidők is?

- Egyik kérdés sem olyan, amivel kapcsolatban Taraszjuk külügyminiszter úr azonnali megoldási javaslatot tehetett volna. Véleményem szerint, ezúttal az volt a fontos, hogy minden szinten beszéljünk ezekről a kérdésekről, tehát mind Kijevben, mind a kárpátaljai megyei vezetőkkel tárgyalva szóba kerüljenek, azaz tudjanak a problémákról az illetékesek, és kezdjék el keresni a megoldásokat. A jogszabályalkotás egyébként is összetettebb folyamat annál, semhogy ma bárki ígéretet tehetne arra, hogy valamikor a jövőben a parlament ezt vagy azt a törvényt egy bizonyos konkrét formában bizonyosan el fogja fogadni.

- Helyi szinten nagy reményeket fűznek a két ország közötti regionális együttműködés fejlődéséhez, a rendelkezésre álló európai uniós források mind teljesebb közös kihasználásához. A szándék eddig is megvolt e tekintetben, csak a kivitelezés maradt el a várakozásoktól. Várható számottevő előrelépés e tekintetben?

- Ma már pontosan tudható, hogy mennyi pénz áll rendelkezésre a regionális, a határon átnyúló együttműködésre az európai uniós forrásokból, ezenkívül Magyarországnak és Kárpátalja megyének is lesznek forrásai erre a célra, s mi fel is vetettük, hogy össze kellene hangolni a vonatkozó terveket. Máris működik egy vegyes bizottság, amely Kárpátalja és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye közös fejlesztéseit koordinálja, s azt gondolom, hogy ennek a bizottságnak a hatékonyságán is múlik majd, hogy valóban olyan irányultságú és nagyságrendű fejlesztések valósuljanak meg, amelyek mindnyájunk érdekeit szolgálják.

- A kárpátaljai magyarság továbbra is aggodalommal tekint Magyarországnak a schengeni határőrizeti rendszerhez való csatlakozására, illetve annak következményeire. Mi hangzott el ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban kijevi tárgyalásai során, különös tekintettel a kishatárforgalmi rendszer kialakításának lehetőségére?

- Annyiban maradtunk, hogy elkezdjük a tárgyalásokat a kishatárforgalmi egyezmény kidolgozásával kapcsolatban, amely a kárpátaljai magyarság nagy részét érintené. A csatlakozás pillanatáig még hátravan ugyan egy év, ám ez idő alatt számos problémára kell megoldást találnunk ezzel összefüggésben: milyen feltételek mellett működhet a kishatárforgalom, milyen határátlépési dokumentumokat fogad el az Európai Unió, mekkora területre terjedjen ki a rendszer hatálya stb. Egyszóval, egy hosszú tárgyalássorozat legelején tartunk, de jó esélyt látok arra, hogy mire megtörténik Magyarország csatlakozása a schengeni rendszerhez, megszületik az egyezmény Ukrajnával. Ez a megállapodás nyilván megoldást jelenthet mindazok számára, akik a határ közelében élnek, hiszen lehetővé teszi, hogy vízummentesen utazhassanak Magyarországra. Keressük továbbá a lehetőségeket, hogy meg tudjuk-e tartani a vízummentességet a szolgálati útlevelek tekintetében - itt nekünk is értelmeznünk kell még az uniós jogszabályokat. Magyarország ezenkívül nagyon keményen képviselte az Európai Unión belül a vízumdíjak alacsonyan tartását, és a vízumkiadási könnyítéseket, hogy azok számára se záruljon be a határ, akik nem esnek bele a kishatárforgalmi rendszer ötven kilométeres hatósugarába.

- Taraszjuk miniszter úr is utalt arra, milyen sokat tett Göncz Árpád volt magyar köztársasági elnök a két ország kapcsolatainak fejlődéséért. Milyen érzés a köztársasági elnök lányaként visszatérni ebbe az országba?

- Valóban, apám több alkalommal tett látogatást Ukrajnában, s nagyon szeretett erre járni, igen meleg érzések fűzték Kárpátaljához. Korábban magam is sokszor jártam már erre "magánúton". Egyszóval, nagy örömmel vagyok itt újra, s folytathatom bizonyos értelemben, amit apám elkezdett annak idején; persze tudom, nem ugyanaz, ha az ember miniszterként csinálja azt, amit ő köztársasági elnökként elkezdett.

pszv