Sok fesztivál és némi bor

Borfesztivál Beregszászban

A hosszúra nyúlt "nőnapi" víkenden immár hetedik alkalommal rendezték meg a Beregszászi Nemzetközi Borfesztivált, amelynek szervezője a helyi Szent Vencel borrend, a Beregszászi Borvidék Szőlészeinek és Borászainak Szolgáltató Szövetkezete és Beregszász városa volt.

A beregszászi Kossuth téren mintegy öttucatnyi sátor fogadta a látogatókat pénteken és szombaton, ezeknek azonban csak mintegy a felében kínáltak vagy árultak bort, a többiekben borászati kellékekkel, sajttal, hentesáruval kereskedtek, vagy kolbászt, saslikot és nem egészen stílszerűen sört kínáltak az arra járóknak. A tulajdonképpeni borversenyre mintegy harminc bortermelő nevezett be. A mezőnyben a Beregvidéket két borgyár, három jelentősebb pincészet, gazdaság és több kistermelő képviselte. Szép számmal voltak jelen a munkácsi járási termelők, s még az Ungvári és Nagyszőlősi járásokból is akadt néhány jelentkező.

A megnyitóval egybekötött borminősítési eredményhirdetésen jelen volt többek között Szabó Vilmos, a magyar Országgyűlés külügyi és határon túli magyarok bizottságának alelnöke, Benedek Fülöp, a magyar Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára, aki bejelentette, hogy a minisztérium jövőre 1 000 000 forinttal kívánja támogatni a fesztivált, Brenzovics László, a Kárpátaljai Megyei Tanács elnökének helyettese, a KMKSZ alelnöke, valamint Gajdos István, Beregszász polgármestere, UMDSZ-elnök. Az esemény szónokai mindenekelőtt a bort és termelőjét dícsőítették, valamint a borfesztivál megrendezésének fontosságát hangsúlyozták. Csizmár Béla, a Beregszászi Járási Tanács elnöke a földet, a szőlőt szerető ember ünnepének nevezte a rendezvényt. Mint mondta, munkájuk teremti a bort, miközben nem mindig kapják meg az őket ezért megillető elismerést, holott az ágazat fontos volna abból a szempontból is, hogy jövőt, kenyeret biztosítson az e vidéken élőknek.

A zsűri munkáját nem értékelhetjük, hiszen a közönségnek nem volt lehetősége megkóstolni valamennyi minősítésre benyújtott nedűt, így leginkább szubjektív benyomásainkra szorítkozhatunk. Megállapíthatjuk, hogy a kárpátaljai közízlésben tovább tart a szeszelt borok dominanciája, különösen a vörös boroknál. A fehér borok oldaláról a muskotályosok uralmát állíthatnánk párhuzamba ezzel a túlsúllyal, melyet szerencsére valamelyest oldani látszik például a feljövőben lévő cserszegi fűszeres és a királyleányka népszerűsége is. Kár, hogy a száraz fehérborok továbbra is mostohagyermekeknek tűnnek, a furmint pedig ezúttal ritkaságnak számított.

Sajnálatos, hogy a "halandók" számára felkínált nedűk többsége 2006-os évjárat volt, kétségtelen azonban, hogy az elmúlt évek során jelentős fejlődésen ment át a helyi borkészítés. Így például feltűnően kevés volt a hordóhibás, rosszul kezelt bor, s a gazdák többségénél ma már az sem számít "bűnnek", ha a boroknak a kezelés után marad némi íz- és illatanyaguk. Ezzel együtt meglepő volt, hogy a fehérboroknál milyen gyakori a szájszikkasztó szárazság, míg az ízvilág továbbra is határozottan érzékelhető visszafogottsága arról tanúskodik, hogy készítőik leginkább úgymond biztosra mennek a borgyártásban, a vörös boroknál pedig szinte nem is látnak fantáziát a szőlő kínálta lehetőségek kihasználásában. Vállalva a szubjektivitás vádját is, szeretnénk kiemelni a kínálatból a Sass farmergazdaság cserszegi fűszeresét, amely harmonikusságával tűnt ki. Ugyancsak említésre méltó a Jakab Sándor által kínált szerémi zöld, amely a szélsőségeket elkerülve vonultatja fel mindazt, amit egy klasszikus, "egyszerű" fehérbornak "tudnia" kell, valamint a Varga pincészet Ottonel muskotálya, amely különösen sok illatot és zamatot őrzött meg a nálunk kötelező cukrok mellett.

Érdemes szólni az árakról is. Az átlagos 20-40 hrivnya közötti literenkénti ár azt jelenti, hogy még a palackozatlan boraink ára is nyaldossa a magyarországi diszkontok és szupermarketek árszintjét, miközben a minőséget és megbízhatóságot tekintve azért volna még mit tanulnunk. Ezzel együtt, figyelembe véve a termelők költségeit, az árak reálisaknak mondhatók, s csak sajnálhatjuk, hogy a hétköznapokban nem találkozhatunk a fesztiválon bemutatott termékekkel.

szcs