Gyerekek mobiltelefonnal

2007. augusztus 24., 10:00 , 345. szám

Sokak szerint a "mai világban" szinte elengedhetetlen, hogy már a kicsi gyerekeknek is legyen mobiltelefonjuk. Egyesek szerint ez káros hatással lehet a gyerekre, mások szerint viszont épp ellenkezőleg, önállóságra tanítja.

A XXI. század egyértelműen a technika és a kommunikáció fejlődésének korszaka. A mindennapok életmenetét nagymértékben segítik a különböző készülékek, így a mobiltelefonok is, melyek elterjedése rohamosan nő. Elég csak kimenni egy közterületre, máris kapkodhatjuk a fejünket a sok berregő, zümmögő, csilingelő, ugató hangra, mely polgártársaink telefonkészülékeiből árad. A mobiltelefon birtoklása nem függ össze korral, társadalmi réteghez való tartozással. Vidékünkön is érzékelhető, ma már majdnem mindenkinek van mobilja, még a gyerekeknek is. Kíváncsiak voltunk, vajon az olvasóink hogy vélekednek erről. Megkérdeztük őket: miből, miért vásároltak (vásárolnak), esetleg kaptak mobiltelefont, s hogyan vélekednek a kisgyerekek mobilozásáról.

Diósi Attila tanuló (Técső): Az első mobiltelefonomat tizenhárom éves koromban kaptam a szüleimtől, karácsonyi ajándékként. Azóta több készülékem is volt. A jelenlegit, tizenkilenc évesen már a saját pénzemből vásároltam, mert így mindig elérhető vagyok a szüleimnek, a barátaimnak.

Görey Valéria tanuló (Csap): Én az első mobilomat tizenkét éves koromban kaptam a szüleimtől. Apukám azért vette nekem, mert más városba, Ungvárra mentem tanulni, s így mindig tudtam tartani a kapcsolatot a családommal. Tizennyolc éves fejjel úgy ítélem meg, pont ez az a kor, amikor már kaphat a gyerek egy készüléket, de csak akkor, ha valamilyen okból szükséges. Ha korábban "jut hozzá", akkor csak játéknak fogja föl, s nem tudja értékelni.

Egy nevét nem vállaló tanár (Beregszász): A jelenlegi mobiltelefon-mánia az iskolában nagyon is tetten érhető. A 1-4. osztályos gyerekek már rendelkeznek saját készülékkel, s bizony divatot formálnak abból, hogy kié a jobb. Ezeket a készülékeket a szüleiktől, rokonaiktól kapták valamilyen alkalomból, vagy csak azért, mert "másoknak is van, neki is legyen". A felső tagozatosok körében is népszerű szórakozás, ha a mobiltelefonon keresztül produkálhatják magukat (zenehallgatás a szünetekben). Ismerek olyan diákot, akinek az az első dolga a kicsengő után, hogy bekapcsolja a készülékét, maximális hangerővel lejátszat valamilyen zeneszámot, s úgy megy végig az épületen. Mások azzal szórakoznak a tanórákon, hogy SMS-eket küldözgetnek egymásnak a pad alatt vagy "megcsörgetik" egymást. Ha a tanár elveszi tőlük a készüléket, mert zavarják az órát, akkor a szülők szemében még ő a hibás. Nekem van ugyan mobiltelefonom, de én kikapcsolom arra az időre, amíg tanítok. A saját keresetemből vettem, hogy elérhető legyek a családom számára, de az biztos, hogy a saját gyerekem nem fog addig kapni, amíg meg nem érti, milyen felelősséggel jár egy ilyen készülék használata.

Andrejcsák Erzsébet háztartásbeli (Palágykomoróc): Nem tetszik ez a fajta modern szórakozás. Az a tapasztalatom, hogy a 7-8 éves gyerekek már rendelkeznek mobiltelefonnal, s lenézik azt, akinek nincsen, mert a szülei nem engedhetik meg maguknak anyagilag ezt a luxust. Szerintem csak 14 éves korban kaphatna egy gyerek mobiltelefont, de csak akkor, ha szükséges, más esetben csak akkor, ha már saját zsebből fizeti ki az árát. Nekünk régen nem volt sem vonalas telefonunk, sem mobilkészülékünk, de nem is hiányoltuk. A két lányom már vásárolt magának, de munkával keresték meg az árát. Ma már a család nagy része rendelkezik mobiltelefonnal, amit a kapcsolattartás miatt vásároltunk. Az unokám négyéves, őt elkényeztetem, mint minden nagymama, s talán hamarabb fog majd kapni mobilt ajándékba, ha megérdemli.

Leco Erzsébet menedzser (Tarnóc): A családomnak és nekem is van mobiltelefonunk, de számomra - főleg a munkahelyem miatt - ez mindennapos használati eszköz, nem pedig szórakozási lehetőség. Ezt azért tartottam szükségesnek leszögezni, mert nem pártolom azt a jelenleg tapasztalható tendenciát, hogy óvodáskorú gyerekek - akiknek a szülei megengedhették maguknak, hogy mobiltelefont vásároljanak a csemetéjüknek -, főleg faluhelyen lenézik azokat a társaikat, akiknek nincs, mert szerényebb körülmények között élnek. Idősebb korban, iskolásként sem tartom jónak azt, ha egy gyerek fülén állandóan ott csüng a mobiltelefon, egyrészt azért, mert a médiában nap mint nap hallani az effajta készülékek káros sugárzásáról, másrészt a személyes kommunikációs képessége is megsínyli. Az a véleményem, hogy 15 éves korában kaphatna a gyerek mobiltelefont, de saját spórolt pénzén vásárolja meg, hogy értékelje. Kivételes esetekben viszont támogatom a korábbi vásárlást, például akkor, ha a szülő dolgozik, a gyerek egyedül megy haza az iskolából, s a mobilon keresztül ellenőrizheti, hogy minden rendben van-e. A saját felnőtt gyerekeim is egyetemista korukban vették meg az első készülékeiket, természetesen megkeresték az árát.

Amint az a fentebbi nyilatkozatokból is kiderül, nagyrészt a szülők vásárolják meg a gyerekeknek a mobilkészüléket, akik sokszor presztízskérdést csinálnak ebből. A legszimpatikusabb az a vélemény, hogy mindenki a saját pénzéből vásároljon mobiltelefont, hogy tudja, mennyit is ér.

snicer