Negyvenesztendős a Forrás Stúdió
Kárpátalján az irodalmi-kulturális élet megteremtésében, de egyáltalán a kárpátaljainak is mondható irodalom létrejöttében a Forrás Stúdiónak, Kovács Vilmosnak és Fodó Sándornak rendkívül nagy szerepe volt. Tudniillik néhány próbálkozástól eltekintve a második világháború utáni időkben csaknem húsz évig kellett várokozni, míg általuk az "élő irodalmiság" első jelei mutatkozni kezdtek ezen a vidéken. Tehát Kovács Vilmos és Fodó Sándor mellett az idén negyvenedik születésnapját ünneplő Forrás Stúdió (1967 novemberében alakult meg) ad alkalmat arra, hogy újra rápillantsunk ezekre a kezdetekre. Elsősorban azon esztendőkre, amikor az Ungvári Állami Egyetem fiataljai révén megjelent az Együtt című szamizdat irodalmi, kulturális folyóirat, napvilágot látott Kovács Vilmos regénye, a Holnap is élünk, valamint Fodó Sándor Tartuból való hazatérése után az ungvári egyetem Együttes diákjaival lázas kultúrmunkába fogott, majd megindult vidékünk népköltészeti alkotásainak a felgyűjtése. Ez a tevékenység és szerveződés az 1965-1967-es esztendőkben érte el a tetőfokát, de egészen a hetvenes évek elejéig tartott.
Kovács Vilmost és a Forrás Stúdió fiataljainak lázas tenniakarását a hatvanas évek közepétől valamiféle "közös ihlet" motiválta: az, amely a nemzetrész kultúrájának a felemelkedésén kezdett munkálkodni, az, amely a tehetséggel párosulva a nemzetrész eszméltetésére irányult, méghozzá úgy, hogy talán ezek a fiatalok nem is tudták, mit miért kell tenniük. Nem véletlen, hogy S. Benedek András Teremtő mítoszok című írásában harminc esztendőnyi távlatból a Forrást legendának, mítosznak értékelte a Kárpátaljai Minerva című kiadványában.
Nézzük, kik voltak az Együtt című folyóirat megálmodói és létrehozói, majd kik voltak a Forrás tagjai? Egyesek Balla Gyulát, S. Benedek Andrást, Györke Lászlót, Punykó Máriát tekintik azoknak, akiket a "törzskarhoz" lehet sorolni. Az első hivatalos, nagy bemutatkozásukat vállaló antológia - a Szilaj nádparipán - tanúsága szerint tíz szerző neve került akkor szóba: Balla Gyula, Balla Teréz, Balogh Balázs, S. Benedek András, Vári Fábián László, Ferenczi Tihamér, Fodor Géza, Füzesi Magda, Kecskés Béla, Zselicki József. De ha valamennyi vélekedést összevetjük, és a legutóbbi, az 1998-as önértékelésüket vesszük alapul, akkor csak a következő személyek tekinthetők valódi Forrás-tagnak: Balla Gyula, S. Benedek András, Vári Fábián László, Fodor Géza, Füzesi Magda, Zselicki József.
A felsorolt személyek voltak azok, akik irodalmi, kulturális és irodalomszervezői munkájukkal egy polgárjogi mozgalom kibontakozását önkéntelenül is elősegítették. Így irodalmi (és más) tetteik, tevékenységük révén elindítói lettek annak a hosszú folyamatnak, amely a nyolcvanas-kilencvenes években teljesedett igazán ki vidékünkön, és a kárpátaljai kisebbségi életforma teljesebb megszerveződéséhez vezetett. Így, ezzel a múlttal és ilyen előzménnyel jött létre a kárpátaljai magyarság első érdekvédelmi szervezete, mely Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség néven alakult meg 1989. február 26-án Ungváron, és Fodó Sándort választotta elnökének. De ugyancsak ebben a múltban keresendő s található az a szellemiség és tevékenység, melynek egyik legszebb és legmesszebbható későbbi "megtestesülése" például a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola.
Penckófer János
