2007. április 27.

Élet az életért

Jn 10, 1-18

Ebben a példázatban Jézus allegorikus értelemben beszél a pásztorról és a juhokról. Ennek a tanításnak a során kétszer nevezi magát Jó Pásztornak. Amikor először alkalmazza magára ezt a nevet, ezt mondja: "Én vagyok a Jó Pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért." (Jn 10, 11) Jézus e szavakkal saját megváltói küldetésének a lényegéről beszél, s önmaga odaadásának (feláldozásának) titkát fedi fel. Életét adja: ennél többet senki sem adhat. Míg a rossz pásztorok lopnak, ölnek, a veszélyben pedig elmenekülnek, Jézus életét adja juhaiért, odaadja saját magát martalékul, csak azért, hogy a nyáj biztonságban maradhasson, és zöld legelőre jusson. De mi keresztények, akik hiszünk Jézusban, már tudjuk, hogy miként és miért adta oda életét Krisztus.

Jézus ugyanakkor, amikor Jó Pásztora népének, maga is bárány: Isten Báránya, Isten áldozati Báránya, az igazi húsvéti Bárány, aki saját kihulló vérével menti meg övéi életét. De Jézus, mint Isten Fia, még többet is tud tenni, mint saját életét feláldozni. A Jó Pásztor életét adja és életet ad, pontosabban életét adja azért, hogy életünk legyen: "Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen." (Jn 10,10 ) Itt Jézus már a feltámadás erejére utal: ő meghal, de harmadnapon újra él és éltet; életet ad. Tehát a feltámadt Jézusban jelenlévő isteni élet az örök élet, amit minden ember megkapott, mint lehetőséget az élet teljességére. E titkot, misztériumot Jézus apostolaira és azok utódaira, a pásztorokra bízza. Jézus életadó működése életet ad minden hívőnek, minden követőjének. Ezen túlmenően átjárja minden hűséges pásztor tevékenységét és önmagához teszi hasonlókká őket. A jó pásztorok odaadásukkal, önfeláldozó munkájukkal, tanúságtételükkel, véres vagy vér nélküli áldozatukkal Krisztus életét közvetítik önmagukban és a szentségekben, amelyeket maga Jézus adott övéinek, hogy életük legyen és bőségben legyen.

Weinrauch Márió OFM,