A Koliba: kocsma és múzeum

Európa közepén

A rahói járási Terebesfehérpatak határában, az Európa földrajzi középpontját jelző obeliszktől néhány méterre hangulatos pihenőhely várja az éhes és fáradt utast. Van itt egy étterem, kínálatában finom ételekkel, italokkal, de betérhetünk csak egy kávéra, üdítőre is, amit régmúlt időket idéző környezetben fogyaszthatunk el, az épület ugyanis egyben múzeumként is funkcionál.

A farönk tartópillérű, népi motívumokat tükröző kapun ott függ fatáblán a felirat: Koliba - Múzeum - Kávézó - Étterem. Maga az épület fa épületelemek kombinációjából készült, a bútorok szintén fából vannak. Az étterem körüli tér gyönyörűen kövezett, tisztán tartott, több helyen virágágyások vannak, a szemétgyűjtésre szintén fából készült hulladékgyűjtők állnak rendelkezésre. Az udvar különlegessége néhány régi parasztszekér. S mindehhez a hátteret a fenyvesekkel borított csodálatos hegyek szolgáltatják...

Az étterembe belépve mintha egy, a múlt század eleji kocsmába tévedtünk volna be, de azért a technika, pl. a konvektor ide is beköltözött. A falak tele vannak a legkülönbözőbb régi használati tárgyakkal, melyek mindegyike egyedi darab. A múzeum-étterem tulajdonosa egy tiszalonkai (Lug) fiatalember, aki a népi hagyományok, tárgyak szerelmese. A vállalkozás megindításakor az a cél vezérelte, hogy olyan hangulatos éttermet alakítson ki, mely hagyományőrzően a népi építészetet tükrözi. Ahhoz, hogy ez sikerüljön, sorra járta a környező falvakat, összegyűjtve a régi, több mint száz éves népi használati tárgyakat. Ezek zömmel a beltérben kerültek elhelyezésre a falakon és a földön. Más eszközök (a kovácsmesterség tárgyai, csapdák stb.) a külső falrészen lettek kiállítva. Mint megtudtuk, legalább ezer használati tárgy található itt meg.

Megtekintve a gyűjteményt elmondható, hogy a 19. századi Máramaros vármegyében előforduló szinte összes mesterség eszközei, tárgyai, késztermékei láthatók itt. A szövés-fonás területéről a népi szőttesek, a kovácsmesterségből a patkók, szegek, kalapácsok, fogók. Aki kíváncsi az akkori asszonyoknak a házimunkában használt tárgyaira, az sem fog csalódni: vannak itt régi kávédarálók, tányérok, dagasztóteknők, dézsák, kuglófforma, porcelánok, kulcsok. Az erősebbik nem mesterségeiről lévén szó megtekinthetők itt régi pálinkafőzők, csappal ellátott sörös- és boroshordók, butykosok, fából gyönyörűen faragott, ónból vagy éppen agyagból készített kancsók, dugóhúzók. Megtalálhatók itt különböző alakú és anyagú pipák, tubákosszelencék, melyeket abban a korszakban férfiak és nők egyaránt használtak. Természetesen a szórakozás kellékei sem maradhatnak ki: harmonika, különböző furulyák, havasi kürt. A fegyverek iránt rajongók találkozhatnak itt karabélyokkal is. Érdekesek még a kiállított pénzek - papírból és fémből készült egyaránt van -, pl. a pengő különböző, köztük egymilliárdos címletben is.

Legnagyobb örömünkre felfedeztünk itt egy régi magyar céhjelvényt a kereskedelem területéről. A szóban forgó tárgy fából készült, ráfestve a történelmi magyar címer és a Szent Korona, valamint magyarul és ruszinul a szöveg: "M. K. (Magyar Királyi - a szerk.) Dohány Kisáruda."

Amíg szemlélődtünk, elkészült az étterem egyik specialitása, a birkahúsból készült bográcsgulyás, melynek különlegességét az adja, hogy rengeteg különböző aromás fűszert és zöldséget tesznek bele. Nem is csalódtunk ennek ízében. A másik ínyencfalat pedig a saslik volt. Örömmel vettük, hogy az árak az átlagos kárpátaljai árakhoz igazodnak.

Mindenképpen megéri tehát ide ellátogatni, mert itt a hely különleges volta, a csodálatos természeti környezet, a hagyományőrzés és a kulináris élvezetek az élmények egyedülálló összhatását eredményezik.

F.Zs.