Le az alvással!?

Ha az ébresztőóra szűnni nem akaró csörgésére ébredünk reggelente, az azt jelenti, hogy a szükségesnél kevesebbet alszunk, mert ellenkező esetben természetes módon, azaz magunktól ébrednénk fel - vélik a tudósok. Szerintük a világ népességének nagyobbik részénél megsérült a szervezet belső biológiai órája.

A villanyáram, melynek köszönhetően éjszaka is dolgozhatunk, 1-2 évtizedenként rendre újabb 30 percnyi alvásra szánt időt rabol el tőlünk. Míg a 20. század elején még 9 óra volt az átlagos alvási norma, az 1960-as években az emberiség már csupán nyolc órát aludt naponta, jelenleg pedig az emberek többsége hat óránál is kevesebbet tölt ágyban éjszakánként.

Az alváshiányból fakadó teljesítménycsökkenésre, ingerültségre, depresszióra, kimerültségre és anyagcserezavarokra a tudósok egy része azoknak az újfajta gyógyszertípusoknak az elterjedését tartja jó megoldásnak, melyek lehetővé teszik az alvásfunkció teljes kiküszöbölését. Ezeket a készítményeket eredetileg az amerikai hadsereg számára fejlesztették és fejlesztik ma is, de fokozatosan a polgári lakosság számára is hozzáférhetővé válnak.

Egyes szakértők szerint az emberiség útja a jövőben az agy tabletták általi stimulációja, a 24 órán keresztül éber társadalom felé vezet, s erről az útról nincs letérés. Így elvben egyszer majd maguk dönthetnek arról az emberek, hogy kívánnak-e aludni, avagy sem. Annál is inkább, mivel a felmérések arra utalnak, hogy az állandó ébrenlétet, azaz készenlétet elismeri a társadalom, míg az álomszuszékság nem számít éppen dicséretes tulajdonságnak.

Sokan úgy vélik, az emberiség máris túlságosan is messzire jutott a 24 órás ébrenléthez vezető úton. Elképzelhető, hogy a gyógyszerészek már a közeljövőben felajánlják azokat a készítményeket, melyek lehetővé teszik az adagolt alvást, vagyis egyszerre tartalmazzák majd az altatót és az aktiváló, azaz ébresztőszert. E csodakészítmények megjelenését és elterjedését aligha akadályozhatjuk meg, ahhoz túlságosan is nagy a nyomás a társadalom részéről, a kérdés tehát az, tudunk-e majd okosan élni a lehetőséggel, hogy egyáltalán ne aludjunk napokig, vagy beérjük legfeljebb 2-3 órányi szunyókálással.

A tudósokat mindenesetre kétségek gyötrik e tekintetben. Mint mondják, máig nagyon keveset tudunk arról, valójában milyen következményekkel jár az alvás iránti igényünk elfojtása. Az amerikai hadsereg számára kifejlesztett egyik korábbi vegyület használata például a patkányok esetében halált okozott az álmatlanság 17. napján. Akadnak, akik szerint a jelenlegi készítmények is legfeljebb csak imitálják az állatoknál a pihenést.

Egy amerikai kísérlet kimutatta, hogy az átlagos dolgozó ember pályafutása során összességében mintegy 2,5 évvel kevesebbet alszik a kelleténél. A dolgozó földlakók kevesebb mint 3 százaléka tölti ágyban éjszakánként az orvosok által javasolt 8 órát. A leginkább alváshiányos szakmák listájának élén a topmenedzsereket és vezető beosztású vezetőket találjuk, akik átlagosan 5,9 órát fordítanak alvásra, 8 százalékuknál pedig 4 óránál is kevesebb ez az idő. Őket követik a mentőorvosok, az eladók, a szálloda- és szórakoztatóiparban dolgozók, valamint a rendőrök átlagosan 6 óra alvással.

A kutatók szerint ugyanakkor alaptalanok az afféle állítások, miszerint például a hétvégéken pótolhatjuk az alvásszükségletünket. A hét öt napján keveset alvó embernél öntudatlanul kikapcsolódik az idegrendszer alvás közbeni regenerálásának mechanizmusa, és eltűnik az alvás iránti igény is, ami a test és az agy számára egyaránt veszélyes. Hiba lenne azt hinni, hogy miután évezredeken keresztül az alvás és ébrenlét meghatározott ritmusában élt, az emberiség most képes lehet egyik napról a másikra megszabadulni a pihenés szükségletétől - állítják a szakemberek.

Akármit ígérjen is a modern orvostudomány, a kutatók többségét óvatosságra inti, hogy egyelőre szinte semmit sem tudunk a már említett katonai serkentőszerek hatásmechanizmusáról s alkalmazásuk következményeiről. Egyes kutatók szerint egyenesen riasztó, hogy még e szerek mellékhatásai sem ismertek, pedig szinte bizonyosan lenniük kell ilyeneknek. Arról nem is szólva, hogy egyelőre azt sem tudják, meddig lehet elmenni büntetlenül e szerek használatával, meddig nyomhatják el büntetlenül a vegyszerek az agy természetes reakcióit az őt érő terhelésekre, miközben ismert, hogy az egyes emberek tűrőképessége igen eltérő lehet.

Az alvás kiküszöbölésének nemcsak fizikai és pszichikai, hanem társadalmi következményei is lehetnek. A tudósok azt állítják, az alvásmennyiség csökkenésével problémák jelentkezhetnek az embernél a helyes és morális szempontból igazságos döntések meghozatalánál. Fokozhatja a már meglévő társadalmi egyenlőtlenségeket, ha majd a tehetősebb rétegek megengedhetik maguknak az "alvás elleni" tabletták megvásárlását, míg a szegényebbeknek nem telik erre. Arról nem is szólva, hogy azokban a vállalati kollektívákban, ahol a többség már használni fogja a hosszabb ideig tartó és kitartóbb munkát lehetővé tévő csodaszereket, a készítmény ellenzőinek sem lesz más választásuk, mint hogy kövessék a többség példáját. Egyesek szinte már látni vélik azt a pillanatot, amikor a vezetők kényszerítik majd alkalmazottaikat, hogy a vállalat érdekében éljenek a stimulálószerekkel.

Hiába, a Föld mindig is igazságtalan hely volt, s az marad a jövőben is, mondják a szkeptikusok, belátva mindazonáltal, hogy akár akarjuk, akár nem, az orvostudomány előbb-utóbb valószínűleg úgyis szükségtelenné teszi az alvást. (Kárpátalja/Korreszpondent)