Per a lelke mindennek?

Az ukrán politikusok gyakorta és sokszor perlik egymást. Az ügy kimenetele gyakorlatilag mit sem számít: a nyereséget maga a pereskedés jelenti.

"A Régiók Pártja a bíróság előtt támadja meg a BJUT részéről őt ért vádat, miszerint a választóknak a Timosenko tömörülése általi lefizetésére vonatkozó állításaik tervezett provokációk volnának." Ilyen fenyegető, ugyanakkor ködös nyilatkozatot tett közzé nemrég a Régiók Pártja (PR), mintegy válaszképpen a Julija Timosenko nevét viselő választási tömörülésnek (BJUT) azokra az állításaira, miszerint az PR által megfizetett emberek leveleket írnak arról, hogy a választásokon őket állítólag Timosenko emberei fizették le.

Egy rövid választási szünetet követően tehát a pártok folytatják a maguk megszokott jogi háborúskodásait, s Julija Timosenko aligha ijed meg az PR fenyegetéseitől. Megfigyelők szerint Ukrajnában a bírósági eljárásoknak nincsenek komoly következményeik a politikusokra nézve, éppen ezért a rágalom és bírósági keresetek bevett fegyvereikké váltak.

Az ukrán gyakorlatban legtöbbször a nyilvános megnyilatkozások szolgáltatnak okot a pereskedésre. Jó példa erre Natalija Vitrenko, az Ukrán Progresszív Szocialista Párt (PSZPU) vezére. Őt Leonyid Gracs, a kommunista párt krími bizottságának első titkára sértette meg, amikor egy tévécsatornának kifejtette véleményét, miszerint a progresszív szocialistákat a BJUT pénzeli. A PSZPU a bírósághoz fordult és pert nyert, ám nem igyekezett erről széles körben hírt adni. Mint Vlagyimir Marcsenko, a PSZPU elnökhelyettese elmondta, Vitrenko bírósági sikeréről csupán a 5 ęŕíŕë országos hírcsatorna számolt be a képernyő alján futó hírszalagján.

De nem mindenki ennyire visszafogott ellenfeleivel szemben. Sztepan Csernoveckij, a Praveksz-Bank felügyelő-bizottságának elnöke, a kijevi városi tanács képviselője, a főváros polgármesterének fia Jurij Lucenko, a Mi Ukrajnánk - Népi Önvédelem választási tömörülés vezére ellen nyújtott be keresetet. Az ok: az exbelügyminiszter bizonyos nyomozati anyagok alapján azzal gyanúsította őt, hogy köze lehet a hírhedt Elita-Centr elnevezésű vállalat üzelmeihez, melyek következtében másfélezer ember maradt lakás nélkül. Az tisztázó ítéleten kívül az ifjabb Csernoveckij most 100 ezer hrivnya kártérítésben is reménykedik. Mindjárt leszögezi, hogy a pénzre nem tart igényt, azt az említett lakásbotrány áldozatainak megsegítésére utaltatná át. Véleménye szerint ebben az esetben az elvekről van szó, az ő és családja, valamint az általa vezetett bank jó hírének és méltóságának védelméről.

Még ennél is céltudatosabb az ilyen ügyekben a bírósági perek "legnépszerűbb" honi áldozata, Julija Timosenko. Az előrehozott választások előtt nem sokkal Inna Bogoszlovszkaja, a PR egyik vezető politikusa keveredett vele háborúba, kijelentve, hogy Timosenko azért vállalt politikai szerepet, hogy elkerülje a letartóztatást cégének, az Egységes Ukrajnai Energiarendszerek adóhátraléka miatt. Hozzátette: amikor kormányra került, a BJUT vezére mindjárt töröltetett minden tartozást. Timosenko perrel felelt a vádakra, s amikor a bíróság neki adott igazat, pártja széles körben tálalta a történteket a honi médiában.

A perek nyomán születő bírósági határozatok még csak-csak eljutnak a közvéleményig, a vesztesek bocsánatkérését azonban hiába várjuk. A szakértők rámutatnak, ezekben a perekben az a legfontosabb, hogy a bíróság kimondja, a szóban forgó információ nem felel meg a valóságnak, s hogy erről tudomást szerezzen a közvélemény. Véleményük szerint Ukrajnában ma lehetetlen elérni olyan bírósági határozatot, amely nyilvános bocsánatkérésre kötelezné a rágalmazót.

Ugyanakkor számos politikusnak akkor is megéri a pereskedés, ha nemcsak hogy nyilvános bocsánatkérésre nem számíthat, de valójában arra sincs esélye, hogy megnyerje a pert. Ezekben az esetekben a politikusok nemegyszer már előzetesen egyeztetik kampányszakembereikkel, hogy kivel menjenek perre, mire reagálna a legjobban saját szavazótáboruk. Azt mondják, a vezető politikusok számára azért fontosak a perek, hogy bizonyíthassák ártatlanságukat, míg másodvonalbeli kollégáik számára szinte ez az egyetlen lehetőség arra, hogy versenyben maradjanak.

Az elmúlt években különösen nagy divatja lett a pereskedésnek, ami nem is csoda, hiszen nem a megrágalmazottnak kell bizonyítania ártatlanságát, hanem az állítólagos rágalmazónak szavai igazságát, azaz tulajdonképpen semmibe sem kerül a felperesnek a bírósághoz fordulni. A szakemberek abban látnák a kiutat, hogy tegyék valóban drágává a pereskedést. Mint rámutatnak, Amerikában például az a gyakorlat, hogy amennyiben a kereset alaptalannak bizonyul, vagy visszavonják azt, úgy az a legkevesebb, hogy a felperest terhelik az alperesnek az üggyel kapcsolatos kiadásai is.

Ezenkívül az amerikai politikusok ukrajnai kollégáikkal ellentétben tisztelik a bíróság intézményét, sőt már-már tartanak is tőle. Ez a megkülönböztetett tisztelet a hatékony társadalmi kontroll eredménye. Mint jogvédő szervezetek rámutatnak, a nyugati választók nem hagyják meg hivatalában azt a politikust, aki elveszít egy hangzatos ügyet, vagy csupán azért kezd el pereskedni, hogy népszerűségét növelje.

Nálunk mindeközben a helyzet már-már a komédia határait súrolja. Például Anatolij Kaspirovszkij, az ismert gyógyító és médium egyes hírek szerint be szándékozik perelni Vaszilij Kiszeljovot, a PR krími szervezetének vezetőjét, mert a politikus azt állította róla, hogy a BJUT megrendelésére zombivá akarta változtatni a választókat. Kaspirovszkij ugyanakkor mindenkit biztosított arról, hogy nem szándékozik rászabadítani semmiféle betegséget ellenfelére... (Kárpátalja/Korreszpondent)