A Liliomfi Ungváron
A magyar kultúra napját ünnepeltük
A magyar kultúra napját méltatta vasárnap Kárpátalja magyarsága. Ungváron a Kárpátaljai Megyei Zenés-Drámai Színházban került sor díszelőadásra ebből az alkalomból a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) szervezésében.
Köszöntőjében Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke hangsúlyozta: azt a magyar kultúrát ünnepeljük ezen a napon, amely lehetővé teszi, hogy magyar nemzetünk összetartson. Mint kifejtette, nem véletlen, hogy a törzsi fejlettségi szinten túllépett nemzeteket kultúrnemzeteknek nevezik, mintegy utalva arra, hogy az adott közösség nem csupán egy adott területen együtt élő embercsoport, hanem olyan népesség, amely képes volt kidolgozni a saját magas kultúráját – irodalmat, zenét stb. –, amely megteremti tagjai számára a közös nyelvezetet, s amely lehetővé teszi, hogy ezek az emberek megértsék egymást akár fél szavakból is.
"Mi magyarok ezt a magas kultúrát létrehoztuk, ez segít minket túlélni itt, Kárpátalján is – hangsúlyozta Kovács Miklós. – Ez a magas kultúra kimeríthetetlenül gazdag, csak legyen kinek ebből a kimeríthetetlen, bőséges forrásból meríteni."
Mint a szónok rámutatott, ez az egyetlen olyan forrás, amelyből bárki bármennyit merít is, nem fog elapadni. "Ez az a forrás, amelyhez akárhány tehetség, géniusz járul hozzá, akkor sem fog szétmosni partokat és elárasztani településeket, károkat okozva, mert nemzeti kultúránk mindezt elbírja, magába olvasztja, megőrzi utódainknak" – tette hozzá a szónok.
Kovács Miklós végezetül örömének adott hangot, hogy immár hagyományosan zsúfolásig megtelt a nézőtér ezen ünnep alkalmából, ami jelzi, hogy a magyar kultúra él itt, Kárpátalján, "s egyrészt van színházunk, ami ezt továbbviszi, s ami pont ilyen fontos, van közönség, amelyet ez érdekel, amely ezt értékelni tudja".
A köszöntő után a közönség megtekinthette a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház Liliomfi című előadását. A Szigligeti Ede klasszikus darabjából, a beregszászi társulat és a Gyulai Várszínház közös produkciójában színpadra állított vígjáték ezúttal is nagy sikert aratott a színházra éhes publikum körében.
A 19. századi társadalmi vígjáték vázára Vidnyánszky Attila rendező különleges, "közönségbarát" előadást épített fel a vándorszínjátszás romantikájából, amely a mostoha sorsú beregszászi társulat esetében sajnos máig nemcsak romantikus, hanem sokszor keserves valóság is. A színészek tehát, miközben a közönséget szórakoztatják, egy kicsit önmagukról is vallanak, s úgy általában a színházról. Liliomfi Charlie Chaplin-esre vett figurája, vagy a szerepében a görög drámák klasszikus kórusát idéző, megjelenésében és stílusában viszont a korabeli vidéki vándortársulatokat megelevenítő zenekarba oltott kórus egyaránt a játék, a színjátszás halhatatlanságát hirdette.
Az elsősorban Ungvárról és az Ungvári járásból toborzott közönség ezen az estén különösen hálásan fogadta a darabot még könnyedebbé tenni hivatott dalbetéteket, s bár a honi publikum amúgy hajlamos előnyben részesíteni a konzervatív, a hagyományokhoz ragaszkodó színjátszást, ezúttal minden formabontó megoldás, minden poén és gesztus óriási tetszést aratott, előadás közben is többször fergeteges tapsot váltva ki.
A csodálatos előadáshoz persze kellett a színészek nagyszerű játéka is. Rácz József (Liliomfi), Sőtér István (Szellemfi), Kacsur András (Szilvai Tódor), Vass Magdolna (Mariska), Kacsur Andrea (Kamilla kisasszony) és a többiek ihletetten száguldozták be ezen az estén az ungvári teátrum hatalmas színpadát. A produkció csiszoltságán meglátszott, hogy immár közel félszázszor adta elő a társulat Magyarországon is, méghozzá szép sikerrel.
A rendezvényt a Szülőföld Alap támogatta.
hk
