Vasárnapi üzenet: 2026. 04. 19.

 „Harmadszor is szólt hozzá: Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem? Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte tőle: Szeretsz-e engem? Ezért ezt mondta neki: Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek téged. Jézus ezt mondta neki: Legeltesd az én juhaimat!”     

(Jn 21,17)

Szerintem Jézus kereszthalála után az egyik legdrámaibb esemény, amikor Jézus Péterrel beszél a feltámadását követően. Jézus, az Isten Fia eljött a világba, mindvégig engedelmesen cselekedve az Atya akaratát; elhordozta az emberi élet terheit, elhordozta a sokszor értetlen, kicsinyhitű tanítványait, elhordozta a világ bűneit; kimondta, hogy elvégeztetett, aztán meghalt, eltemették és dicsőségesen feltámadt. Mondhatjuk, hogy sikertörténet minden gyötrelmével együtt.

Ezzel a dicsőséges Úrral szemben pedig ott áll Péter, a halász. Őt Jézus arra méltatta, hogy elhívja tanítványának, évekig hallgatta Jézus tanítását, egyike azoknak az embereknek, akik a legközelebb álltak az Úrhoz; neki maga az Atya jelentette ki, hogy Jézus a Krisztus, az élő Isten Fia. Micsoda lehetőség! S ő a leghevesebben kiállt Jézus mellett, mert kimondta, hogy ő soha meg nem botránkozik, ő a halálba is követi, s ha kell karddal is kész volt megvédeni. Aztán az első esetnél már megtagadta Jézust… aztán a másodiknál és a harmadiknál is. Ha pedig az a bizonyos kakas meg nem szólal, ki tudja meddig bizonygatta volna, hogy ő még csak nem is ismeri Jézust. Elbukott, vesztett. És most ott áll szemben a győztes Úrral.

Szinte tapintható a feszültség. Jézus kérdései pedig tovább növelik azt. Jobban szeretsz-e engem ezeknél? Szeretsz-e engem? Három tagadás – három kérdés. A harmadik után Péter teljesen megadja magát: elszomorodik, és azt mondja, hogy Uram, te tudod, hogy szeretlek, hiszen te mindent tudsz. Ebben a mindenben pedig benne van a nagy elhatározás, a fogadkozás és az ugyanolyan heves tagadás, az elbukás is.

Jézus felszínre hozza és kellemetlenül rámutat a gyarlóságra, arra a helyzetre, döntésre, ahol elfogyott az emberi erő és kitartás. Jézus mai tanítványait is – engem is, téged is – szembesít a vétkeinkkel, tagadásainkkal, görbe útjainkkal. Ez pedig igazán kellemetlen tud lenni. Elszomorít, de lehet, hogy dühít, vagy tagadásra, védekezésre sarkall. Jézus célja azonban éppen az, hogy ezeket a helyzeteket gyógyítsa. Eljuttat az elszomorodásig, de meg is vigasztal és talpra állít. Pétert újra és újra megbízza azzal, amivel már korábban is. Visszahelyezi abba a kiemelt pozícióba, ahol azelőtt volt.

Olyan jó, hogy az evangélium nem ér véget a feltámadás tényének leírásával. Jézus nem megváltja a világot és magára hagyja, hanem újra odalép a tanítványokhoz, és tovább vezeti őket. Ez a történet ma is tart. Péter története pedig megerősít minket abban, hogy minden tagadás, minden nehézség, elszomorodás, mélység, fájdalom után van tovább. Jézussal lehet újra felállni, elindulni, harcolni, élni. Vele lehet győzni!

Az Úr maga erősítse meg hitünket, hogy elhiggyük: van tovább, van kiút minden élethelyzetből. Engedjük, hogy Ő gyógyítsa a múlt sebeit, Ő állítson talpra, vezessen, bátorítson, és Ő bízzon meg feladattal!

Szemere Judit református lelkipásztor