Erdélyből már vízum nélkül jöhetnek

Nevetlenfalui átkelőhely

Nagyszőlősről induló gépkocsink tejfehér, téli ködben robog a Nevetlenfalu-Halmi ukrán-román határátkelőhely felé, kerülgetve az útburkolatba mélyülő kátyúkat, melyek jó ideje rongálják a beléjük döccenő járművek kerekeit, alkatrészeit, valamint a gépkocsivezetők idegeit. És elgondolkodhatunk róla, milyen országkép alakulhat ki az erre járó külföldiekben államunkról, mely előkelő helyet vívhatna ki magának a "Hol vannak Európa legrosszabb útjai?" versenyben. Igaz viszont, hogy a nevetlenfalui főutca és a határátkelőhely felé futó út viszonylag jónak mondható, így a csak a település üzleteit felkereső romániai látogatók - szerencséjükre - nem kóstolhatnak bele a meglehetősen csapnivaló ukrajnai útviszonyokba...

A nevetlenfalui főutcán végighaladva azután menten az ember szemébe ötlik az ABC-k kiugróan nagy száma, jelezve, hogy az átkelő megnyitása igencsak fellendítette a helybeli kiskereskedelmet.

- Amióta a román állampolgárok vízum nélkül jöhetnek át Ukrajnába, meglátásom szerint kétszer annyian lépik át a határt, mint korábban - fejti ki Kalinkó Natália üzlettulajdonos. - Többféle élelmiszert is megvásárolnak az édességektől a kenyérig, leginkább pedig cukorért, lisztért és rizsért rándulnak át hozzánk. Ami pedig a kommunikációt illeti, sok romániai lakos érti és beszéli a magyar vagy az ukrán nyelvet (jórészt a határ túloldalán élő magyarok, illetve ukránok), de már mi is elsajátítottuk a különböző árucikkek román nevét, s megértjük, hány darab kell az áruféleségekből. Bizonyos fokig muszáj volt megtanulnunk románul, hogy kiszolgálhassuk a csak ezen a nyelven beszélő vásárlókat is...

De milyen viszonyok uralkodnak az átkelőhelyen?

- Tavaly sűrűbben jártunk át a határon, de az idén csak most rándultunk át első ízben Ukrajnába - magyarázza a Szatmárnémetiből érkezett Farkas János. - Az elmúlt esztendőben volt rá példa, hogy a határ innenső oldalán a faluban állt a gépkocsisor vége (megjegyzem: a túloldalon is pont ilyen hosszú volt a sor), s 4-5 órába telt, mire átkelhettem a határon. Élelmiszereket, üzemanyagot jöttünk vásárolni, mert nálunk minden drágább, mint itt, de van, ami most már Ukrajnában sem kerül sokkal kevesebbe, mint odahaza. Például tavaly 4 hrivnya 30 kopijkát tett ki a gázolaj literenkénti ára, jelenleg viszont már 5 hrivnya 13 kopijkát kell fizetnünk érte. Igaz, még így is olcsóbb, mint nálunk, mert Romániában már pont olyanok az árak, mint Magyarországon vagy Németországban. A lisztért, a cukorért is kevesebbet kell fizetnünk, mint odahaza, de már itt is feljebb ment a cukor ára... Ami viszont a határ-, illetve a vámőröket illeti, korrekten bánnak az utasokkal - teszi hozzá.

- Általában két kilométer hosszú a sor, s nagyon lassan halad előre - jellemzi a helyzetet az ugyancsak Szatmárnémetibe való Eugenia Kojohalo. - Tíz órába is beletelik, mire átjutunk az ukrán vámon, s további három órát kell várakoznunk a román vám előtt, hogy felnyíljon végre a sorompó. Az itteni határ- és vámőrök lassabban dolgoznak, mint a mieink. Amúgy hetente egyszer jövünk át Nevetlenfaluba, itt szerezzük be a cukrot a háztartásunk számára, mert Ukrajnában 10 százalékkal alacsonyabb az ára, mint nálunk, egyéb élelmiszerért viszont - meglátásom szerint - már nem érdemes átlépni a határt, ahogy az üzemanyagért sem. Egyébként a vízummentesség bevezetése óta kétszer több földink kel át az ukrán - román határon, mint korábban, s úgy vettem észre, hogy a határátlépők között 2-szer, 3-szor annyian vannak a mieink, mint az ukrán állampolgárok...

- Én viszont úgy látom, hogy még nagyobb a különbség, s a határátlépők 90 százaléka odaátról rándul át az itteni oldalra - mond ellent az egyik nevetlenfalui üzemanyagtöltő állomás névtelenségbe burkolózó alkalmazottja. - Hozzánk is 99 százalékban romániai gépjárművezetők állítanak be, feltankolni a gépkocsijukat. A román vízum beszerzése is körülményes feladat, sok utánajárást igényel. Csernyivciben működik a legközelebbi román konzulátus, ahova kétszer kell elutaznunk: először azért, hogy beadjuk a szükséges okmányokat, másodszor pedig azért, hogy kézhez kapjuk a vízumot, s volt ugyan róla szó, hogy Aknaszlatinán is nyitnának egy konzulátust, de ez a terv máig sem valósult meg.

- Mintegy 30 eurót kell fizetnünk a román vízumért - pontosít egy ugyancsak névtelenséget kérő nevetlenfalui lakos. - Ami pedig a határátlépést illeti, volt egy esetem, amikor reggel nyolc órától este tíz óráig álltam a sorban, de ez ritkaságnak számít, ugyanakkor az is megtörtént, hogy 15 perc alatt átmentem a határon. Az átkelés ideje pedig attól is függ, hogy a határőrök és a vámosok melyik műszakja lép éppen munkába. Megjegyezném, hogy a mieink azért gyorsabban dolgoznak. S hogy történt-e változás Romániának a schengeni övezetbe való belépése óta? Nos, azóta sokkal hosszabb lett a várakozási idő, mert bár az ukrán vámon hamar átmegyünk, legalább egy órába telik, mire a román vámon is túljutunk. Mert ha korábban csak szúrópróbaszerűen választották ki az alapos átvizsgálásra kiszemelt gépkocsikat, most már mindegyiket átnézik, s így lassabban halad előre a sor. Egyébként Halmiba szoktam átjárni a rokonaimhoz, de semmit sem vásárolok odaát, bár a ruházati cikkek olcsóbbak, mint nálunk...

Látjuk tehát, hogy az utasok némileg eltérő módon ítélik meg a határátkelés gyorsaságát, s ki a román, ki az ukrán határőrök és vámőrök munkáját tartja lassúbbnak. Abban viszont megegyeznek, hogy több romániai lakos rándul át hozzánk, mint ahány kárpátaljai személy keresi fel Romániát. A vízumbeszerzés nehézségei ugyanis elriasztják őket a határátlépéstől.

Lajos Mihály