Ház a szakadék szélén

Németi Béláék kálváriája

Több mint 1000 éve bányásszák a kősót a mai Aknaszlatina környékén. A sok-sok generáción keresztül bányászkodásból élő szlatinaiak már az anyatejjel magukba szívják a tapasztalatokon alapuló bányászati és geológiai ismereteket. 1944 őszén a javarészt magyar bányászokat és bányászati szakembereket úgynevezett háromnapos munkára hurcolták, sokan közülük soha nem térhettek haza. Viszont a szovjethatalomnak is szüksége volt a szlatinai sóra, így - akárcsak másutt is Kárpátalján -, "ideológiailag képzett", de a bányászatról mit sem tudó vezetők irányításával indult meg újra a sókitermelés. A Ferenc-bánya a szakszerűtlen művelés miatt már az első években beomlott. A bányavezetés a "rekordokat döntögető termelési eredmények" ellenére sem tudta megszervezni a korábban kitűnően működő csapadékvíz-elvezető rendszer karbantartását. Egyszerűbbnek tűnt a laikus bányaigazgatók számára a víz kiszivattyúzása a termelési szintekről. Ráadásul minden vasárnap reggel robbantásoktól rengett a föld a településen, annak ellenére, hogy ebben a bányában a robbantásos módszerrel történő kitermelés a geológiai viszonyok miatt nem volt biztonságos. Mára a szakszerűtlen bányaművelés következtében rendkívül költségessé vált a kitermelés, a sóbánya teljes bezárása is szóba került az elmúlt években.

A vázolt előzmények egyenes következménye az is, hogy ma már több mint 100 kisebb-nagyobb víznyelőt láthatunk a település területén, egyre több helyen szakad be a bánya, olykor közvetlenül a lakóházak mellett. Például Németi Béla nyugdíjas bányász háza mellett 2005. december 2-án keletkezett egy gödör. 2006 áprilisában Németi úr egyik szomszédjával beszélgetett éppen, amikor éles sípoló hang kíséretében hirtelen eltűnt a víz a gödör aljáról, majd lassan a tátongó mélységbe csúsztak az addig a gödör partján zöldellő kertek. A fák állva süllyedtek le a mélységbe, akárcsak a villanyoszlop. A terület alatt lévő 9-es számú tárna termelési szintje 200 méterrel van a felszín alatt. A víznyelő üreg végül ismét bezárult, de ekkor már 50 méter átmérőjű, kb. 12 méter mély gödör tátongott Németiék szomszédságában. A háromszobás, tetőtér-beépítéses családi házát engedéllyel a privatizált hétvégi telkén 25 év alatt felépítő Németi Béla ekkor már minden lehetséges hatóságtól kért segítséget. Hiába. Mára 300 méter átmérőjűre nőtt a tátongó gödör, elnyelte a privatizált telek nagy részét és 50 méterre megközelítette a házat, amit a hatóságok egy évvel ezelőtt életveszélyesnek nyilvánítottak. Németi Béláékat kiköltöztették belőle, azóta albérletben laknak. Az idős házaspár a helyi tanácshoz fordult segítségért, új telket kértek, ahol újra felépíthetnék a házukat. A tanács viszont máig nem segített a károsultaknak, akik az elmúlt héten bírósághoz fordultak. Továbbá levélben kértek segítséget a Técsői járás, a megye és az ország vezetőitől. A legtöbb helyről válaszoltak is a levelükre, Ukrajna elnöke és miniszterelnöke is segítséget ígért. Mindezek ellenére máig nem történt semmi előrelépés az ügyükben, s közben bármikor beomolhat verejtékes munkával felépített házuk alatt a föld.

A hatóságok egyelőre csak Németiék házát nyilvánították életveszélyesnek, de a bánya benyúlik a nagyszlatinai házak alá is, ráadásul senki sem tudja, hogy a beszivárgó felszíni vizek hol alakítottak ki kisebb-nagyobb üregeket a sórétegben. Így bármikor bekövetkezhet a tragédia, amely akár emberéleteket is követelhet. Kérdés, hogy mi lesz a mostanság lépten-nyomon beszakadozó bánya és a felette élő bányászcsaládok sorsa, hol lakhatnak majd például Németi Béláék. A szakszerűtlen kitermelés következtében nemsokára be kell zárni a több mint ezer éve működő aknaszlatinai sóbányát. A beszakadó tárnák helyén sós tavak keletkeznek, amelyek már ma is nagyon sok turistát vonzanak, a befektető vállalkozók kitűnően megélnek az egészségturizmusból. De a tönkretett bányák fölött élő családokkal, úgy tűnik, senki sem törődik.

Badó Zsolt