Nyelvkonferencia Bábel tornyában

New Yorkból jöttem

Huszti Ilona és Fábián Márta, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola angoltanárai, illetve Bárány Erzsébet, a főiskola ukrántanára a napokban New Yorkban járt, ahol a TESOL (Teachers of English to Speakers of Other Languages) 42. világkongresszusát tartották idén. Az angolt oktatók e világméretű találkozóján tanáraink egy 2006 őszén végzett közös kutatásukról tartottak előadást. A részletekről Huszti Ilonát kérdeztük.

- Mit kell tudnunk a TESOL-ról és a kongresszusáról?

- Az angoltanárok számára talán a földkerekség legrangosabb eseménye ez a kongresszus, hiszen a TESOL a más nyelvűeknek angolt tanító tanárok egyesületeként világszerte elismert, így például Ukrajnában is működik alszervezete. Ebben az évben kilencven országból érkeztek résztvevők a kongresszusra, ahol összesen 1200 előadás hangzott el a négy nap alatt.

- Milyen kutatási témával vívták ki a kongresszus szervezőinek érdeklődését?

- Beregszászi magyar iskolák harmadik osztályos tanulóit vizsgáltuk. Szerettük volna kideríteni, miért vannak olyan jelentős különbségek abban, ahogyan a magyar gyerekek az angol és az ukrán nyelvet tanulják. Az volt a hipotézisünk, hogy szinte kezdettől jobban tudnak a gyerekek angolul, mint ukránul. Kutatásunk eredményeként kiderült, hogy ebben a szakaszban, tehát az alsósok körében ez még nincs így. Annál érdekesebb lesz kideríteni viszont, hogy akkor vajon minek tudható be, hogy mire a gyerekek eljutnak az érettségiig, angolból jól teljesítenek, míg ukrán nyelvből nincs meg a megfelelő tudásuk.

- Rémtörténeteket mesélnek arról, milyen nehéz eljutni manapság az Egyesült Államokba. Önök milyen tapasztalatokat szereztek?

- Nehéz volt az út, hiszen a biztonsági intézkedések mindenre és mindenkire kiterjednek. Nekünk talán annyiban volt a szokásosnál könnyebb dolgunk, hogy utunkat az Egyesült Államok ukrajnai nagykövetsége támogatta, így a vízumhoz jutás egyszerűbben ment. A repülőtereken viszont valóban akkora a szigor, ahogyan arról a hírekben hallhatunk.

- Mindez bizonyára óriási tumultussal jár. Tapasztalt-e az ellenőrzést végzőknél olyasfajta antipatikus viselkedést, amilyenben például az ukrán-magyar szárazföldi határ átlépésekor gyakorta lehet részünk?

- Nem. Legfeljebb közönyt érzékeltem a részükről, ami azonban nem is csoda, hiszen naponta olyan sok emberrel van dolguk.

- Milyen benyomásokat szereztek New Yorkról, a világvárosról?

- Manhattanben tartották a konferenciát, így értelemszerűen a városnak azt a részét volt alkalmunk tüzetesebben megismerni. Óriási élmény volt például eljutni a Metropolitan Museumba, a világ egyik leghíresebb műgyűjteményébe, ahol eredetiben láthattuk Cézanne, Poussin, Rubens, Monet stb. műveit. Sétáltunk a Central Parkban - csodálatos dolog egy olyan kertben járni, amelyet minden oldalról felhőkarcolók vesznek körül. Nem hagyhattuk ki Amerika jelképét, a híres Szabadság-szobrot sem.

- Milyen a New York-i utca? Milyenek az ottani emberek, ha közöttük járunk?

- New York egy igazi metropolis. Amikor megérkeztünk, az volt a benyomásunk, hogy az univerzum központjába csöppentünk. Az utcák tiszták, pormentesek, bár huzatosak. Az emberek rohannak, alig figyelnek egymásra. Közlekedésre elsősorban a metrót és a taxit használják. Másik megfigyelésünk az volt, hogy az amerikaiak rengeteget esznek, az utcán járva is állandóan csak rágnak valamit. Ennek egyik oka nyilván az életmódjukban keresendő, a másik viszont talán abban, hogy az utcákon és a boltokban rendkívül sokféle és viszonylag olcsó ételféleséget árulnak. Manhattan egyébként annyira kozmopolitának tűnt a sok turistával és bevándorlóval, hogy abban már szinte semmi jellegzetesen amerikait nem tudtunk felfedezni. A Wall Street elegáns üzletemberei, a Broadway tömege és az egyszerűbb talponállók érezhetően amerikai kiejtéssel beszélő közönsége - ez így együtt New York.

- Önre mi gyakorolta a legerősebb benyomást?

- Szakmailag az, hogy "élőben" találkozhattam a szakterületem, az angoltanítás módszertanának kiemelkedő alakjaival, akikre nemegyszer még a disszertációmban is hivatkozom. Olyan előadásokat hallhattunk, amelyek megerősítettek bennünket a hitünkben, hogy amit csinálunk, az igenis helyes, jó úton járunk.

hk