Támad a Mars!

Brit tudósok egy csoportja immár teljesen bizonyos abban, hogy az élet az űrből érkezett a Földre. Az élettel való "megfertőződés" legvalószínűbb forrásának ők jelenleg a Marsot tartják. Egy hétköznapi skót kődarab a newtoni alma szerepét játszhatja a legújabb evolúciós elméletben. A brit kutatók mikroorganizmusoktól hemzsegő kőzetet juttattak az űrbe egy orosz műhold fedélzetén. A kő visszaérkezését a Földre hatalmas győzelemként ünnepelték az úgynevezett pánspermia elméletének hívei.

Ezen elmélet szerint az élet nem földi eredetű. Sokak által tévelygőknek tekintett hívei azt vallják, hogy a Földet több millió évvel ezelőtt az élet bizonyos csírái - minden bizonnyal a világmindenségben sodródó mikroorganizmusok - telepítették be vagy fertőzték meg, kedvező életfeltételekre bukkanva itt.

Chandra Vikramasingh professzor, a cardiffi Asztrobiológiai Központ igazgatója életének majd négy évtizedét szentelte annak, hogy bizonyítékokat találjon a pánspermia elméletére, amelyet először még Anaxagoras görög filozófus fogalmazott meg, mintegy 2,5 ezer évvel ezelőtt.

"Nincs logika abban az állításban, miszerint az élet a Földön keletkezett, s erre utal minden ma ismert bizonyíték is" - mondja Vikramasingh, akit kutatásai arról győznek meg, hogy az evolúció mozgatói a baktériumok lehettek, amelyek meteoritdarabok révén jutottak el, s jutnak el ma is a Földre.

A hagyományos tudományos szemlélet kétségbe vonja annak lehetőségét, hogy a mikroorganizmusok évmilliókat éljenek túl a világűr agresszív viszonyai között, majd elviseljék a meteoritdaraboknak a földi atmoszférával való ütközésekor keletkező hatalmas hőmérsékletet. Az utóbbi évek egy sor tudományos felfedezése és kísérlete azonban mintha mégis egyre valószínűbbé tenné az elképzelést. A 2001. évi indiai vörös esőt, melyet titokzatos baktériumok színeztek el, vagy az egy évvel korábban felfedezett "alvó" baktériumspórákat, melyek 250 millió évet vészeltek át sókristályokba zárva, képtelenség megmagyarázni csupán hagyományos ismereteinkre támaszkodva.

A mikroorganizmusok túlélőképességét igazolja az aberdeeni egyetem tudósainak kísérlete is. Az orosz műhold külső borításához erősített kőzetdarab megjárta az űrt, s az abban utazó "kísérleti alanyok", azaz a mikroorganizmusok számottevő veszteség nélkül úszták meg a kalandot. A légkörbe visszatérő kőzet egy része ugyan megolvadt és elpárolgott a légellenállás termelte hőtől, de azon a részén, amely mégis elérte a Földet, biológiai információt tartalmazó szerves molekulák maradtak fenn. Ezzel a kutatók szerint igazolódott, hogy életképes szervezetek közlekedhetnek az űrben. Egyúttal az is nyilvánvalóvá vált számukra, hogy mai ismereteink alapján a földi élet keletkezésének mikéntjét illetően a pánspermia-elmélet legalább annyira "versenyképes", mint a többi teória.

Miközben az élet keletkezésének konzervatív elméleteit támogató tudósok csak elvétve képesek alátámasztani állításaikat, számos közvetett bizonyíték létezik arra vonatkozóan, hogy más bolygókról származó mikroorganizmusok több alkalommal is eljutottak bolygónkra.

Az egyik legszemléletesebb példája az élet sikeres űrutazásának a pánspermia hívei szerint 2001-ből származik, amikor az indiai Kerala tartományban vörös csapadék hullott. A helyi lakosok azt állították, hogy mielőtt hullani kezdett volna a szörnyű vérszínű eső, fülsiketítő menydörgés hallatszott, amit éles villanás követett. A tartomány hol egyik, hol másik részében felhőszakadásszerűen aláhulló esővizet apró részecskék festették élénkpirosra. Minden felhőszakadás legfeljebb 20 percig tartott. Ezzel egy időben a közelben hagyományos földi eső is hullhatott. Két hónappal később az indiai kormány által megbízott tudósok nyilvánosságra hozták hivatalos véleményüket a történtekkel kapcsolatban: a piros esők okozóinak tengeri növények spóráit kiáltották ki.

Bolygónk kívülről történt betelepítésének hívei szerint viszont a piros részecskék Földön kívüli eredetűek. Megvizsgálva az esőmintákat mikroszkóp alatt, meggyőződtek arról, hogy szerves eredetű sejtstruktúrákról van szó, amire a széndioxid és az oxigén jelenléte utalt. A sejtekből azonban hiányzott a sejtmag és a DNS. Rámutattak: ezek a sejtek egy alternatív kozmikus életformát képviselhetnek, s hatalmas mennyiségben való megjelenésükre csak a pánspermia elmélete szolgálhat magyarázattal. A vörös részecskék forrásai ezek szerint egy üstökös szilánkjai lehettek, amely az atmoszférán áthaladva semmisült meg Kerala fölött. Erre utal a hangrobbanás is, amely az első esőt megelőzte.

A pánspermia elméletét valló tudósok szerint az életnek kozmikus méretekben kellett megszületnie, amihez kozmikus forrásokra volt szükség. A világűrben született élet pedig rendkívül erős. Kibírja az évmilliókig tartó űrbeli sodródást, s folyamatosan újjáéled az üstökösök és meteoritok meleg és nedves belső rétegeiben. Az egész csillagközi tér teli van szórva ilyen kőzetdarabokkal, s ha a baktériumsejtek 99,9999999 százaléka el is pusztul, még mindig elegendő marad ahhoz, hogy alátámassza a páspermia elméletét.

Egyes csillagászok szerint megközelítőleg 3,8 milliárd évvel ezelőtt érhették el a Naprendszert azok az üstökösök, amelyek először hoztak életet a Földre. Az élet további evolúcióját is a meteoritok által szállított űrbaktériumok újbóli felbukkanásai mozgatták, s a mikroorganizmusok napjainkban is újra meg újra megjelennek.

Elképzelhető, hogy a földi élet kialakulásában a Naprendszer bolygói közötti baktériumáramlás is közrejátszott. Az egyik felvetés értelmében az életet hordozó űrkőzet a Marsról, vagy annak holdjairól juthatott el a Földre.

"Hogy az élettelen anyagból megszülessen az élet, rendkívül valószínűtlen csillagászati jelenségeknek kellett bekövetkezniük - tartja Vikramasingh. - Ezért egy ilyen majdhogynem természetfeletti esemény nem következhetett be a Földön. Túl kicsi és jelentéktelen az ahhoz, hogy egy csodaszámba menő esemény helyszíne lehessen." (Kárpátalja/Korreszpondent)