A mindennapi betevőnk

Körkérdés a konyhapénzről

2007. november 23., 09:00 , 358. szám

Minden háztartásban stabil és elkerülhetetlen kiadást jelent a konyhapénz. A családi költségvetés jelentős része megy el arra, hogy a "mindennapi betevő" az étkezőasztalra kerülhessen. Annak jártunk utána, vajon az olvasóink közül ki mennyit költ el e célból, s honnan, mi módon szerzik be a konyhai alapanyagokat?

A tanár Sándor Ungvárról: Városban élünk, de kertes házban lakunk a családommal, így néhány alapanyagot (zöldségféléket, burgonyát) megtermelek a konyhára. A többi élelmiszert azonban kénytelen vagyok megvásárolni, s ez bizony igencsak megterheli a családi kasszát. A havi jövedelmünk közel felét kell e célra felhasználnunk, ami havonta kb. 850-900 hrivnyát tesz ki. Általában hétvégenként szoktuk intézni a nagybevásárlást a feleségemmel: ő tudja, hogy mire van szüksége a konyhában, én pedig hazacipelem. Ezeket a bevásárlótúrákat rendszerint a város piacain bonyolítjuk le, mert ott olcsóbban lehet hozzájutni a kívánt termékekhez, mint a környékünkön található mini-ABC-kben.

A vállalkozó Erzsébet Munkácsról: A családom számára megvásárolandó élelmiszerekre mindig én készítek költségvetést. Nem vagyunk gazdagok, ezért jól megnézem, hogy mire adom ki a pénzt. Általában előre kiszámolom, mennyit kell költenem egy héten a konyhára, s ebből az összegből (ami úgy 250-300 hrivnya között mozog) megvásárolom a szükséges alapanyagokat: a húst, a zöldséget, a száraztésztákat stb. Kenyérre mindennap költünk, mert úgy szeretjük, ha friss. Mivel nagyon kevés a szabadidőm, ezért a heti nagybevásárlást a szupermarketekben végzem, mivel itt minden megtalálható, s az árak is elfogadhatóak. Gyakran vásárolok késztermékeket, amelyek ugyan drágának tűnnek, de ha összehasonlítjuk az elkészítendő ételek árával (alapanyagok, gázfogyasztás, felfordulás a konyhában, idő - ami nekem gyakran nincs), mindjárt másképp néz ki a helyzet. Ezeket csak meg kell melegítenem és kész - a családnak rögtön van mit ennie, és én is pihenhetek egy kicsit.

A földből élő János Nagydobronyból: Kétkezi munkával keresem meg a családom számára a mindennapi kenyérrevalót, s bizony nem mindig kifizetődő. Még az a szerencse, hogy szinte mindent megtermelek, amire a konyhán szükség van, a zöldségféléktől kezdve a tejtermékeken át a különböző húsokig. Lényegében a piacból élek, ezért nem nagyon beszélhetek fix havi jövedelemről, mikor több van, mikor kevesebb. A családi konyha szempontjából nagyon keveset költünk, összességében csak a kenyérre, sóra, cukorra és a különböző fűszerekre adunk ki rendszeresen pénzt. Az étkezőasztalunkra saját napraforgómból készült olaj kerül, a búzámból lisztet őröltetek, úgyhogy erre sem költünk.

A gyári munkás József Beregszászból: Lakótelepen lakunk a családommal, ezért elég nagy megterhelést jelentenek a közös kassza számára a konyhai kiadások. Nem rendelkezünk még telekkel sem, így mindent kénytelenek vagyunk megvásárolni. Nem költünk sokat, mégis a jövedelmünk 70 százaléka a konyhára megy el. Nos, a mai fizetések mellett elég nehéz feladat minden olyan terméket beszerezni, amit megkívánunk, ezért csak a legszükségesebb dolgokra költünk. Ezeket is igyekszünk nagy tételben bekészletezni, mert így egy kicsit olcsóbban jutunk hozzá, főleg a zöldségfélékhez, a tésztafélékhez, a cukorhoz, a burgonyához és az olajhoz. Mindennapi kiadásainkat lényegében a kenyér teszi ki, a hozzávaló vajjal, hústermékekkel. Nagyobb bevásárlást a hétvégén tartunk, amikor a vasárnapi ebédhez való élelmiszer-alapanyagokat szerezzük be.

A nyugdíjas Erzsébet Técsőről: Férjemmel együtt a nyugdíjunkból élünk. Ez kb. 900 hrivnya havonta. Próbálunk úgy gazdálkodni, hogy jusson mindenre. Egy hónapra előre kiszámolom, mennyi konyhapénzre van szükségünk. A férjem feladata a beszerzés, általában egy hétre előre szokott bevásárolni, hol a városi piacon, hol a most nyílt szupermarketek egyikében. Nem költünk drága élelmiszerekre, hiszen a legalapvetőbbeket is kénytelenek vagyunk vásárolni, mivel városban élünk, s nem rendelkezünk konyhakerttel.

Az értelmiségi Zoltán Aknaszlatináról: Kertes házban élek, ezért sokféle alapanyagot megtermelek a konyhára. Mivel nem tartok háziállatokat, a hústermékek megvásárlása jelenti a legnagyobb kiadást. Havonta úgy 1000 hrivnya is elmegy a családi étkezésekre, pedig nem eszünk semmilyen különleges ételt. A szükséges alapanyagokat a piacon és az utcánkban található mini-ABC-ben szoktuk megvásárolni, mert így olcsóbban tudunk beszerezni mindent.

Amint az fentebb is olvasható, a kárpátaljai magyar ember igyekszik minél olcsóbban hozzájutni a konyhai alapanyagokhoz, mert a családi kasszát jelentősen megterheli ez a fajta kiadás. Persze azt nem árulták el, hogy az olcsóság vajon a minőség rovására megy-e vagy sem. A boldogulás szempontjából azonban örvendetes tény, hogy sokan saját maguk termelik meg a szükséges élelmiszereket, hogy erre is kevesebbet kelljen kiadni.

Snicer