Segíteni szeretnék
Jurij Turjanica: Úgy gondolom, elsiettük az új vizsgarendszer bevezetését
Jurij Turjanica, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Filológiai Tanszékének docense mint ismert folklorista, Ivan Szoszjura költő lelkes kutatója, számos gyermekkönyv szerzője nyugodtan élvezhetné a gondtalan nyugdíjaséveket, kizárólag a kutatásnak élve. Ám ő egyfajta küldetésnek fogja fel, hogy tudósként és pedagógusként szükség van rá a beregszászi főiskolán.
- Hogyan került kapcsolatba a beregszászi főiskolával?
- Mondhatnám, hogy így hozta a sors, bár van ebben valamiféle törvényszerűség is, hiszen a körülmények néha úgy alakulnak, hogy nem is választhatsz más utat, mint ami kijelöltetett a számodra. Immár közhelynek számít, hogy Kárpátalja soknemzetiségű vidék. Magam falun nőttem fel, ahol szégyennek számított nem tudni legalább néhány szót a más nemzetiségűek nyelvén, lett légyen szó akár magyarról vagy szlovákról, akik évszázadok óta élnek együtt velünk, de akár egy véletlenül odatévedt angolról is. Hát nem a tisztelet jele, ha ismered annak a szlováknak vagy magyarnak a nyelvét, esetleg egy-egy népdalát is, akivel együtt élsz?! Világéletemben sosem különböztettem meg az embereket nemzetiségük szerint. Édesapám volt a példaképem, aki két háborút is végigharcolt a magyar hadseregben, s mindig azt mondogatta, hogy tanuljak nyelveket, mert arra szükségem lehet. Mindennek szerepe lehetett abban, hogy amikor felajánlották nekem, jöjjek dolgozni a beregszászi főiskolára, elfogadtam a meghívást, mert a korom ellenére úgy éreztem, hasznomat vehetik még.
- Közismert, hogy számos probléma hátráltatja a kárpátaljai magyarok körében az ukrán nyelv elsajátítását. Mi a véleménye erről a kérdésről?
- A kérdés egyrészt igen egyszerű. Meg kell magyarázni az itt élő embereknek, hogy amint azt már említettem, sokkal jobban kellene ismernünk azoknak a lelkét és a nyelvét is, akikkel együtt élünk. Ez mindenkire vonatkozik. Minap arra kértem a tanítványaimat, a következő foglalkozásra hozzanak egy-egy magyar népdalt. Az egyik magyar diák azt mondta, ő nem talált egyetlen népdalt sem, hiába kutatott az interneten. Mikor rákérdeztem, persze kiderült, hogy az édesanyja magyar és ukrán népdalokat egyaránt ismer. Azt hiszem, ez az eset is azt bizonyítja, hogy sokszor a hozzáállással van baj, ami viszont nem is kifejezetten a nemzetiségtől függ. Másrészről persze az is rendkívül fontos, hogy a nyelvoktatás normális feltételek között folyjék, s a kormányzók politikája is megfelelő legyen alsóbb és felsőbb szinten egyaránt. Fontos, hogy a magyar tannyelvű iskolákban a megfelelő emberek tanítsák az anyanyelvet és az ukrán nyelvet is, emellett pedig az angolt és az oroszt is mint világnyelveket. Közhely, de igaz: minél több nyelvet ismersz, annál gazdagabb vagy. Ez az, amit meg kell értetni a gyerekekkel. Tudom, hogy korábban más volt a helyzet a nyelvoktatás terén, napjainkban azonban az a paradox helyzet állt elő, hogy a magyar iskolákban alig tanítják az ukrán nyelvet. Így nem csoda, ha a gyerekek nem ismerik azt.
- Önök itt a főiskolán arra vállalkoztak, hogy kiképezzék azokat a tanárokat, akiknek azután meg kell tanítaniuk a magyar gyerekeket az államnyelvre. Véleménye szerint megfelelő oktatásban részesülnek a keze alatt tanuló főiskolások?
- Elsősorban éppen azért vállaltam el ezt a beregszászi munkát, hogy lefektethessük az alapokat. Az szeretnénk, ha a megfelelő színvonalon folyna az oktatás, s majdan az ukrán szakos diákok számát is növelni lehetne. Hosszabb távon azon dolgozunk, hogy felkészítsük azt a pedagógus- és tudósnemzedéket, amely a maga idején majd felvált bennünket. Egyébként olyan pedagógusokat szeretnénk nevelni itt, akik nemcsak arra lesznek alkalmasak, hogy a magyar iskolákban tanítsák az ukrán nyelvet, hanem megállják a helyüket bárhol, ahol erre szükség lesz, s akik a tudományos munkából is kiveszik majd a részüket. Boldogan távozok a másvilágra, ha mindezt sikerül megvalósítanunk. Azt mondhatná valaki, hogy miért nem ül otthon az ilyen vénség, és miért nem készül a halálra, de én nem pénzt keresni jöttem ide, hanem mert azt hiszem, hogy a szépség a munkában rejlik, abban, hogy hasznára lehetsz az embereknek. Ha megkérnek valamire, szinte védtelen vagyok, kötelességemnek érzem, hogy cselekedjek, hogy dolgozzak.
- Mi a véleménye arról, hogy a magyar iskolák végzőseinek két hónap múlva emelt szintű érettségit kell tenniük ukrán nyelvből, méghozzá jelen helyzet szerint az ukrán iskolák végzőseivel azonos feltételek mellett?
- Nehéz volna ennél nagyobb meggondolatlanságot elképzelni. Az ilyesmi komoly előkészületeket igényel, lehetetlen egyetlen éjszaka alatt, egyetlen rendelettel megvalósítani. Megalapozott programot kellett volna kidolgozni, és szükség lett volna egy legalább 1-2 éves átmenetre is, így viszont a tesztek eredményei nem lesznek reálisak. Sajnálom a gyerekeket. Az, ami most van, nem biztosít megfelelő alapot számukra ahhoz, hogy sikeresen birkózzanak meg a feladattal. Még az ukrán iskolák végzősei számára is óriási riadalmat okoz ez a mostani helyzet. Úgy gondolom, elsiettük az új vizsgarendszer bevezetését, ami a magyar iskolák végzősei számára még több gondot okoz majd, hiszen ők gyakorlatilag a nyelvet sem ismerik.
hk
