A curry mindenekfelett

Útinapló

Aki bekukkant egy szerény indiai étterem konyhájába, örökre elveszítheti az étvágyát: hihetetlen mocsok, legyek felhői és ápolatlan férfiak, akik az ételeket főzik. Az általuk készített fogásoktól azonban senki sem kap mérgezést - mindennek titka a fűszerekben rejlik.

Van, amikor csak a Himalája menti meg Indiát attól, hogy piszkos és fullasztó országként maradjon meg az emlékezetünkben, ahol az istenek a templomokban fóliából készült girlandokkal vannak feldíszítve, az óvodákat pedig szögesdróttal kerítik körbe.

Számítsunk rá, hogy megérkezéskor szinte mellbe vág a hőség, a hőmérő higanyszála még éjszaka is + 30 fok fölött maradhat. Miután célunk a Himalája e sokarcú ország északi részében, jobb, ha mindjárt jegyet veszünk egy "turista-autóbuszra", amelyen azonban alig néhány turista utazik, s a jármű mindössze abban különbözik a hétköznapi autóbuszoktól, hogy a szokásos fapadok helyett zsíros karosszékek szolgálnak ülőhelyül.

A Himalája előhegyei között található Rishikesh, a "jóga fővárosa", amely egykettőre leveszi az embert a lábáról a hideg lassival (indiai joghurtféleség) és a gyömbéres teával. Innen indul a zarándokút India négy szent városába: Badrinathba, Kedarnathba, Gangotriba és Jamanotriba.

A világ minden részéből érkeznek ide bölcsességért és megnyugvásért. Guruk és pszeudoguruk sokasága él itt, s majdhogynem minden házon efféle feliratok olvashatók: "masszázst tanítok", "meditáció", "jóga".

Ennek ellenére igazi tanítót találni nehéz, ami azonban nem csoda, hisz amint maguk az indiaiak is vallják, akik ismerik a belső csendességet, azok a dzsungelben ülnek, s nem a pénzkereseten jár az eszük. A legtöbb guru fehér vagy sáfrányszínű öltözékben csalogatja a turistákat a maga barlangjába vagy kunyhójába egy "masszázsra", gyakorta azonban csak alamizsnát kérnek. Hát igen, Indiában megdöbbentő számú koldus él. Egy szadhu - vándor hindu aszkéta - szerint számuk az országban eléri az 50 milliót.

India az ellentmondások országa. A szent tehenek koszorúval sovány és piszkos nyakukon kóborolnak az utcákon, valami ehető után kutatva a szemétkupacokban. Az egyik guru a nagydolgát egyenesen a Gangeszba végzi, nem messze a hatalmas "No bikini! Holy Ganga" feliratú tábláktól - a folyó szentsége miatt tilos a nőknek fürdőruhában fürödniük a folyóban.

A brahmanok, akik számára hihetetlenül fontos a testük tisztasága, egyáltalán nincsenek felháborodva attól, hogy az indiai szállodákban nem szokás ágyneműt cserélni az előző vendég után, amitől a lepedők idővel lehangoló sötétszürke színt vesznek fel.

A nők Indiában a családi tűzhely megbecsült őrizői, és ezért csak ritkán dolgoznak. Elvétve találkozhatunk női eladókkal, viszont láthatunk néha asszonyokat, akik éppen követ törnek az út mentén. Ugyanakkor a megszámlálhatatlanul sok ivóban és étkezdében kizárólag férfiak dolgoznak. Az ennivalót nemegyszer szutykos fiatalok készítik, ezért a turista legfontosabb szabálya Indiában: ne lásd, hogyan készül az ételed.

Ha azután a mellékhelyiséget keresve véletlenül mégis a konyhán kötsz ki, azt nagyon megbánod. Láthatod, amint piszkos kezű férfiak ugyanazokkal az ujjaikkal dobálják az ételbe a hozzávalókat, amelyekkel a következő pillanatban kifújják az orrukat és átveszik a pénzt. Ennek ellenére - bármennyire hihetetlen is - előfordulhat, hogy az ember gyomorrontás nélkül ússzon meg akár egy hosszabb indiai kirándulást is. A titok nyitja egyszerű: sok a fűszer az ételekben.

Lehetetlen a Himalája előhegyei közt járva nem vetni egy pillantást az igazi hegyekre, s felkeresni legalább egyet a négy hindu zarándokváros közül, például Gangotrit. Mesébe illő az oda vezető út: sehol egy sík útszakasz, egyik szerpentin követi a másikat, sorra váltják egymást a csodálatosabbnál csodálatosabb tájak. Az utak mentén nincs korlát, egyenesen a szakadék fölött halad el az ember, egymás után hagyva magad mögött az útról lecsúszott turista-autóbuszok roncsait, amelyeknek esélyük sincs arra, hogy valaha is felhúzzák őket a mélyből. A meredek hegyodalakból néha hatalmas sziklák csúsznak le, s ilyenkor órákig várhatod, amíg a munkagépek ismét járhatóvá teszik az utat. Így azután a Rishikeshből Gangotriba vezető 300 kilométeres út legalább egy napig eltart.

Gangotri aprócska település a Gangesz eredeténél. Alig egynapi út innen Tipovan, ahol a hagyomány szerint egykor Siva meditált. Itt nincsenek turisták, annál több viszont a zarándok. A hideg ellen vastag sálakba burkolózó európaiak szinte semmiben sem különböznek a helybéliektől. Még a beszédük sem árulja el őket, hiszen ezeken a helyeken csak suttogni illik.

Sok érdekeset hallhatsz errefelé, ha egy este egy villanyvilágítás nélküli, ismeretlen kávézóban ragadsz. Az érthetetlen étlapot böngészed és a tejes teát kortyolgatod a hideg ellen - mást itt alig isznak. Megtudhatod például, hogy a jégeső az istenek vize, s a jeget ilyenkor össze kell gyűjteni, és megőrizni, majd felhasználni a különböző nyavalyák ellen. Ha pedig becsukva az egyik szemed az orrod végére nézel, megtudhatod, élni fogsz-e még az elkövetkező fél évben. Ha látod az orrod hegyét, élni fogsz.

Fertőző ez a szokás, hogy az ember az orra hegyét bámulja. Van, aki hazatérve sem tud megszabadulni tőle. (Kárpátalja/Korreszpondent)