Seres Tímea: színésznőből dizőz

2007. szeptember 21., 10:00 , 349. szám

Seres Tímea színésznőként kezdte pályafutását, idővel azonban otthagyta a világot jelentő deszkákat, és énekelni kezdett. Étteremben énekelni nem mindennapi foglalatosságnak számít mifelénk, úgy tűnik azonban, hogy az ő számára ma ez jelenti a szabadságot, a kibontakozást.

- Miért döntött a váltás, az éneklés mellett?

- Nem szerettem volna, s ma sem szeretnék választani az éneklés és a színház között, de úgy alakult az életem, hogy most csak énekelek. A színház továbbra is fontos nekem, nem adtam föl. Nem vagyok munkamegszállott, de volt egy pillanat az életemben, amikor szerettem volna többet dolgozni, miközben a színházban éppen nem volt sok elfoglaltságom. Talán az önfejűségemnek tudható be, hogy ebben a helyzetben azonnal léptem, egyenesen a bizonytalanba, hiszen nem voltak konkrét elképzeléseim arról, mihez is kezdjek. Előbb Budapesten éltem, később itthon próbálkoztam. Közben a színházzal sem szakítottam meg a kapcsolatot, hiszen folyamatosan játszottam a műsoron lévő darabokban, s úgy "koptam ki" lassan a társulatból, ahogyan sorra jöttek az új darabok, amelyekben én már nem szerepeltem... Az éneklés mindig is fontos volt számomra, minden adódó lehetőséget kihasználtam, s egy pillanatra sem hagytam fel az önképzéssel. Így találkoztam néhány zenésszel, akikkel előbb a beregszászi Astoria étteremben, majd az Aranypávában léptünk fel.

- Mekkora felkészülést igényel ez a foglalatosság?

- Az embernek természetesen ki kell alakítania a saját repertoárját, s azután is folyamatosan csiszolgatja az újabb dalokat, amíg úgy nem érzi, hogy azokat közönség előtt is előadhatja. Úgy tapasztaltam, hogy miután néha hajnalba nyúlóan énekelünk az étteremben, s az ember torkának mégiscsak pihennie kell, a délutáni órák a legalkalmasabbak a gyakorlásra. Ezenkívül az étteremben is próbálunk az együttessel, általában még mielőtt megjönnének a vendégek. Ezek a próbák természetesen nagyban különböznek a színházi próbáktól. Úgy gondolom, az éneklés eleve mást igényel, mint a lényegesen kötöttebb színjátszás. Talán éppen a nagyobb szabadságot, önkifejezési lehetőséget szeretem abban, hogy énekelhetek.

- Nagy megterhelés végigénekelni az estét?

- Általában este hattól 11 óráig szolgálunk műsorral a vendégeknek, s amíg egyedül énekeltem, bizony elég megterhelő volt végigcsinálni az estét 45 percenként negyedórányi szünetekkel. Most, hogy már ketten énekelünk, valamivel több a szabadidőm. Igaz, az is előfordul, hogy jócskán elnyúlik a mulatság, s akkor természetesen mi is tovább "dolgozunk".

- Mit adnak elő, mire van igény a vendégek körében?

- Mindenekelőtt sztenderdeket, tehát örökzöldeket adunk elő, orosz és magyar nyelven vegyesen, sőt, a külföldi vendégek miatt angol nyelvű dalokkal is igyekszünk színesíteni a programot. Azzal is próbálunk valamiféle sajátost ízt vinni a programunkba, hogy egy-egy jazz-, blues- és rocknótát is belecsempészünk a műsorba. Kezdetben nem hittük volna, de erre is szükség van az örökzöldek mellett, a közönség visszakéri ezeket a dalokat is. Hogy éppen milyen fajta zenére van szükség, azt nagyban meghatározza az adott este közönsége is. Hogy egy szélsőséget említsek, arra is volt már példa, hogy az AC/DC egy dalára őrjöngött a közönség, tehát mindenre készen kell állnunk.

- Elvárják a munkahelyén az extra megjelenést, öltözéket?

- Kétségtelen, hogy az ember nem jelenhet meg farmerben és bőrdzsekiben, amit egyébként szívesen viselek hétköznap. Az étterem vezetése ugyan nem követeli meg tőlünk, hogy mindennap estélyiben jelenjünk meg, de a hely szelleme azért megkívánja az alkalmi, elegáns öltözéket. Én ebből elsősorban az eleganciához ragaszkodom, amibe azért belefér időnként a nadrág, vagy nyaranta egy-egy nyári kosztüm is. Az ember nem öltözhet megszakítás nélkül konvencionálisan, az idővel unalmassá válik. Természetesen partik, különleges rendezvények alkalmával magától értetődik, hogy estélyibe bújik az ember.

- A mulatságok néha óhatatlanul "elfajulnak". Önt hogyan érinti ez?

- Igyekszünk végezni a dolgunkat, s nem figyelni arra, hogy mi történik a teremben. Egyébként ritkán fordul elő, hogy a vendégekkel akadna gondunk. A zenekarvezető vagy az étterem adminisztrációja kiválóan kezeli az ilyen helyzeteket, azaz tulajdonképpen észre sem veszem, ha gond van. Leginkább azzal szembesülök, hogy az emberek jól érzik magukat, s én ennek igazán örülök.

- Meg lehet élni kizárólag ebből a foglalatosságból?

- Jelenleg meg tudok élni kizárólag ebből az elfoglaltságból, ez azonban csak egy pillanatnyi helyzet, amely bármikor megváltozhat. A magam részéről igyekszem tanulásra felhasználni ezt az időt, hogy bármit is hozzon a jövő, énekesként készen álljak a változásokra.

- Átalakítja az ember életét az éjszakázás?

- Hál'istennek nem gyakori, hogy éjszakázni kellene. Örülök, amikor 11 órakor végzünk, mert szeretek időben lefeküdni, kipihenni magam.

- Meddig lehet űzni ezt a szakmát?

- Énekelni szinte a végtelenségig lehet.

- Így is tervezi a jövőjét?

- Belegondolni sem igen merek a jövőbe, hiszen azt sem terveztem, hogy énekesnő leszek. Mindenesetre örülök neki, hogy itthon dolgozhatok. Ha nem volna ez a lehetőség, ha nem tehetném itthon, amit szeretek, el kellene mennem, pedig én szeretek itthon élni. Igaz, továbbra is fennáll a lehetőség, hogy ha fejlődni szeretnék, talán tovább kell majd állnom...

- És a család?

- Egyelőre független vagyok, de ez a kérdés ott munkál bennem is. Ha jön a család, akkor mindenképpen a gyerekeké lesz a főszerep. A mai foglalkozásomat valószínűleg feladnám, de énekelni persze akkor is lehet, a zene akkor is ott lenne bennem.

szcs