Az Ásító inas visszatér

A nyár legjelentősebb kulturális eseménye lesz

Az idei nyár kétségtelenül legjelentősebb kárpátaljai kulturális eseménye lehet a munkácsi várban megrendezendő nagyszabású Munkácsy-kiállítás.

Mint arról lapunk korábban már beszámolt, a kárpátaljai, közelebbről munkácsi származású, ma az Egyesült Államokban élő Pákh család s a Magyar Nemzeti Galéria összefogásának köszönhetően az elmúlt hónapokban Magyarország számos településén láthatta, e napokban pedig az erdélyi Csíkszeredán tekintheti meg a közönség a jeles XIX. századi magyar alkotó, Munkácsy Mihály festményeit bemutató tárlatot. Pákh Imre ígéretéhez híven most azon dolgozik, hogy a kiállítás anyaga Kárpátaljára is eljusson.

Lapunk érdeklődésére Dmitro Havasi, a munkácsi vármúzeum igazgatója elmondta, a kiállítás anyagát a tervek szerint Pákh Imre gyűjteményének 27 darabja, a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában lévő 20 Munkácsy-alkotás, s a festőnek egy, a Boksay József nevét viselő Kárpátaljai Megyei Szépművészeti Múzeumban őrzött munkája alkotná majd. A dolgok pillanatnyi állása szerint a kiállítás hivatalos megnyitójára július végén kerülne sor, s a helyi közönség október közepéig tekinthetné azt meg. Bizonyosabbat a rendezvény sorsáról reményeink szerint lapunk következő számában közölhetünk majd.

A New Yorkban élő Pákh Imrét arról kérdeztük, hogy mit jelent számára Munkácsy és közös szülővárosuk, Munkács, s miért érzi kötelességének a tulajdonát képező alkotások közkinccsé tételét.

- Miért tartja fontosnak, hogy Munkácsy Mihály festményeit gyűjtse?

- Természetesen nemcsak Munkácsyt tartom fontosnak a magyar festők közül, de valahogy úgy alakult, hogy elsősorban rá összpontosult a figyelmem. Azt hiszem, lokálpatriotizmusból indult ez a szenvedély, legalábbis eleinte ez volt a meghatározó tényező. A másik fontos ok emellett az volt, hogy a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején, amikor elkezdtem a gyűjtést, meglehetősen sok Munkácsy-kép jelent meg a piacon Amerikában, ráadásul hozzáférhető áron. Egyébként is, én Munkácsyt a legnagyobb magyar festőnek tartom, s ha már az ember megengedheti magának, hogy művészek alkotásait gyűjtse, hát miért ne gyűjtené a legjobbakat?

- Mekkora gyűjteményről van szó?

- Jelenleg mintegy 35 Munkácsy-képem van.

- A festményeket bemutatták már számos magyarországi múzeumban, s most éppen Erdélyben, Csíkszeredán láthatók. Milyenek a visszajelzések, milyenek az ön személyes benyomásai?

- Számomra fantasztikus sikerélmény az egész történet. Senki által nem várt látogatottsági rekordokat dönt meg a kiállítás. Most már kb. a hétszázötvenezredik látogatónál tartunk. Minden városban, ahol az elmúlt hónapokban kiállították a gyűjteményemet, látogatottsági rekordot döntött a tárlat, amit nagyon komoly sikernek tudok elkönyvelni.

- Miért döntött úgy, hogy ezt a kiállítást annak a kárpátaljai közönségnek is látnia kell, amelyet pedig egyébként nem kényeztetnek el hasonló kulturális csemegékkel?

- Én nem határokban, hanem nemzetben gondolkodom. A magyar nemzet egy és oszthatatlan, így a kárpátaljai magyarok is a nemzet részét képezik. Ennek megfelelően attól a pillanattól kezdve, hogy a kiállítás ötlete felmerült, természetesnek éreztem, hogy az anyagnak Kárpátaljára is el kell jutnia; ugyanúgy, ahogy nemrég eljutott Erdélybe, s ahogyan - ha lehetőség adódik - eljut majd a Felvidékre is.

- Mit láthat majd a kárpátaljai közönség Munkácson?

- Ha jól tudom, összesen negyvennyolc képet láthatnak majd az érdeklődők. Többségében az én képeimet, de számos alkotás a Magyar Nemzeti Galériából származik. A nagyközönség számára a legismertebb kiállított mű talán az Ásító inas lesz, de remélem, a többi kép is elnyeri majd a látogatók tetszését. Ezenkívül a jeles festő nagyon sok érdekes relikviáját is bemutathatjuk majd terveink szerint a közönségnek, amelyeket a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum kollekciójából válogattunk.

- Nehéz megszervezni a kiállítást az ismert ukrajnai viszonyok közepette?

- Egy ilyen kiállítás megszervezése sohasem egyszerű dolog, főleg, ha külföldi partnerekkel kell dolgoznunk. De elmondhatom, hogy nagy profizmussal állnak hozzá az ügyhöz a munkácsiak és a vár vezetősége is, ezért remélem, hogy időben megnyitjuk a tárlatot, s legalább akkora durranás lesz, mint Csíkszeredán volt.

pszv