Nagymuzsalyi bánya: arany helyett szavak

2007. július 6., 10:00 , 338. szám

Több mint tízévnyi szüntelen reménykedés és tervezgetés után mára be kell látnunk, hogy a nagymuzsalyi aranylelőhely nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A probléma annyira nyilvánvaló, hogy azzal immár az országos sajtó is foglalkozik. Legutóbb a Zerkalo Nyegyelji című hetilap írt az "aranytalan" aranybányáról.

Kijevből szemlélve és kommunikálva az eseményeket, 1993 táján még mesésnek tűnt a történet: évi több tonnányi kitermelhető hazai aranyról, sok száz munkahelyről és a régió felvirágzásáról szóltak a híradások. Az évi több tonnányi kinyerhető arany ígérete a napok múltával ugyan egy tonnára olvadt, ám a tulajdonos állami bányavállalat, mely időközben többször is átalakult, azóta sem tudta elérni még ezt a viszonylag szerény termelési mutatót sem. Sajtóhírek szerint például 1999-ben, amikor megkezdődött a tulajdonképpeni ipari termelés a bányában és az ércet feldolgozó kombinátban, mintegy 23 kilogrammnyi nemesfémet nyertek ki, a következő évben pedig 134,8 kilogrammot. A viszonylag szerény eredmények ellenére a termelés ezek után visszaesett, s 2002-ben 18 kg-ot tett ki.

Mindeközben a leggyakoribb panasz a tulajdonos részéről a tőke, a befektetők hiánya volt. Végül 2003-ban akadt ugyan befektető, de az általa kivásárolt 2,5 %-nyi tulajdonrész, majd a pótlólagos emisszióból megszerzett 3,5 % nem tett lehetővé alapvető változásokat előidéző befektetést. Igaz, az ideiglenesen megélénkült termelés 2004-ben 161, 2005-ben pedig 185 kilogrammnyi arany kitermelését tette lehetővé, azonban a tervezett évi 1 tonnányi tiszta aranytól ez a mennyiség még mindig csillagászati távolságban volt.

Hét év alatt, azaz 2006-ig a bánya 293 ezer tonna érc feldolgozásával (szemben a tervezett évi kétszázezer tonnával) összesen 646,4 kg aranyat termelt, ami nagyságrendekkel kevesebb a tervezettnél. Arról nem is szólva, hogy a Zerkalo Nyegyelji szerint időközben a könnyen kinyerhető aranyat tartalmazó rétegek lassan elfogynak, a problémásabb erek kitermelése pedig még több befektetést, az eddigiektől eltérő technológiákat követelne, s értelemszerűen a váltás költségeit biztosító nagybefektetőkre is szükség volna.

Itt tartunk jelenleg. Az országos hetilap adatain kívül az is tény, hogy az éppen csak tengődő bányavállalat nem járult hozzá a remélt mértékben a környék fellendítéséhez, s a várt nagyszámú biztos munkalehetőség megteremtésével is adós maradt. Sajtóhírekből ítélve akadnak befektetők, akik fantáziát látnának a föld alatt rejtőző kincsek kiaknázásában, s a régió gazdaságának fejlesztésében érdekelt helyi önkormányzatok is üdvözölnék egy nyereséges, esetleg több száz munkahelyet fenntartó vállalkozás felfutását. Van azonban legalább két tényező, amely a helyi közvélemény részéről jelenleg ellentmond a nagymuzsalyi aranyos álmoknak.

Az egyik tényezőt a tulajdonos átláthatatlan stratégiája képezi, ami egy évtized alatt sem tette lehetővé a bányavállalat kellő állami támogatását, vagy ennek hiányában a részvények több mint 50 százalékának privatizálását, ami alapfeltétele lehetne a magántőke befektetésének. A másik akadályozó tényezőt a környezetvédelmi megfontolások jelentik. A környező települések lakossága a bánya megnyitásának pillanatától gyanakvással szemléli az érckitermelést, s nemigen tagadhatja senki, hogy a munkálatok éppenséggel hátráltatják e sűrűn lakott régió jelenleg szinte egyetlen perspektivikus ágazatának, a természeti értékekre és a bortermelésre alapozó turizmusnak a fejlődését, s az ott lakók egészségi állapotát sem javítják éppenséggel. Arról nem is szólva, milyen újabb környezeti terhelést jelentene a már említett "hatékonyságnövelő" módszerek esetleges bevezetése.

Az utóbbi eszmefuttatások persze már jobbára a képzelet világába ragadnak bennünket. A helyzet ugyanis az, hogy ez idő szerint valójában semmi sem tudható a jelenleg lét és nemlét között kóválygó bánya sorsának további alakulásáról, pedig az ottlakók megérdemelnék ezt. Mindenesetre vannak, akik már rég úgy vélik, hogy ilyen alacsony jövedelmezőség mellett a legjobb volna talán végleg bezárni a bányát; bár az is valószínű, hogy jelenleg arra sem lenne elegendő pénz, hogy ezt a környezetet védve és helyreállítva tegyék meg. (Kárpátalja/zn.ua)

Visszanyerheti-e még valaha a táj régi arculatát?