A Vitézi Rend: új nemességnek szánták

2007. április 20., 10:00 , 327. szám
Horthy Miklós kormányzó vitézeket avat

Történelmünkben a honalapítástól kezdve a második világháborúban vívott véres csatákig katonák tömege bizonyította hazája iránti önfeláldozását. Jutalmazásuknak megannyi módja volt ismert. Ezek egyike a Horthy Miklós kormányzó alapította Vitézi Rend, mely a haza érdekében testi épségüket nem kímélő, magyarságtudatukat a legnehezebb percekben sem megtagadó katonákat kívánta jutalmazni. A "vitézi" cím tekintélyt, jó anyagi és társadalmi helyzetet biztosított, melyet a gyermekek később örököltek apjuktól. Méltán mondhatjuk el, hogy ez a szervezet fogta össze az 1920-44 közötti Magyarország katonai elitjét. A rend társadalmi szervezetként ma is működik...

A Vitézi Rend gondolata ezeréves magyar történelmi múltunk alapjára épült, gyökerei visszanyúlnak a történelmi Magyarország legrégibb korszakaiba. A vitézi tetteket Magyarország királyai Szent István óta nemességgel és földbirtokkal jutalmazták.

Károly Róbert 1326-ban megalapította a Szent György lovagrendet a király, a haza és az egyház védelmére. Zsigmond király 1408-ban alapította a magyar vitézségen alapuló második rendet, a magyar Sárkány-rendet.

Az első világháború, majd ezt követően a Magyarországon kialakult proletárdiktatúra és vörösterror borzalmai ismét időszerűvé tették a vitézi magatartás jutalmazását. Ezért vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzója a hősi magatartás erényére emlékeztetve, a Vitézi Rend megalapításával újjáélesztette a hagyományokat. A Rend megalapítására 1920-ban került sor, ezt követte 1921. augusztus 20-án az első vitézavatás, amikor is 205-en lettek hivatalosan a Rend tagjai. Olyan egyéneket avattak vitézzé, akik a harctereken és a nemzeti felkelések alatt példaadó, személyes bátorsággal állták meg a helyüket, magas kitüntetésben részesültek, vagy önfeláldozó bátorsággal párosult kiváló nemzetszolgálatban tűntek ki.

A Vitézi Rend kerete, a vitézi cím, az avatás és a vitézi telekadományozás, valamint a várományosi jog a vitézek gyermekeinél a régi lovagrendek hű másaként felelevenítette azok hagyományait is. A Rend tagjait a nemzetes úr megszólítás illette meg.

Az igénylőket vitézi telekkel jutalmazták a hazáért tett szolgálatuk jutalmául, mely birtokra elidegenítési és terhelési tilalom vonatkozott. Ezek területe általában 15-20 hold volt. Sokan kaptak földet a rövid időre ismét visszacsatolt magyar területeken, köztük Kárpátalján.

Hogy érzékeltessük, hogyan bizonyította ezen vitézek közül valaki rátermettségét, a tárkányi születésű Tóth Lajos őrvezető példáját vesszük, aki hatodikként részesült a Magyar Arany Vitézségi Éremben és később vitézzé avatták, többek között Kárpátalja területén végzett haditetteiért.

Tóth Lajos 1938-ban vonult be egy páncéltörő ágyús szakaszhoz. A kiképzést követően 1939-ben Husztnál kerültek bevetésre.

Március 24-én Szobránc mellett Alsóhalas majornál tüzérségi előkészítéssel 10 páncélozott gépkocsival támogatva előretörő szlovák Hlinka-gárdisták indítottak támadást. Tóth őrvezető beirányozta az ágyút és a lőtávolba érkező ellenséges járművek közül négy gépkocsit kilőtt. Ezzel a támadást visszaverte. A másnap megismétlődő támadás során ismét két tehergépkocsit pusztított el és zsákmányolt két ágyút is.

A kárpátaljai szemlén tartózkodó Teleki Pál miniszterelnök gratulált neki és kézfogásával tüntette ki. Fegyverténye alapján parancsnoka, vitéz báró Ungár Károly alezredes 1939. április 3-án a Magyar Arany Vitézségi éremre terjesztette elő. 1940. július 14-én vitézzé avatták. (Folytatás a köv. számban)

Fischer Zsolt