"A paradicsom a sláger..."

2008. május 30., 10:00 , 385. szám

A Beregszászi és a Nagyszőlősi járásban, valamint az Ilosvai járás déli peremén immár szép hagyományokra tekinthet vissza a fóliaházi zöldségtermesztés, lévén, hogy ez a gazdálkodási forma kicsiny földterület és alacsony fokú gépesítettség mellett is biztosíthatja (vagy egyéb jövedelemforrásokkal együtt biztosítja) egy-egy család megélhetését. Így megannyi, mezőgazdasági gépekkel nem vagy alig rendelkező kisbirtokos honfitársunk számára is lehetővé teszi, hogy egyedül a szaktudására, valamint a szorgalmára támaszkodva kapcsolódjon bele a gazdaság vérkeringésébe. De miként is tud megélni belőle egy kistermelő?...

- Hét éve vágtunk bele a fóliaházi zöldségtermesztésbe - kezdi beszélgetésünket a benei Szilágyi Klára. - Előbb egyetlen, 15x8 méter alapterületű fóliaházat állítottunk fel a kertünkben, melyben vegyesen termesztettük a paradicsomot, valamint az uborkát. Majd négy évvel ezelőtt még egy, az elsővel azonos nagyságú melegházzal bővítettük a gazdaságunkat, s fele-fele arányban termesztettük a kétféle növényt, az idén viszont másfélszer akkora területen neveljük a paradicsomot, mint az uborkát, mert a paradicsomra most nagyobb a kereslet. És hogy milyen fajtájú vetőmagvak kerülnek a földünkbe? Hollandiában kinemesített Saxon, Sprinter, Líra és Orfeus paradicsomot, illetve Profit fajtájú uborkát termesztünk, s egy beregszászi szaküzletben szerezzük be a vetőmagot.

Mint beszélgetőtársam kifejti, az első esztendőkben egy szinten mozgott a szaporítóanyagok ára, ám tavaly megindult, az idén pedig folytatódott a drágulás. Jelenleg 60 hrivnyába kerül egy tasaknyi (száz szemet tartalmazó) Saxon és Sprinter vetőmag, míg az Orfeus, illetve a Líra jóval olcsóbb, 500 szemet is be lehet szerezni 50 hrivnyáért, s mindent összevetve, jelenleg tasakonként 10 hrivnyával többet kell fizetniük a vetőmagokért, mint az elmúlt évben. Ami a növényvédelmet illeti, nagyon ritkán permetezik le a zöldséget, s akkor is csak a helyi gazdaboltban vásárolt rézgáliccal fújják le a táblákat. Műtrágya helyett pedig lomb-, illetve tyúktrágyával teszik termékenyebbé a talajt, míg a három nagy melegágyukban istállótrágyát dolgoznak bele a földbe. Így hát igazi bioterméket állítanak elő.

Amúgy mindkét fóliaházuk favázas, s a fentebb említett beregszászi szaküzletben szerzik be a fóliát. Az első melegházukat magyar gyártmányú, vastagabb, tartósabb anyaggal fedték le, és az eltelt évek alatt csak kétszer (először egy korábbi jégverés miatt, másodszor pedig az idén) kellett újra cserélni a borítót. Míg a második fóliaházukat előbb belföldi gyártmányú, vékonyabb anyaggal takarták be, amit másfél év múltán szétvert a jégeső, így arra is vastagabb fóliát vettek a tavaly. Ám közben a hét évvel ezelőtti helyzethez képest a kétszeresére nőtt a fólia ára, s mint beszélgetőtársam panaszolja, az idén vásárolt anyag nemcsak drágább, de vékonyabb is, mint amilyennel legelőször takarták le az első melegházukat...

- Az idén is nagy volt a ráfordítás - magyarázza a gazdasszony. - 450 hrivnyát fizettünk a fóliáért, háromszázért vásároltuk meg a tehéntrágyát, ötszázért a vetőmagokat, s így összesen 1250 hrivnyát öltünk bele a földbe. Egyébként januárban látunk munkához, amikor is elvetjük a magokat a melegágyba, majd február elején műanyag poharakba helyezzük - természetesen a földdel együtt - a palántákat, s április elején ültetjük ki őket a fóliaházakba. Ami pedig az értékesítést illeti, részben a falubelijeink vásárolják meg a termést, részben pedig a Beregszászban zöldségüzletet működtető öcsém veszi át az uborkát meg a paradicsomot, és a mindenkori piaci árban fizet értük. Tavaly eleinte öt hrivnya ütötte a markunkat egy kilónyi zöldség után, míg az idény végére 80 kopijkára esett le paradicsom és 30-ra az uborka ára.

Amúgy négyen működtetik a kis gazdaságot, az immár nyugdíjas beszélgetőtársam mellett a férje, a gyesen lévő lánya meg a veje, ám a síremlékek készítésével foglalkozó vőnek a munkája mellett nem sok ideje marad a gazdálkodásra. És hogy mennyire jövedelmez a föld? Mint Szilágyi Klára kifejti, nem folyik be belőle több pénz, mint amennyit fizetségként vagy járandóságként kézhez kapnak a családtagok. Ami pedig a jövőt illeti, már az idén is szerették volna kibővíteni az egyik fóliaházukat, csakhogy ezt nem engedte meg az anyagi helyzetük. Remélik: jövőre már sikerül megvalósítaniuk a tervet...

Lajos Mihály