2008. július 11.

"Kiment a magvető vetni" (Mt 13,1-23)

Jézus Isten országának titkait példabeszédekben tárta fel. A példabeszéd képeit a természet világából vette. A keleti ember fogékony a mély tartalmú mondások és elbeszélések iránt, képes egy ilyen üzenetnek a részleges vagy teljes befogadására. Mivel Jézus szava "Isten szava", ezért teremtő ereje van és átalakítja azt a személyt, aki ezt befogadja. Egyedül az ember képes arra, hogy Isten szavát befogadja vagy elutasítsa. Ha befogadja, élete bőséges lesz, ha nem, elutasítja, s lehet, hogy az egész világot megnyeri, de lelkének kárát vallja. Sok minden van, ami eltávolítja az embert az Istentől, a bűn, a gonosz, a világi gondok, a csalóka vagyon és sajnos a munka is. Többen arra panaszkodnak, nincs idejük, mert sokat kell dolgozni, sok a munka, ezért még vasárnap is dolgoznak. Nincs idő imádságra, bibliaolvasásra, a vasárnapi szentmisére, nincs idő Istenre. A világ gondja elfojtja az Igét, figyelmeztet Jézus bennünket is. Ne dolgozzunk tehát? Akkor miből fogunk megélni? Nemcsak muszáj, de kötelességünk dolgozn

i is, sőt lényünkből fakad. A Szentírás szerint Isten az embert a munkára teremtette. Különben a henyélés, a semmittevés sokkal inkább eltávolít Istentől, mint bármilyen munka. Az ismert mondás - "Imádkozz és dolgozz!" korunk emberének is szól. Arra kell törekednünk, hogy a munka Istenhez vezessen. Hogyan? - Ha dolgozom, Isten művét viszem tovább, tehát az Ő munkatársa vagyok. Ebben a gondolatban kell dolgoznom, Isten mellettem van, figyel, segít, együttműködik velem. Nélküle semmit sem tehetnék. Kérnem kell istenáldást is munkámra. Mert mit ér az a munka, melyen nincs Isten áldása! A jól végzett és szeretettel teljes munka imádság, istendicsőítés, melynek meglesz a gyümölcse. Törekedjünk mindig erre.

Babály András

munkácsi plébános