Eddig 40 ezer látogató volt kíváncsi a Munkácsy-képekre

Szerkesztőségünkben járt ifjabb Pákh Sándor

Máris mintegy negyvenezer látogatója volt annak a Munkácsy Mihály alkotásait és személyes tárgyait bemutató kiállításnak, amely Pákh Imre munkácsi származású New Yorkban élő magyar üzletember és műgyűjtő, valamint a Magyar Nemzeti Galéria és a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum jóvoltából látható július 27. és október 14. között a munkácsi várban. A kiállításról és a család további terveiről ifjabb Pákh Sándort, Pákh Imre testvérbátyját kérdeztük.

- Óriási közönségsiker a Munkácsy-kiállítás Kárpátalján.

- Magam is örömmel tapasztalom, hogy minden jel szerint valóban sikeres a rendezvény. A július 27-i megnyitó óta szeptember elsejei adatok szerint máris mintegy negyvenezren látták a kiállítást. A látogatók között ilyenkor sok a turista, többen érkeztek autóbuszokkal például Magyarországról, Szlovákiából és Csehországból is. A vendégek tekintélyes száma azért is örvendetes, mert az eddigi kiállítások tapasztalatai szerint a nyitvatartás második felében mindig nőtt a látogatók száma a megnyitót követő napokhoz képest, így még több vendégre számíthatunk a továbbiakban. Tavasszal a csíkszeredai kiállításon, Erdélyben köszönthettük a Munkácsy-kiállítás 800 ezredik látogatóját, s reményeink szerint most itt, Munkácson fogadhatjuk majd a 900 ezrediket.

- Kiknek a látogatására számítanak a hátralévő mintegy másfél hónapban?

- A tapasztalatok azt mutatják, hogy azok, akik már látták a tárlatot, hírét viszik az eseménynek, beszámolnak élményeikről ismerőseiknek, ami még többeket győz meg arról, hogy felkerekedjenek megnézni a kiállítást. Így a látogatottság általában mintegy 2-3 héttel a zárás előtt éri el a csúcspontját. Növekvő vendégszámmal számolunk azért is, mert véget ért a szabadságolások, vakációk időszaka, megkezdődött a tanév. Az előrejelzések alapján számíthatunk arra, hogy a különböző egyetemek, főiskolák, iskolák diákjai és tanárai ezekben a hetekben szervezett formában is felkeresik majd a tárlatot. Ahogy hallottam, Munkács városa hozzájárul ahhoz, hogy az iskolai csoportok kedvezményes áron tekinthessék meg a kiállítást. Hadd jegyezzem meg, hogy a kiállításból származó bevételek teljes egészében a munkácsi várnak jutnak, abból mi egyetlen fillérre sem tartunk igényt.

- Milyenek a közönségvisszhangok?

- Általában mindenki jó véleménnyel van a látottakról, elégedetten távozik. Nemegyszer halljuk, milyen mély benyomást tesz az emberekre Munkácsy művészete, s itt nemcsak a hivatásos művészekre gondolok, hanem az egyszerű, a művészetet, a szépet kedvelő emberekre is. Éppen ezért Imre öcsémmel együtt már most úgy érezzük, nem volt hiábavaló az erőfeszítés, hogy a kiállítást a kárpátaljai közönség is láthassa.

- Egyébként elégedettek azzal, ahogyan a kiállítást megszervezték?

- Magam szinte napról napra nyomon követhettem a kiállítás előkészületeit. Öcsémhez s a szervezésben részt vevő magyarországi szakemberekhez hasonlóan én is úgy vélem, hogy a munkácsi várban megrendezett tárlat számos magyarországi kiállítást felülmúl a maga nemében. A kiállítást befogadó történelmi helyszín, a vár architektúrája önmagában is egyedivé teszi az eseményt, a festmények nyújtotta élményt. Igen szerencsés a kiállítótermek kialakítása, s nagyon jól sikerült megoldani a világítást is, ami szubjektív véleményem szerint ezúttal jobban sikerült, mint például a budapesti kiállítás alkalmával. Egyszóval, mindnyájan meg vagyunk elégedve a szervezéssel, a kiállítás színvonalával. Nagy szerepet játszottak ebben a helyi szakemberek is, köztük Dmitro Havasi, a munkácsi vármúzeum igazgatója, valamint Angyalossy Sándor és Jaroszlav Lanyo építészek, amiért hálásak vagyunk nekik.

- Mi lesz a kiállítás további sorsa?

- Munkács után újabb kiállítások következnek. Az itteni október 14-i zárást követően Egerben már október 26-án sor kerül a tárlat megnyitására, ezután február elején Kecskemét következik, majd előreláthatólag Székesfehérvár, esetleg Esztergom. A jövő év elején Bécsbe "utaznak" a képek, ahol Munkácsy Mihály már életében nagysikerű kiállítást szervezett műveiből, majd a tervek szerint Párizs következne, s végül, a program zárásaként New Yorkban állítják ki az anyagot.

- Aki mostanság a munkácsi várban vagy annak közelében járt, láthatta, amint a bástyán fokozatosan felépült az egykori millenniumi emlékmű talapzatának mása, ami szintén a Pákh családnak köszönhető. Fontosnak érzik az emlékmű helyreállítását?

- Munkácsiak vagyunk, s édesapámat már legalább húsz évvel ezelőtt foglalkoztatni kezdte az emlékmű helyreállításának gondolata, tehát akkor, amikor még reményünk sem lehetett arra, hogy valaha megkapjuk rá az engedélyt. Az idők során rengeteg anyagot - rajzokat, leírásokat - gyűjtött össze az eredeti emlékműről, amiben én is segítettem neki. Megszereztük a csehszlovák hatóságok által még a háború előtt eltávolított eredeti turulmadár két bronzkarmát is. Féltünk, hogy el fog tűnni, ezért ideiglenesen kivittük Amerikába, de amint lehetett, visszahoztuk, mert nem a miénk, hanem a nemzeté, mi csak megőriztük.

- Mikorra készül el a régi-új emlékmű?

- A napokban készül el az oszlop csúcsára kerülő turulmadár gipszből megformázva - Mihajlo Beleny helyi szobrász alkotása -, amit Kijevbe szállíttatunk, ahol azután bronzba öntik. Amint elkészült a madár, a tervek szerint mindjárt a helyére állítjuk.

- Ismerve a terepviszonyokat, óhatatlanul felmerül a kérdés: hogyan kerül a helyére, a meredek várfalon épült talapzatra a hatalmas bronzmadár?

- Valóban nem mindennapi mérnöki feladatról van szó. A tervek szerint helikopter emeli majd helyére a turulmadarat.

- Van már konkrét időpontja az emlékmű felavatásának?

- Nincs, hiszen a szobor megformázása és öntése olyan soktényezős folyamat, amelynél nem lehet napra pontos határidőkkel számolni. A szakemberek azt ígérik, szeptember végére végeznek az öntési munkálatokkal, ezért legkorábban október elején kerülhet sor az avatásra.

- Remélhető, hogy édesapja is jelen lehet ezen a felemelő eseményen?

- Reméljük, hogy igen, bár édesapánk idős ember, elmúlt 100 éves. Hál'istennek jól érzi magát, az orvosai azt mondják, ha menni akar, hát menjen, s eddig szinte minden évben haza is látogatott Amerikából Munkácsra. Azért mi természetesen féltjük a hosszú repülőúttól.

szcs