Egyre többet érnek a kárpátaljai festők

Képlopás megrendelésre

Egyre gyakrabban lopnak művészeti alkotásokat Kárpátalján, általában megrendelésre. A jelenség oka ismert: a kárpátaljai festőiskola alapítóinak festményei napról napra drágulnak. A szakemberek azt tanácsolják, legyünk óvatosak, ha festményeink vannak.

Nemrég elfogták azt a tolvajt, aki továbbértékesítés céljából lopta el Kontratovics Ernő Arany ősz című festményét az Ungvári Nemzeti Egyetem egyik diákszállójából. Amikor a rendőrség kezére került az elkövető, a diákszállóban még észre sem vették, hogy eltűnt a kép. Valószínűleg nem voltak tisztában az alkotás értékével, amely egyébként alig néhány méterre az őrségtől függött a falon.

A rendőrségen az eset kapcsán emlékeztettek, hogy az utóbbi időben mind gyakrabban tűnnek el művészeti alkotások. Azt mondják, a földtulajdonlás és -bérlés, valamint az erdőgazdálkodás és fakitermelés terén tapasztalható visszaélések mellett hovatovább a kulturális értékeink elleni bűncselekmények jelentik az egyik legkomolyabb problémát a bűnüldözők számára, ami kifejezetten kárpátaljai sajátosság.

Műkincsrablások előfordulnak más megyékben is, mifelénk azonban mintha gyakoribbak lennének. A kárpátaljai rendőrség adatai szerint a régióban elkövetett minden kilencedik lopás festményekkel kapcsolatos. Nemrég például az ungvári televízió egyik műsorában megszólaló idős riportalany otthonából vittek el értékes képeket álarcos rablók. A képvadászok érdeklődését a felvétel alatt a háttérben látszó festmények keltették fel.

Emlékezhetünk még arra a néhány évvel ezelőtti esetre, amikor két ismeretlen tört be az idős koreográfus, Balogh Klára ungvári házába. Férjét leütötték, rá pisztolyt szegeztek, úgy akasztották le a falon lógó festményeket, amelyekkel azután nyomtalanul eltűntek.

Máig keresi a rendőrség azokat a bűnözőket, akik két éve Erdélyi Béla özvegyének házából loptak el több tucat képet az éj leple alatt. Az idős asszony rövidesen belehalt az eset kapcsán átélt megrázkódtatásba és bántalmazásba. Az ügy nagy port vert fel. Az elkövetők megijedhettek ettől, mert gondoskodtak róla, hogy a képek "megkerüljenek". Igaz, miután a festmények nem voltak nyilvántartva, nem tudhatjuk, valamennyi ellopott alkotás előkerült-e.

Ugyancsak kifosztották a kárpátaljai festők alkotásainak egyik leggazdagabb képtárát is Tiszapéterfalván. A szovjet időkben prosperáló ottani állami gazdaság óriási pénzeket költött festmények vásárlására, és mintegy kétszáz képből álló galériát hozott létre. Ebből a gyűjteményből vitték el a mindmáig ismeretlen rablók a legértékesebb 19 alkotást, köztük Erdélyi Béla, Kassai Antal és Soltész Zoltán műveit.

Hosszan sorolhatnánk még az efféle eseteket. Kárpátalja megye kormányzójának hivatali szobája mellől ellopták Soltész Zoltán Tavasz a Kárpátokban című, négyezer dollárra becsült festményét, húsz festményt loptak el Jurij Herc Sevcsenko-díjas festő ungvári műterméből, de vittek el festményeket a Beregszászi Járási Állami Közigazgatási Hivatal egyik volt vezetőjének mezővári otthonából, a megyei filharmóniából, a Patent nyomdaipari vállalat irodaépületéből is. Azt beszélik, a modern festők közül akad olyan is, aki egyenesen büszke arra, hogy ellopták a képeit - mint mondja, viszik, mert értékes.

Olena Prihogyko, a Boksay József Kárpátaljai Megyei Szépművészeti Múzeum expozíciós osztályának vezetője nem csodálkozik azon, hogy egyre gyakoribbakká válnak a képlopások. Mint rámutat, a művészet jó befektetési forma.

- Az idő múlásával az ismert festők alkotásai mind drágábbakká válnak - teszi hozzá. Mivel Ukrajnában megjelent egy tehetősebb emberekből álló réteg, akik szívesen fektetnek pénzt magángyűjtemények létrehozásába, nő az ismert művészek munkái iránti kereslet is. Sajnos nem minden vászon kerül a gyűjtőkhöz átláthatóan és becsületesen.

A szakember szerint az európai műveltséggel és gyökerekkel bíró Erdélyi Béla és Boksay József alapította kárpátaljai festőiskola egyediségével is magyarázható, hogy ilyen nagy mértékben nőtt az érdeklődés a kárpátaljai művészek alkotásai iránt. E képek ára az évek folyamán akár több tízszeresére is nőhetett. Például nem is olyan régen még ezer dollárért is vehettünk Erdélyi-képet, napjainkban azonban már akár 70-80 ezer zöldhasút is le kell szurkolnunk egy-egy festményéért. Hasonlóan nőtt az értéke Boksay József, Kocka András, Fedor Manajlo, Soltész Zoltán, Kassai Antal és társaik alkotásainak.

A szóban forgó művészek értékes képei ugyanakkor ma még nem kizárólag a gazdag gyűjtők tulajdonát képezik, hanem ott lógnak számos honfitársunk otthonában is a falon. Van, aki maga tett szert rájuk annak idején, s olyan is, aki örökölte. Olena Prihogyko mindnyájuknak azt tanácsolja, hogy legyenek óvatosak, lehetőség szerint ne igen emlegessék nyilvánosan, micsoda kincsekkel rendelkeznek. Amennyiben lehetőség van rá, teszi hozzá, célszerű riasztóval felszerelni legalább azt a helyiséget, ahol a képeket őrzik.

Feltételezések szerint a képtolvajok nemegyszer megrendelésre dolgozhatnak, ezért olyan feltűnően jól informáltak arra vonatkozólag, hogy honnan és mit érdemes elvinni. Azt sem zárják ki, hogy az ellopott festmények egy része külföldre kerülhet, többen azonban azt állítják, hogy ez a tendencia már a múlté. Ez utóbbiak szerint a kárpátaljai festőiskola alkotóinak művei hovatovább nagyobb értéket képviselnek idehaza, ahol mind élénkebb az érdeklődés irántuk, mint a határokon túl. Volt is már rá eset, hogy a szomszédos országokból kerültek "haza" vásznak.

(pszv/MTI/Novini Zakarpattya)