Klicsko és Maszkajev: Nemzetek csatája?

2007. április 20., 10:00 , 327. szám

Az ukrán Vitalij Klicsko és az orosz Oleg Maszkajev márciusban úgy határoztak, hogy igen tekintélyes pénzdíj ellenében összemérik erejüket, eldöntendő, ki a legjobb ökölvívó a szupernehézsúlyúak között. A párharcnak azonban, amelyet éppen nemrég halasztottak egy későbbi időpontra, váratlanul igen erőteljes hazafias vonatkozásai is támadtak, amennyiben az orosz és az ukrán patrióták egyaránt elvi jelentőséget tulajdonítanak saját bajnokuk győzelmének.

A váratlan halasztás ellenére senki sem kételkedik abban, hogy legkésőbb ez év végén mégiscsak sor kerül Moszkvában a két élő bokszlegenda összecsapására a tekintélyes nemzetközi ökölvívó-szervezet, a WBC világbajnoki övéért. Jellemzi az esemény súlyát, hogy a mérkőzés megrendezéséért olyan jeles személyiségek lobbiztak az amerikai illetékeseknél, mint például Jurij Luzskov, Moszkva nagyhatalmú polgármestere, és számos jelentős orosz üzletember. A találkozó iránti érdeklődést jelzi, hogy a közvetítés jogainak megszerzéséért mind az amerikai HBO, mind a német RTL bejelentkezett; az utóbbi állítólag hajlandó 8-10 millió dollárt fizetni az előjogért, hogy közvetíthesse a találkozót a német közönségnek. A közvetítésért természetesen harcba szállnak a legnézettebb orosz és ukrán tévécsatornák is.

Előzetesen arról szóltak a hírek, hogy a bajnokok 5-5 millió dollárt kasszíroznának az összecsapásért, ami mindkettőjük pályafutásának legjelentősebb bevételét jelentené, a szerződés aláírása után azonban sejteni engedték képviselőik, hogy a nagy érdeklődésre való tekintettel jelentősen nőttek a tétek. Az elemzők ezzel kapcsolatban rámutattak, hogy bár Maszkajev első számú kihívója a nigériai Samuel Peter, érthető, hogy a 38 éves orosz sportoló karrierje vége felé szíve szerint a lényegesen nagyobb bevétellel kecsegtető Klicsko elleni összecsapást választaná. (Sajtóhírek szerint végül a WBC urai is beadták a derekukat, s áldásukat adták az orosz-ukrán összecsapásra. Alig három héttel később azonban kiderült, hogy a világ ökölvívásának gyémánttengelye mégiscsak az Egyesült Államokban leledzik: a WBC úgy határozott, Maszkajevnek előbb hivatalos kihívójával, Samuel Peterrel kell megküzdenie, természetesen Amerikában.)

A mérkőzés kimenetelét illetően megoszlanak a vélemények. A Klicsko mellett szóló érvek között emlegetik gyorsaságát, ütőerejét, s azt a tényt, hogy az elmúlt két évben volt ideje valóban kipihenni magát, így most azzal a frissességgel és munkabírással láthat neki a felkészülésnek, ami nélkülözhetetlen összetevője lehet a sikernek. Ugyanakkor a szakértők emlékeztetnek a sportoló hírhedt sérülékenységére, mely annak idején pályafutásának félbeszakítására késztette Klicskót, valamint arra a tényre, hogy felhozó mérkőzések hiányában valószínűleg mégiscsak érezteti majd hatását a két éves kihagyás.

Maszkajev előnyei jórészt éppen Klicsko fogyatékosságaiból adódnak: a sportolónak az elmúlt években folyamatosan voltak mérkőzései, méghozzá tekintélyes ellenfelekkel szemben, s éppen ebben az időszakban érte el pályafutása csúcsát. Elemzők kiemelik továbbá Maszkajev szívósságát és "ütésállóságát", ami ugyancsak fontos lehet a nagyokat ütő, ám nem éppen védekezéséről híres Klicskóval szemben.

Míg a mérkőzés iránti érdeklődést világszerte a két ökölvívó érdemei s a WBC tekintélye korbácsolják egyre magasabbra, addig Oroszországban és Ukrajnában ettől valamelyest eltérő és lényegesen magasabb a tét. Oroszországban sajtóhírek szerint a nemzeti érzelmű hazafiak már ma kiváló alkalmat látnak a meccsben arra, hogy alátámasszák felsőbbrendűségüket, míg Ukrajnában már csak ezért is hajlamosak úgy tekinteni az eseményre, mint ami a visszavágás lehetőségét ígéri az orosz sovinizmus megnyilvánulásaival szemben. Megfigyelők rámutatnak: a mérkőzés körül kialakuló hangulat nagyban hasonlít a szovjet korszak CSZKA Moszkva-Dinamo Kijev összecsapásainak légkörére. Mint emlékezetes, a szovjet labdarúgás élvonalának e két kiemelkedő együttese volt a nemzeti büszkeség megélésének szinte egyetlen lehetősége egy olyan korszakban, amikor az internacionalizmust erőltették a kommunista birodalom népeire.

Politológusok szerint a mérkőzést akár két nemzeti hős összecsapásának is tekinthetjük - legalábbis sokan szeretnek ekképpen tekinteni az előttünk álló sporteseményre. A kísértés annak ellenére is nagy, hogy a nemzeti ideálokká avatott sportolók nem minden tekintetben mondhatók ideális alanynak. Így például a a megrögzött rajongóknak nem tanácsos emlékezniük arra, hogy egyik ökölvívó sem a szülőföldjén csinált karriert. Éppen ellenkezőleg - mindkettőjüknek el kellett hagyniuk a hazájukat ahhoz, hogy pályafutásuk kiteljesedjék. Az oroszokat ráadásul az is frusztrálhatja, hogy az üzbegisztáni származású Maszkajev csak a közelmúltban szerezte meg az orosz állampolgárságot. Igaz, mondják mások, Üzbegisztán a Szovjetunió része volt, márpedig az oroszoknak gyengéje a dicső birodalmi múlt felemlegetése. (Kárpátalja/Koreszpondent/profiboksz.hu)