Sasfészek a Latorca völgyében

Múlt héten Munkácson a KMKSZ helyi székházában került sor Fakász Mihály pedagógus, helytörténész Sasfészek a Latorca völgyében c. könyvének bemutatójára, mely a munkácsi vár történetét, fejlődését dolgozza fel a középkortól a 19. század közepéig.

Köszöntőjét követően Gulácsy Géza, a KMKSZ Munkácsi Középszintű Szervezetének elnöke méltatta Fakász Mihály munkásságát, majd a szerző mutatta be művét.

Mint Fakász Mihály előadásában elhangzott, a vár felépítését az indokolta, hogy itt húzódtak a máramarosi sóbányák felől a Felvidék felé, valamint az akkori Magyar Királyság belsejéből a Kárpátok gerincén keresztül Galíciába vezető utak. Maga a vár egy vulkáni kúpon, egy trachitsziklán épült fel, a tengerszint fölött 188 méter magasan. Első említése 1311-ből való.

A szerző illusztrációkkal szemléltetve röviden vázolta a várhegy és környékének fejlődését, szólt a vár birtokosairól. A szerző a könyvnek ehhez a részéhez felhasználta az Országos Széchényi Könyvtár, a Hadtörténeti Levéltár, illetve a Kárpátaljai Megyei Levéltár anyagait. Mint elhangzott, a birtokosok gyakran változtak, különösen a 15. században. 1311-ben a kiskirályok háborújában Károly Róbert hűtlenség miatt elveszi Munkácsot az Aba Amadé fiaktól, majd a későbbiekben Erzsébet királynő birtokolja. A déli végvárrendszer kiépülése miatt sok szerb hűbérúrtól elkobozták váraikat, hogy beillesszék ebbe a védvonalba, kárpótlásul az uralkodó az ország más területein adott számukra birtokokat. Ily módon került többek között Munkács Lazarovics István és Brankovics György szerb despoták birtokába is. A 16. században a vár az I. János és I. Ferdinánd közötti trónviszályok szereplője lesz.

I. Rákóczi Zsigmond, Bethlen Gábor, majd I. Rákóczi György követte egymást a birtokosok sorában. Ugyanakkor érdekes vonás, hogy bár erdélyi fejedelmek birtokolták az erősséget, nem Erdélyhez tartozott, hanem a királyi Magyarországhoz, ezen belül az akkori Bereg vármegyéhez. 1686-ban Zrínyi Ilona vezetésével kezdetét vette a vár több mint két évig tartó védelme. 1688-ban a császáriak kezére került. A Rákóczi-szabadságharc alatt II. Rákóczi Ferenc a várat francia hadmérnökök vezetése alatt korszerű erődítményrendszerré kívánta átalakítani. 1787-1848 között politikai foglyokat őriztek itt, többek között itt raboskodott Kazinczy is. A vár ezen időszak alatt egyre többet veszített jelentőségéből, mert a birodalom kiterjedése miatt Galícia ekkor már Ausztriához tartozott, így a területet nem fenyegette ellenség. 1855-ben a vár kikerült a Hadügyminisztérium irányítása alól és a Belügy- és Pénzügyminisztérum felügyelete alá került. Politikai foglyok helyett ezúttal köztörvényes bűnözők fegyházává változtatták, s ezen célt szolgálta egészen a 19. század végéig.

A szakmailag értékes mellékletekkel ellátott könyv méltán tarthat számot mindenki érdeklődésére, fiatalok és idősek számára egyaránt érdekes olvasmány.

Fischer Zsolt