Kórus, székház, falumúzeum

Nyugdíjasélet

A küzdelmes, munkával teli élet után nyugdíjaskorban több idő jut a pihenésre, kikapcsolódásra, vagy akár az aktívabb társadalmi életre. Megyénkben az utóbbi években egyre több helyen alakultak meg a nyugdíjasokat összefogó szervezetek, köztük másfél évvel ezelőtt a bátyúi Együtt nyugdíjasklub. Az alábbiakban Demjén Ilonával, a klub elnökével beszélgettünk megalakulásuk körülményeiről, jelenükről, terveikről - a nyugdíjaséletről.

- Hogyan és mikor alakult meg a klub?

- Többen felvetették, hogy jó lenne megalakítani a településen egy nyugdíjasklubot. A javaslatot tett követte, majd a szervezőmunka eredményeképpen 2005. május 28-án a helyi református parókián került sor az alakuló gyűlésre. Az elnöki tisztre engem választottak meg, alelnök Demjén Gábor, titkár - Balogh Mária, a pénztáros pedig Balogh Gizella lett. Jelenleg 38 tagunk van, ebből 20-24-en rendszeresen és aktívan részt vesznek a klub munkájában.

- Hogyan oldották meg a "székház" problémáját?

- Nagyon nehezen. Amikor megalakultunk, az volt az egyik legnagyobb problémánk, hogy hol fogjuk rendezvényeinket tartani. A megalakulástól kezdődően "vándoroltunk." Előbb a helyi középiskolában tartottuk foglalkozásainkat, később a művelődési házban ajánlottak fel egy szobát, de mivel itt nem volt fűtés, visszajöttünk az iskolába, és a közelmúltig ismét itt tartottuk az összejöveteleket, próbákat. Nemrég azonban beadtunk egy kérvényt Beregszászi Ferenc polgármesternek, hogy engedje át a nyugdíjasklubnak a helyi könyvtár kihasználatlan szobáit. Kérvényünket a helyi tanács kedvezően bírálta el, így az épületrészt már birtokba is vettük.

- Ezzel megoldódtak problémáik?

- Sajnos nem, mert a kapott helyiségek állapota erősen elhanyagolt, hullik a vakolat, csurog a tető stb. Amint átvettük, nyomban hozzá is kezdtünk a takarításhoz. Anyagi gondok hátráltatnak minket, mert a nyugdíjból nem futja mindenre, s azt a keveset is sok helyre kell szétosztani. Mivel nincsenek támogatóink, saját költségen vettünk pl. anyagot a ruháinkhoz, amit mi magunk is készítettünk el. Máshol is nagyok a kiadások, az új klubhelyiségben csupán az ablaküveg pótlására több mint kétszáz hrivnyát kellett fizetnünk. A villany is ki volt kapcsolva - mivel nem fizette előttünk senki -, ezt Szántó Editnek, a helyi KMKSZ-alapszervezet elnökének segítségével oldottuk meg, ő fizette ki az elmaradt összeget. A Beregszászi Járási Tanács elnöke, Csizmár Béla pedig egy ajtót adományozott nekünk, mivel az is hiányzott. Van munka bőven, de remélhetőleg Isten majd ad nekünk elég erőt hozzá, hogy mindent rendbe hozzunk. Ez azért is fontos számunkra, mert a későbbiekben terveink szerint falumúzeumot szeretnénk itt létrehozni.

Aztán gond még jelenleg a helyiségek bebútorozása is, nincsenek pl. ülőalkalmatosságaink, de azért itt is sokan segítettek. Saját magunk készítettünk hímzett terítőket, amelyekkel igyekeztünk szebbé varázsolni a helyiséget.

- Milyen rendezvényeken vettek részt?

- Néhány nappal a megalakulásunkat követően már testvértelepüléseink, Levelek és Noszlop idelátogatóit fogadtuk és szórakoztattuk dalainkkal, majd mi látogattunk el Levelekre. A kétnapos ott-tartózkodás alatt kirándultunk Tarpára, Nyíregyházára, valamint megtekintettük Kölcsey Ferenc sírját Szatmárcsekén. Megalakulásunk óta több ünnepségen, rendezvényen vettünk részt. Felléptünk többek között Munkácson és Bótrágyon, valamint a Técsői Arany Ősz Fesztiválon. Az egyik legszebb emlékünk Nagybakoshoz fűződik. A "fittebbek" kerékpárral, a többiek pedig járművekkel mentek az ottani iskolába, hogy fellépjünk. De az iskola be volt zárva, és közben elkezdett esni az eső is. Behúzódtunk az egyik helyi ABC előtt egy kis filagóriába. Már-már úgy nézett ki, hogy hiába tettük meg ide az utat, amikor azt vettük észre, hogy egyre többen gyűlnek ide az "eresz alá." Ezek mind magyarok voltak, akik éppen akkor jöttek a templomból. Nosza, hirtelen csaptunk egy kis műsort, szép magyar dalokat adtunk elő, és állíthatjuk, hogy ez jobban sikerült, mint ha felléptünk volna az iskolában. Az emberek együtt énekelték velünk a dalokat és sírtak. Nagyon felvillanyozott bennünket, amikor láttuk, hogy ezen a településen milyen erős a magyarságtudat.

Rendszeresen megtartjuk a jelentősebb magyar nemzeti ünnepeket, pl. március 15-ét, novemberben mindig koszorúval és énekcsokorral emlékezünk Bátyúban az elhurcoltak emlékművénél. A névnapokat és a kerek születésnapokat - pl. 60., 70. - rendszeresen méltatjuk, ilyenkor az ünnepeltek számára közösen veszünk ajándékokat.

- Milyen jövőbeli terveik vannak?

- Nagy megtiszteltetés ért bennünket a bótrágyiak részéről, akik felkértek bennünket, hogy a március 15-i ünnepségen mi lépjünk fel. Legközelebb tehát ide készülünk. Aztán mint már említettük, legnagyobb célkitűzéseink közé tartozik támogatók keresése, a nyugdíjasklub rendbehozatala, a falumúzeum tervének megvalósítása. Ehhez mindenekelőtt régi tárgyakat igyekszünk összegyűjteni a lakosságtól, akiknek segítségére ezen a téren is nagyon számítunk. Ha ez a tervünk sikerül, elégedettek leszünk, hiszen akkor elmondhatjuk magunkról, hogy hagytunk valamit az utókorra. Közben természetesen tartunk énekpróbákat és összejöveteleket. Ilyenkor egyébként a létszámra nem lehet panaszkodni, mindig sokan összejövünk. Aki egyszer már eljött a körünkbe, az általában rendszeresen visszajár, hiszen igyekszünk olyan hangulatot teremteni, ahol mindenki jól érzi magát. És programjainkra még senki sem panaszkodott...

Fischer Zsolt