2008. január 18.

2008. január 18., 09:00 , 366. szám

"Én láttam, és tanúskodom arról, hogy Ő (Jézus) az Isten Fia!" (Jn 1, 29 - 34)

A múlt vasárnap a karácsonyi időszakot lezáró ünnep volt a liturgiában: Urunk megkeresztelkedése. Akkor azok számára, akik ott voltak, láthatóan, kézzelfoghatóan megjelent a Szentháromság misztériuma: Jézus ( a Fiú) megkeresztelkedése után a Szentlélek galamb képében leszállt Reá, és az Atya szózata hallatszott a mennyből. A mai vasárnapon pedig Keresztelő Szent János tanúságot tesz arról, ami történt: "Én láttam, és tanúskodom arról, hogy Ő (Jézus) az Isten Fia!''

Ajánlások korát éljük. Ha valaki tanulni akar, vagy munkahelyet keres, kell valaki, aki ajánlást ad, kezességet vállal érte. Ha tőlünk kérnek ajánlást, átgondoljuk: vállaljuk-e a felelősséget a kérvényezőért? Mit írjunk az ajánlásba? Hiszen ez számon kérhető rajtunk! S ha valaki nem felel meg, ajánlásunk végső esetben vissza is vonható, ami nagyon ritkán, de azért megtörténik. Ezzel szemben áll az ünnep üzenete, a mennyei Atya ajánlása örök és visszavonhatatlan: "Ez az én szeretett Fiam, Akiben kedvem telik, Őt hallgassátok!" És a Szentlélek pecsétje a garancia erre az ajánlásra.

A mai ünnep több dologra is felhívja a figyelmünket. Én miért, kiért vállalok kezességet, felelősséget? Merek-e úgy tanúságot tenni Jézusról, mint Keresztelő Szent János?

Visszatetsző a szektások harsány hangja: "Gyere közénk, mert Jézus szeret téged!" Természetesen igaz ez a mondat, de szerintem sokkal fontosabb az, hogy elsősorban az én saját életemről sugárzik, hogy engem szeret Jézus - és én is szeretem Őt -, és ez a kölcsönös szeretet vonzó lehet mások számára is.

A mennyei Atya, aki bennünket meghívott, hívását nem vonja vissza. Ezzel arra biztat bennünket, hogy mi is hűségesek maradjuk a tanúságtételben. Tegyük ezt a XX. század egyik legnagyobb teológusának, Karl Rahnernek fohászaival:

"Bűnösként állok Előtted. Beismerem. Te vagy az ítélkező, magamat vádolom, Téged kívánlak, és akarom, hogy legyen meg a Te akaratod, mert Te szent vagy. Szeretlek!

Te ítélkezz felettem, általad ítélem meg önmagamat, - de Te vagy a Szeretet, és én ehhez a Szeretethez fohászkodom. Mindenemet szereteted Titkába helyezem, mégis, ezzel nem akarom a büntetést kikerülni. De tudom, Te vagy a Kegyelem!"

Lengyel Donát