Mátyás király étkei

Amatőr Királyi Szakács Klub

2008. február 15., 09:00 , 370. szám
Készül a finom orjaleves

A közelmúltban írtunk a mezőgecsei böllérversenyről, amelyet idén egy magyarországi vendégcsapat, a kiskunfélegyházai Amatőr Királyi Szakács Klub nyert. A klub elnökét, Bojtor Tibort kérdeztük, hogy mit is takar tulajdonképpen ez a név, mik a céljaik.

- Hogyan jött létre ez a nem mindennapi nevet viselő klub?

- Az Amatőr Királyi Szakács Klub 2007 májusában Kiskunfélegyházán alakult abból a célból, hogy a hagyományos magyar és a régi-régi királyi ételeket újra a háziasszonyok konyhájába "hozzuk". A királyi fogásoknak, ételrecepteknek az aktualitása ebben az évben még hangsúlyosabb, hiszen Mátyás királlyá választásának 550 évfordulóját méltatjuk idén. Az azelőtti két évben baráti társaságként munkálkodtunk, aztán 4-5 kiskunfélegyházai család úgy gondolta, hogy létrehozza ezt a klubot. Jelenleg mintegy harminc családból áll a tagságunk. Rajtam kívül minden tagunk amatőr a konyhaművészetben: van közöttünk ács, villanyszerelő, kisiparos. Magam európai szintű mesterszakácsi képesítéssel rendelkezem, azonkívül tagja vagyok a Magyar Gasztronómiai Szövetségnek. Vannak testvérkapcsolataink, ilyen például a szegedi Királyi Szakácsok Nyomdokán Egyesület és a Háziasszonyképző Finomabb Csemegék Készítésének Szakköre. Velük együttműködve dolgozunk azért, hogy a hétköznapi ételek közé újra visszatérjenek a hagyományos magyar ételek.

- Konkrétan milyen konyhaművészeti remekekre gondol?

- A gyorsan, praktikusan, egyszerűen, de fűszergazdagon elkészíthető ételekre gondoltunk itt elsősorban, mert a mai háziasszonyok ebben a kategóriában leginkább a zacskós levest ismerik. A fűszerezést azért emeltem ki, mert lényegében a mindennapos használatban a són, a borson és a pirospaprikán kívül szinte semmi mást nem használunk, pedig ott van még a bazsalikom, az oregánó és egyéb fűszerek, amelyek illatosabbá, élvezhetőbbé teszik az egyszerű ételeket. A szándékaink között szerepel az, hogy a régi, királyi időkben használt fűszerezésre, amiben a gyógynövények játszották a főszerepet, felhívjuk a figyelmet, hiszen az ilyen módon elkészített étel az egészséges életmód, az egészséges táplálkozás egyik momentuma lehetne.

- Honnan szerzik a régi idők receptjeit?

- Nagy segítségünkre vannak azok a Salzburgban megtalált receptek, amelyek még Mátyás király idején lettek lejegyezve. Négy receptről van szó, amelyek a sültek kategóriájába tartoznak. Sajnos sehol másutt nem található ilyen témájú irodalom, de a klubunk azt tervezi, hogy a szegedi társszervezetünkkel közösen megjelentetne egy A királyi ételek szakácskönyve címmel futó kiadványt, amelyben összehoznánk az eddig felfedezett és megismert régi recepteket. Ha ételfajták szempontjából közelítjük meg a dolgot, akkor azt kell mondanom, hogy főleg a levesek, pörköltek és a mártások azok az ételek, amelyek leginkább hiányoznak a mai konyhákból, s az sem mindegy, hogyan készítik el azokat. Sajnos a mai főzés abból áll, hogy megveszik a tasakos gulyáslevest, beleteszik a forró vízbe és tíz perc múlva kész is van. Ez a fajta étel nem az, aminek igazán lennie kellene, lényegében a fölmelegített szerelemhez tudnám hasonlítani.

Most az is a malmunkra hajtja a vizet, hogy az anyaországban reneszánsz évet hirdettek, aminek keretén belül Kiskunfélegyházán és Budapesten is kétnapos reneszánsz napokat fogunk tartani, ahol bemutatjuk majd minden érdeklődőnek a tudásunkat, hátha kedvet kapnak az általunk elkészített ételekhez.

- Milyen fogásokat készítettek a gecsei böllérversenyen?

- Olyan "elfelejtett" ételeket, amelyek régen nagyon kedveltek voltak: sült káposztát, aminél a káposztát megdinszteltük, s a disznópörkölt mellé tálaltuk fel, aztán köménymagos pörköltet bő lére engedve, amit később burgonyával besűrítettünk, s így lett belőle egy pincepörköltszerű étel, ami a böllérételek legjellegzetesebbike az Alföldön. Továbbá készítettünk még toros káposztát, májas-sertéshúsos fehér hurkát, speciális sütőkolbászt, ami ugyanúgy készül, mint a füstölt kolbász, csak egy kicsit ízesebb, lazább, szaftosabb. Először megpároltuk, utána került csak sütésre. Orjalevest is főztünk, ami egy nagyon jó hústartományú leves, sok zöldséggel, répával, hagymával, póréhagymával, zellerrel, s tésztával besűrítve. Ez egy igazán széles ízvilágú étel, amit ma már nagyon kevesen készítenek.

- Voltak-e már korábban Kárpátalján? Milyen tapasztalatokat szereztek itt?

- Kárpátalján most vagyunk először. Más vidékeket nézve viszont elmondhatom, hogy nagyon jó kapcsolataink vannak a Vajdaságban, Szlovákiában (ott például regionális elnökeink is vannak). Ide, erre a versenyre is lényegében azért jöttünk, hogy felmérjük az itteni lehetőségeket, s már most biztosak vagyunk abban, hogy a következőkön is részt fogunk venni, mert nagyon jól éreztük magunkat. Az ilyenfajta rendezvények nagyon hasznosak, hiszen mi, az anyaországból érkezettek és helyi magyarok megtapasztalhatjuk egymás szokásait, főzési fogásait, s segíteni tudjuk a másikat a tapasztalatcserék által a fejlődésben. Tehát nemcsak az a fontos, hogy nyerjünk, hanem hogy bemutassuk az ittenieknek a mi fogásainkat, s megtanuljuk a helyi szokásokat. Az itt tanult dolgokról azt tudnám mondani, hogy visszatérünk az ősrégi ételekhez, módszerekhez, például a baltával bontott sertéshez, ami Magyarországon már nem szokás. Európa hatása ezen a területen is érződik, s a nagyüzemi húsfeldolgozás mellett a hagyományos módok eltűnnek. Itt viszont minden a hagyományoknak megfelelően történik, ezt lenne jó sokáig megtartani, s Magyarországon is fenntartani.

Snicer