2008. április 11.

""Engedjétek, hogy kimentsünk benneteket ebből a romlott nemzedékből!" Erre azok, akik hajlottak szavára, megkeresztelkedtek. Aznap mintegy háromezer lélek tért meg." (ApCsel 2,40-41)

Péter apostol most mutatkozik először emberhalásznak. Ő már a hit által a hajóban van, a Szent Szűzzel és apostoltársaival együtt. A világ a tenger, melyből ki kell halászni a lelkeket, hogy megmeneküljenek, mert csak az üdvözül, aki hisz és megkeresztelkedik: aki nem hisz, elkárhozik. Ez az egyetlen kinyilatkoztatás és örömhír bejelentése, hiszen eddig nem volt és nem is lesz filozófia vagy vallás, mely testestül-lelkestül örökre megmentené az embert. Krisztus feltámadásában viszont nyilvánvaló lett, hogy az embernek testével-lelkével van jövője, örökkévalósága. "Engedjétek, hogy kimentsünk benneteket!" Mintha a süllyedő Titanic fuldokló utasaihoz kiáltana valaki egy segítségül érkező hajóról.

Az evangéliumnak akkor lesz újra világnézeteket átfogó ereje, ha mi, Krisztusban hívők merünk hitünk szerint gondolkozni, érezni és élni. Azok a keresztények voltak a legnagyobb hatással kortársaikra, akik a hit szemével bele mertek tekinteni az örök kárhozat tényébe, és aztán feltekintettek az üdvözültek seregére.

Természetesen Szent Péter nem azért fáradozott olyan nagy buzgalommal ezen a "kimentésen" pünkösd napján, hogy a kimentettek azonnal belépjenek a halál utáni örök boldogságba, hanem hogy még ebben a földi életben lépjenek be Isten országába, és így kimenekülve a világból éljenek valóban a világért, a világ üdvösségéért.

Jézus azért jött, hogy életünk legyen, éspedig bőségben, vagyis hogy már itt a földön bővelkedjünk a mennyei életben, mert lehet élni ebben a világban Isten nélkül, de ez az élet a halálig tart csupán. Odaátra más minőségű, vagyis isteni élet kell: ez az a bőségben lévő élet, amit Krisztus feltámadása szerzett meg nekünk!

Losák István